A A A A A
Bible Book List

Jeremiás sir 3-5 Hungarian Károli (KAR)

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

10 Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.

11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

15 Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.

16 És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

17 És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.

18 És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.

19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!

20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.

22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!

23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!

24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.

26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

29 Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?

30 Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.

31 Mert nem zár ki örökre az Úr.

32 Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.

33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;

36 Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

38 A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.

39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]

40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

42 Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.

43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

44 Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

47 Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

48 Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.

49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.

51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.

56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.

57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

61 Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.

64 Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.

65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

66 Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!

Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére.

Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.

Még a sárkányok is oda nyujtják emlõiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában.

A csecsemõ nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik.

Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.

Bizony nagyobb az én népem leányának bûnhõdése Sodoma bûnhõdésénél, a mely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.

Az õ názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir.

[De most] feketébb az õ ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg õket az utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.

Jobban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, [ezek pedig] a mezõ termésének hiánya miatt.

10 Irgalmas anyák kezei megfõzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.

11 Megteljesíté az Úr az õ búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.

12 Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.

13 Az õ prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt [van ez,] a kik az igazaknak vérét ontották abban.

14 Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.

15 Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!

16 Az Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint reájok, [mivelhogy] a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.

17 Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg.

18 Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!

19 Gyorsabbak valának a mi üldözõink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.

20 Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a pogányok között.

21 Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, [mert ]még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel.

22 Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged számûzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bûneidet.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Zsidókhoz 10:19-39 Hungarian Károli (KAR)

19 Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

20 Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ [út] gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,

21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettõl,

23 És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hû az, a ki ígéretet tett,

24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bûnökért való áldozat,

27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tûznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülõket.

28 A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;

29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

30 Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az õ népét.

31 Rettenetes dolog az élõ Istennek kezébe esni.

32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

33 Midõn egyfelõl gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelõl társai lettetek azoknak, a kik így jártak.

34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

36 Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

37 Mert még vajmi kevés idõ, és a ki eljövendõ, eljõ és nem késik.

38 Az igaz pedig hitbõl él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.

39 De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes