2 Sámuel 22-23
Hungarian Károli
22 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.
2 És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.
3 Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.
Paizsom nékem õ s idvességemnek szarva, erõsségem és oltalmam.
Az én idvezítõm, ki megszabadítasz az erõszakosságtól.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;
És megszabadulok ellenségeimtõl.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül,
Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6 A pokol kötelei vettek körül,
S a halál tõrei estek reám.
7 Szükségemben az Urat hívtam,
S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyérõl szavamat,
S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Akkor rengett és remegett a föld,
Az égnek fundamentumai inogtak,
És megrendülének, mert haragudott Õ.
9 Füst szállt fel orrából,
És emésztõ tûz szájából,
Izzószén gerjedt belõle.
10 Lehajtá az eget és leszállt,
És homály volt lábai alatt.
11 A Khérubon ment és röpült,
És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,
Esõhullást, sürû felhõket.
13 Az elõtte levõ fényességbõl
Izzó szenek gerjedének.
14 És dörgött az égbõl az Úr,
És a Magasságos hangot adott.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
Villámot, és összekeverte azokat.
16 És meglátszottak a tenger örvényei,
S a világ fundamentumai felszínre kerültek,
Az Úrnak feddésétõl,
Orra leheletének fúvásától.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem,
S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.
18 Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;
Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján,
De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Tágas helyre vitt ki engem,
Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Mert megõriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtõl.
23 Mert ítéletei mind elõttem vannak,
S rendeléseitõl nem távoztam el.
24 Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei elõtt való tisztaságom szerint.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
28 Segítesz a nyomorult népen,
Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,
S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kõfalon is átugrom.
31 Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa õ mindeneknek, a kik õ benne bíznak.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?
S kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Isten az én erõs kõváram,
Ki vezérli az igaznak útját.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,
S magas helyekre állít engem.
35 Kezeimet harczra tanítja,
Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem,
S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam.
És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket,
Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem õket.
39 Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek,
Lábaim alatt hullanak el.
40 Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra,
Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,
Gyülölõim, a kiket elpusztítottam én,
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,
Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Szétmorzsolom õket, mint a föld porát,
Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom õket.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,
Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,
[Oly] nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem,
S [egy] hallásra engedelmeskednek,
46 Idegen fiak elcsüggednek,
S váraikból reszketve jõnek elõ.
47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám.
Magasztaltassék az Isten, idvességem kõsziklája.
48 Isten az, ki bosszút áll értem,
S alám hajtja a népeket.
49 Ki megment engem ellenségeimtõl,
Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,
S az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,
S nevednek dícséretet éneklek.
51 Nagy segítséget ad az õ királyának,
Irgalmasságot cselekszik felkentjével,
Dáviddal és az õ magvával mindörökké!
23 Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, [annak] a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze.
2 Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az õ beszéde az én nyelvem által.
3 Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kõsziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:
4 Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljõ, mint a felhõtlen reggel; napsugártól, esõtõl [sarjadzik] a fû a földbõl.
5 Avagy nem ilyen-é az én házam Isten elõtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é?
6 De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;
7 Hanem a ki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tûzzel égettessék meg.
8 Ezek pedig a Dávid erõs [vitézeinek] nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, a ki a testõrök vezére; õ dárdáját forgatván, egy ízben nyolczszázat sebesített meg.
9 Õ utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia vala; õ egyike a három hõsnek, a kik Dáviddal valának, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harczra, és az Izráeliták megfutamodtak volt.
10 Õ megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére õ utána, [de] csak a fosztogatásra.
11 Õ utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyûlének a Filiszteusok egy seregbe ott, a hol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elõl:
12 Akkor õ megálla annak a darab [földnek] közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.
13 A harmincz vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.
14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok õrsége pedig Bethlehemnél.
15 [Vizet] kivánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van?
16 Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Õ azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.
17 És monda: Távol legyen tõlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét [igyam-é meg], kik életöket [halálra ]adva mentek el a [vízért?] És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hõs.
18 Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, a ki e háromnak feje volt, a ki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre vala a három között.
19 A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.
20 Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségû, a ki Kabséelbõl való vala; ez ölé meg a Moábitáknak két fõvitézét. Ugyanõ elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.
21 Ugyanõ ölt meg egy Égyiptomból való tekintélyes embert. Az égyiptomi kezében dárda vala, és õ [csak egy] pálczával méne reá; és kivevé az égyiptomi kezébõl a dárdát, és megölé õt a maga dárdájával.
22 Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre vala a három erõs vitéz között.
23 Híres volt õ a harmincz között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.
24 Asáel is, Joáb atyjafia, e harmincz közül való, [kik ezek:] Elkhanán, a bethlehemi Dódónak fia.
25 Haród [városbeli] Samma; [azon] Haródból [való] Elika.
26 Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia.
27 Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Húsáthból való.
28 Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.
29 Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.
30 Benája, Piráthonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli.
31 Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.
32 Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán.
33 Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.
34 Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, Gilóbeli Akhitófelnek fia.
35 Hesrai, Kármelbõl való; Paharai, Arbiból való.
36 Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.
37 Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.
38 Ira, Jithribõl való; Gáreb, Jithribõl való.
39 Hitteus Uriás. Mindössze harminczheten.
Zsoltárok 57
Hungarian Károli
57 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!