A A A A A
Bible Book List

Példabeszédek 7-9Hungarian Károli (KAR)

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,

Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.

12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.

17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.

21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.

22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;

23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.

24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes