A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 21-25Hungarian Károli (KAR)

21  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.

Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.

Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.

Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.

Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.

Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.

10 Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.

11 Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.

12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

13 Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted.

14 Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!

22  Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

32 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

23  Dávid zsoltára.
Az Úr az én pásztorom; nem szûkölködöm.

Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

24  Dávid zsoltára.
Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.

Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.

Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?

Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.

Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.

Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.

Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.

Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.

Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!

10 Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.

25  Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.

Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.

Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.

10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.

12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.

16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.

19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.

20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes