45  Így szól az Úr felkentjéhez, Czírushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak elõtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, õ elõtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;

² Én menéndek elõtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az érczajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.

³ Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene.

⁴ Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél.

⁵ Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél.

⁶ Hogy megtudják napkelettõl és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen!

⁷ Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!

⁸ Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhõk folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!

⁹ Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?

¹⁰ Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?

¹¹ Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtõje: Kérdezzétek meg a jövendõt tõlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!

¹² Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elõ.

¹³ Én támasztottam õt fel igazságban, és minden útait egyengetem, õ építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura!

¹⁴ Így szól az Úr: Égyiptom gyûjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetû Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, elõtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!

¹⁵ Bizony Te elrejtõzködõ Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!

¹⁶ Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;

¹⁷ És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké;

¹⁸ Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Õ az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerõsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

¹⁹ Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.

²⁰ Gyûljetek egybe és jõjjetek elõ, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!

²¹ Jelentsétek meg és hozzátok elõ, sõt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtõl fogva és jelenté meg elõre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.

²² Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!

²³ Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!

²⁴ Csak az Úrban van, így szólnak felõlem, minden igazság és erõ, Õ hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.

²⁵ Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!

46  Ledõl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott [állat]nak;

² Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és õk magok fogságba mennek.

³ Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket [magamra] raktam anyátok méhétõl fogva, és hordoztalak születésetek óta;

⁴ Vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

⁵ Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlõvé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?

⁶ Kitöltik az aranyat az erszénybõl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak elõtte.

⁷ Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérõl meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.

⁸ Emlékezzetek meg errõl, és legyetek erõsek, vegyétek eszetekbe, pártütõk!

⁹ Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.

¹⁰ Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

¹¹ Ki elhívom napkeletrõl a sast, meszsze földrõl tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!

¹² Hallgassatok reám, kemény szívûek, a kik távol vagytok az igazságtól.

¹³ Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsõségem.

3  Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tûrhetõk, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,

² És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának [hirdetésében,] hogy erõsítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felõl;

³ Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.

⁴ Mert mikor közöttetek valánk is, elõre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.

⁵ Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tûrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértõ, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?

⁶ Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tõletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felõl, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;

⁷ Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:

⁸ Mert szinte megelevenedünk, ha ti erõsek vagytok az Úrban.

⁹ Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk elõtt?!

¹⁰ Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.

¹¹ Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!

¹² Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bõségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;

¹³ Hogy erõsekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk elõtt, a mikor eljõ a mi Urunk Jézus Krisztus minden õ szenteivel egyetemben.