A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 58-65Hungarian Károli (KAR)

58  Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.

Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

10 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

12 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön!

59  Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.

Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!

Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]

Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?

Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]

12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!

13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.

15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.

16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.

18 Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem!

60  Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

14 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.

61  Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.

Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.

Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.

Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.

Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.

Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]

Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt.

Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.

62  Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.

Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.

Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?

Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;

12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.

13 Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint!

63  Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

12 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

64  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

11 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.

65  Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.

Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.

Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.

12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi.

14 A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes