² Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

³ Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

⁴ Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

² Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

³ Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

⁴ Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

⁵ Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.

⁶ Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

⁷ Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

⁸ A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

² Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.

³ Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.

⁴ Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!

⁵ A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!

10  Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhõ alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

² És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhõben és a tengerben;

³ És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

⁴ És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kõsziklából, a mely követi vala õket, e kõszikla pedig a Krisztus volt.

⁵ De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.

⁶ Ezek pedig példáink lõnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.

⁷ Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

⁸ Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.

⁹ Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.

¹⁰ Se pedig ne zúgolódjatok, miképen õ közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.

¹¹ Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az idõknek vége elérkezett.

¹² Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

¹³ Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

¹⁴ Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.

¹⁵ Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.

¹⁶ A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?

¹⁷ Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk.

¹⁸ Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?