3 Mózes 19-20
Hungarian Károli
19 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
3 Az õ anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
4 Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5 Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.
6 A ti áldozástok napján és a következõn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tûzben.
7 Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.
8 És a ki eszi azt, viselje az õ álnokságának terhét; mivelhogy megfertõztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül.
9 Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te mezõdnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10 Szõlõdet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szõlõdnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11 Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az õ felebarátját.
12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13 A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14 Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.
15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16 Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17 Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az õ bûnének terhét.
18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
19 Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad.
20 És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévõ rabnõ, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony.
21 [A férfiú] pedig vigye el az õ vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.
22 És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr elõtt, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az õ bûne, a melyet elkövetett.
23 Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermõ fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.
24 A negyedik esztendõben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak.
25 Csak az ötödik esztendõben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
26 Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bûvészkedjetek.
27 A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.
28 Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.
29 A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.
30 Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.
31 Ne menjetek ígézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
32 Az õsz ember elõtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.
33 Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok õt.
34 Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben.
36 Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl.
37 Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.
20 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Izráel fiainak pedig mondd meg: Valaki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja az õ magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kõvel.
3 Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az õ népe közül, mivelhogy adott az õ magzatából a Moloknak, hogy megfertõztesse az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet.
4 Ha pedig a föld népe behúnyja szemeit az ilyen ember elõtt, a mikor az oda adja az õ magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli:
5 Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak házanépére, és kiirtom azt és mindazokat, a kik õ utána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak, az õ népök közül.
6 A mely ember pedig az ígézõkhöz és a jövendõmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az õ népe közül.
7 Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
8 És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök.
9 Mert valaki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta; vére rajta.
10 Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az õ felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nõ.
11 Ha valaki az õ atyjának feleségével hál, az õ atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok.
12 Ha valaki az õ menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.
13 És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.
14 És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tûzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.
15 Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.
16 Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja õt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok.
17 És ha valaki feleségül veszi az õ leánytestvérét, atyjának leányát, vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az õ szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak láttára, az õ leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét.
18 És ha valaki havi bajos asszonynyal hál, és felfedi annak szemérmét, [és] forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az õ vérének forrását: mindketten irtassanak ki az õ népökbõl.
19 A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének szemérmét se fedd fel; mivelhogy az õ vérrokonát takarja ki: viseljék gonoszságuk terhét.
20 És ha valaki az õ nagynénjével hál, az õ nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.
21 Ha pedig elveszi valaki az õ fiútestvérének feleségét: vérfertõzés az; az õ fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek.
22 Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.
23 És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, a melyet kiûzök én elõletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam õket.
24 Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az õ földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.
25 Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertõztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, a melyeket megkülönböztettem elõttetek, mint tisztátalanokat.
26 És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.
27 És akár férfi, akár asszony, hogyha ígézõ vagy jövendõmondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kõvel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok.
Máté 27:51-66
Hungarian Károli
51 És ímé a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének;
52 És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
53 És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54 A százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55 Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
56 Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
57 Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58 Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
59 És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60 És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
61 Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
62 Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fõpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63 Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitetõ még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64 Parancsold meg azért, hogy õrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az õ tanítványai odamenvén éjjel, ellopják õt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsõnél.
65 Pilátus pedig monda nékik: Van õrségetek; menjetek, õríztessétek, a mint tudjátok.
66 Õk pedig elmenvén, a sírt õrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az õrséggel.
Read full chapter