A A A A A
Bible Book List

2 Krónika 28-29 Hungarian Károli (KAR)

28  Húsz esztendõs volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr elõtt, mint Dávid, az õ atyja;

Hanem az Izráel királyainak útján járt, és öntött [bálványokat ]is csináltatott a Baál tiszteletére.

Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tûzben, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elõl kiûzött volt.

Áldozék és tömjéneze a magaslatokon is, a halmokon is és minden zöld fa alatt.

Ezért az Úr az õ Istene adá õt a Siriabeli király kezébe, és õt [igen] megverék, és sok foglyot hurczolának el õ tõle, a kiket Damaskusba vivének. Sõt még az Izráel királya kezébe is adaték, és az is igen megveré õt.

Mert Pékah, a Rémália fia, Júdában egy nap levága százhúszezer embert, mind vitézeket; mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét.

Annakfelette az Efraimbeli vitéz Zikri megölé Maásiát, a király fiát, Azrikámot, az õ házának gondviselõjét, és Elkánát, a ki a király után második vala.

És elvivének az Izráel fiai az õ atyjokfiai közül kétszázezer asszonyt, fiút, leányt, és nagy vagyont rablának el tõlök, és azzal a zsákmánynyal mennek vala Samariába.

Vala pedig ott az Úrnak egy prófétája, a kinek neve Odéd, a ki eleibe menvén a hadnak, a mely Samariába megy vala, monda nékik: Ímé, mivel az Úrnak, atyáitok Istenének haragja Júda ellen felgerjedett, õket kezetekbe adta, és ti [sokat] megölétek közülök haragotokban, a mely szintén az égig felhatott;

10 És immár arra gondoltok, hogy Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok, hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányitok legyenek: avagy ezáltal nem teszitek-é magatokat bûnösökké az Úrnál, a ti Isteneteknél?

11 Azért halljátok meg szómat: Vigyétek vissza a ti atyátokfiai közül való foglyokat, a kiket ide hoztatok; különben az Úrnak nagy haragja [lészen] rajtatok.

12 Akkor felkelének némelyek az Efraimból való vezérek közül: Azáriás, a Jóhanán fia; Berékiás, a Mesillemót fia; Ezékiás, a Sallum fia, és Amása a Hadlai fia, azok ellen, a kik a viadalból jõnek vala.

13 És mondának nékik: Ne hozzátok ide be a foglyokat, mert felette igen nagy bûn lesz az, a mit akartok mûvelni, és ezzel a mi bûneinket és vétkeinket megsokasítjátok; mert [e nélkül] is sok bûnünk van, és felgerjedt a harag Izráel ellen.

14 Ott hagyá azért a sereg a foglyokat és a zsákmányt a vezérek és az egész gyülekezet elõtt.

15 És felállának a névszerint megnevezett férfiak, s felvevék a foglyokat, és a kik mezítelenek valának közülök, felöltözteték a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat is adának lábaikra; ételt és italt is adának nékik; sõt meg is kenék õket, és a gyengélkedõket szamarakra helyezék, és vivék õket a pálmafák városába, Jérikhóba, az õ atyjokfiaihoz; azután megtérének Samariába.

16 Az idõben külde Akház király az Assiriabeli királyhoz, hogy megsegítené õt.

17 Mert még az Edomiták is eljöttek vala, és a Júdabeliek közül [sokat] levágának, vagy rabságba hurczolának.

18 A Filiszteusok is mind ellepék a lapályon való városokat és Júdának dél felõl való részét, és elfoglalák Béth-Semest, Ajalont, Gederótot, Sókot és annak faluit; Timnát és annak faluit; Gimzót és annak faluit, és ott laknak vala;

19 Mert az Úr megalázta Júdát Akházért, az Izráel királyáért; mert arra indítá Júdát, hogy vétkezzék az Úr ellen.

20 Eljöve azért õ ellene Tiglát-Piléser, Assiria királya, a ki sanyargatá õt, és nem segítette meg.

21 Mert Akház kifosztá az Úr házát, a királyét, a fejedelmekét, és az Assiriabeli királynak adá, de azért nem lõn néki segítségére.

22 Sõt még a szorongattatás idejében is tovább vétkezék az Úr ellen; ilyen vala Akház király.

23 Mert áldozék Damaskus isteneinek, a kik õt megverték vala, ezt mondván: Mivel Siria királyainak istenei megsegítik õket, azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engem is, holott mind néki, mind az egész Izráelnek azok okozták romlását.

24 És összehordá Akház az Isten házának edényeit, és összetöré az Isten házának edényeit, és az Úr házának ajtait bezárá, és csinála a maga számára oltárokat Jeruzsálemnek minden szegletén;

25 Júdának minden városaiban is magaslatokat építe, hogy az idegen isteneknek tömjénezzen, és haragra ingerlé az Urat, atyái Istenét.

26 Az õ több dolgai pedig és útjai, úgy az elsõk, mint utolsók, ímé meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.

27 Meghala pedig Akház az õ atyáival, és eltemeték õt Jeruzsálem városában; mert nem vivék õt az Izráel királyainak sírjába. És uralkodék az õ fia, Ezékiás, õ helyette.

29  Ezékiás huszonöt esztendõs korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilencz esztendeig Jeruzsálemben; az õ anyjának neve vala Abija, a Zakariás leánya.

És kedves dolgot cselekedék az Úr elõtt, mind a szerint, a mint Dávid, az õ atyja is cselekedett vala.

És az õ királyságának elsõ esztendejében, az elsõ hónapban kinyitá az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá.

És egybehivatá a papokat és a Lévitákat, és összegyûjté õket a napkelet felõl való utczában;

És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyrõl;

Mert vétkeztek a mi atyáink, és az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt gonoszul cselekedének, és elhagyták õt, az Úr sátorától elfordították arczukat, hátat fordítván annak.

A tornácz ajtait is bezárták, a szövétnekeket eloltották, és füstölõszert nem füstölögtettek és égõáldozatot nem áldoztak az Izráel Istenének a szent helyen.

És ezért volt az Úrnak haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta volt õket rabságra és pusztulásra és kigunyoltatásra, a mint ti magatok is látjátok.

És ímé a mi atyáink fegyver által hullottak el, fiaink, leányaink és feleségeink fogságba vitettek e dolog miatt.

10 Most [azért] elvégeztem magamban, hogy az Úrral, Izráel Istenével szövetséget szerzek, hogy haragját tõlünk elfordítsa.

11 Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr választott titeket, hogy õ elõtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jóillatot szerezzetek.

12 Felkelének azért a Léviták: Máhát az Amásai fia, Jóel az Azárja fia, a kik Kéhátiták valának; a Mérári fiai közül pedig Kis az Abdi fia, és Azária a Jéhalélel fia, és a Gersoniták közül Joah a Zimma fia, és Éden a Joah fia;

13 Az Elisáfán fiai közül Simri és Jéhiel; az Asáf fiai közül Zakariás és Mattánia;

14 A Hemán fiai közül Jéhiel és Simei; a Jédutun fiai közül Semája és Uzziel.

15 Összegyûjték az õ atyjokfiait, és megszentelék magokat, és bemenének a király parancsolatjából az Úrnak beszédei szerint, az Úr házának megtisztítására.

16 És bemenének a papok az Úr házának belsõ részébe, hogy azt megtisztítsák; kihordának [belõle] minden tisztátalanságot, a melyet az Úr templomában találának, az Úr házának pitvarába; és a Léviták felszedék, hogy onnan kihordják a Kidron patakába.

17 Elkezdék pedig a megszentelést az elsõ hónap elsõ napján, és a hónap nyolczadik napján bemenének az Úr házának tornáczába, és megszentelék az Úr házát nyolcz napon át, úgy hogy az elsõ hónap tizenhatodik napján végezték be.

18 És akkor bemenének Ezékiás királyhoz, és mondának: Megtisztítottuk mindenestõl az Úr házát, az égõáldozat oltárát is, minden hozzá tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival;

19 Minden egyéb eszközöket is, a melyeket Akház király az õ királysága alatt megszentségtelenített, mikor [Isten ellen] vétkezett vala, helyreállítottunk és megszenteltünk, és ímé mind az Úr oltára elõtt vannak.

20 Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyûjté a város fejedelmeit, és felméne az Úr házába.

21 És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bûnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az Úr oltárán.

22 Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak véröket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véröket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték.

23 Azután elõhozák a bûnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezöket rájok tevék.

24 Minekutána a papok azokat megölték, bûnért való áldozást végeztek a vérökkel az oltáron, az egész Izráel megtisztulására; mert az egész Izráelért parancsolta vala a király az égõáldozatot és a bûnért való áldozatot.

25 És beállítá a Lévitákat az Úr házába czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az õ prófétái által.

26 Elõállának azért a Léviták a Dávid [zengõ ]szerszámaival; a papok is a trombitákkal.

27 És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égõáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdõdött az áldozás ugyanakkor megkezdõdött az Úrnak éneke is és a trombiták [harsonája] Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival.

28 És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égõáldozatnak vége lõn.

29 És a mikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván [arczczal,] imádkozának.

30 És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; a kik, mikor nagy örömmel dícsérték [az Urat], meghajoltak és leborulának.

31 Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jõjjetek, és hozzatok áldozatokat és dícsérõ áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dícsérõ áldozatokat, és mindaz a kit a szíve indított, egészen égõáldozatot.

32 És az égõáldozatra való barmok száma, a melyeket a gyülekezet hozott vala, [ez volt:] hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égõáldozatul valának az Úrnak.

33 Azonkivül szenteltek az [Úrnak] hatszáz tulkot és háromezer juhot.

34 De mivel a papok kevesen valának, és nem gyõzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az õ atyjokfiai, a Léviták segítségökre valának nékik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok magokat megszentelék; mert a Léviták igazabb szívûek valának a magok megszentelésében, mint a papok.

35 Az egészen égõáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égõáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképen helyreállíttatott az Úr házának szolgálata.

36 Örvendeze azért Ezékiás és [õ vele] az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog.

János 17 Hungarian Károli (KAR)

17  Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;

A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.

És most te dicsõíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele elõtt.

Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.

Most tudták meg, hogy mindaz te tõled van, a mit nékem adtál:

Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, õ nékik adtam; és õk befogadták, és igazán megismerték, hogy én tõled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.

10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsõíttetem õ bennök.

11 És nem vagyok többé e világon, de õk a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

12 Mikor velök valék a világon, én megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.

13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy õk az én örömemet teljesen bírják õ magokban.

14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyûlölte õket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

15 Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól.

16 Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

17 Szenteld meg õket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

18 A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is õket e világra;

19 És én õ érettök [oda] szentelem magamat, hogy õk is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.

20 De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;

21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy õk is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

22 És én azt a dicsõséget, a melyet nékem adtál, õ nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:

23 Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, a miként engem szerettél.

24 Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése elõtt.

25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;

26 És megismertettem õ velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen õ bennök, a mellyel engem szerettél, és én [is] õ bennök [legyek.]

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes