Zsoltárok 43-45
Hungarian Károli
43 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.
2 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
4 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!
5 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
44 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
45 Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.
2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.
5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.
11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!
13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.
16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.
18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!
Zsoltárok 49
Hungarian Károli
49 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Zsoltárok 84-85
Hungarian Károli
84 Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.
2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
3 Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.
4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
6 Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.
7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.
8 Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.
9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
13 Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.
85 Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.
2 Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat.
3 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.
4 Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
5 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
6 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod?
7 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
8 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
9 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
10 Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.
11 Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
12 Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.
13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.
14 Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján.
Zsoltárok 87
Hungarian Károli
87 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.
A szent hegyeken vetette meg az õ fundamentomát.
2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.
3 Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela.
4 Elõszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerõimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.
5 És ezt mondják a Sion felõl: Mind ez, mind amaz ott született, és õ, a Felséges, erõsíti azt.
6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.
7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.