A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 108-114 Hungarian Károli (KAR)

108  Ének. Dávid zsoltára.

Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség!

14 Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket.

109  Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

110  Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!

A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.

Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.

Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.

111  Dícsérjétek az Urat.
Dicsérem az Urat teljes szívbõl: az igazak környezetében és a gyülekezetben.

Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.

Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.

Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.

Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké.

Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét.

Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes.

Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak.

Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve.

10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

112  Dicsérjétek az Urat.
Boldog az ember, a ki féli az Urat, [és] az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.

Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.

Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.

Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.

10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

113  Dicsérjétek az Urat.
Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,

Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!

Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!

Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken.

Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?

A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;

A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,

Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé;

A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!

114  Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.

A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes