A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 20-22 Hungarian Károli (KAR)

20  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.

Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged.

Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.

Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.

Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!

Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.

Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.

Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.

10 Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.

21  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.

Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.

Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.

Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.

Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.

Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.

10 Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.

11 Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.

12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

13 Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted.

14 Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!

22  Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

32 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Apostolok 21:1-17 Hungarian Károli (KAR)

21  A mint pedig, õ tõlük elszakadván, elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába.

És mikor találtunk egy hajót, mely Fenicziába méne által, abba beülvén, elhajózánk.

És miután megláttuk Cziprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Siriába, és Tirusban köténk ki: mert a hajó ott rakja vala ki a terhét.

És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestõl, gyermekestõl egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.

És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.

Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tirusból eljutánk Ptolemaisba; és köszöntvén az atyafiakat, nálok maradánk egy napig.

Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik õ vele valánk, érkezénk Czezáreába; és bemenvén a Filep evangyélista házába, ki ama hét közül való vala, õ nála maradánk.

Ennek pedig vala négy szûz leánya, a kik prófétálnak vala.

10 Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus.

11 És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, a kié ez az öv, ekképen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.

12 Mikor pedig ezeket hallottuk, kérõk, mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

13 De Pál felele: Mit míveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.

14 Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja.

15 E napok után pedig felkészülõdvén, felmenénk Jeruzsálembe.

16 Jövének pedig mi velünk együtt a tanítványok közül is Czézáreából, kik elvezetének bizonyos cziprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.

17 Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes