Énekek Éneke 6-8
Hungarian Károli
6 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor.
2 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá.
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljõnek a fördõbõl,
melyek mind kettõsöket ellenek,
és meddõ azok között nincsen.
4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt.
5 Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó.
6 És az én galambom, az én tökéletesem,
az õ anyjának egyetlenegye,
az õ szülõjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják õt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.
7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor?
8 A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fûveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ,
és a pomagránátfák virágzanak-é?
9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába.
10 Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot!
7 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk,
mesteri kezeknek míve.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szûkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad [mint a] gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.
3 A te két emlõd, [mint] két õzike,
a vadkecskének kettõs fiai.
4 A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;
a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által!
6 Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörûségek közt!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának.
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.
10 Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván õ!
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,
háljunk a falukban.
12 Felkelvén menjünk a szõlõkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.
13 A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!
8 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem.
2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fûszeressel,
gránátalma borral.
3 Az õ balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem.
4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem õ akarja?
5 Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,
a ki az õ szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülõd!
6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erõs a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
[mégis] megvetnék azt.
8 Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még emlõje;
mit cselekedjünk a mi húgunk felõl,
a napon, melyen arról szót tesznek?
9 Ha õ kõfal,
építünk azon ezüstbõl palotát;
ha pedig ajtó õ,
elrekesztjük õt czédrus-deszkával.
10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,
és az én emlõim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek õ elõtte,
mint a ki békességet nyer.
11 Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,
adta az õ szõlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst [siklust.]
12 Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének õrizõié.
13 Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam [én is.]
14 Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!