Jelenések 9-12
Hungarian Károli
9 Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égrõl a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.
2 Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegõég a kút füstje miatt.
3 A füstbõl pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.
4 És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelõt, se semmi élõfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte.
5 És adaték azoknak, hogy meg ne öljék õket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.
6 Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy elõlük.
7 A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái.
8 És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.
9 És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az õ szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.
10 És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
11 Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, [azaz Vesztõ] a neve.
12 Az elsõ jaj elmúlék; ímé ezután még két jaj következik.
13 A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten elõtt van,
14 Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.
15 Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendõre, hogy megölje az emberek harmadrészét.
16 És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.
17 És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülõket, a kiknek tûzbõl és jáczintból és kénkõbõl való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tûz és füst és kénkõ jõ vala ki.
18 E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tûztõl és a füsttõl és a kénkõtõl, a mely azoknak szájából jõ vala ki.
19 Mert az õ hatalmuk az õ szájukban van, és az õ farkukban; mert az õ farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.
20 A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az õ kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kõ és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;
21 És nem tértek meg az õ gyilkosságaikból, sem az õ ördöngösségeikbõl, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.
10 És láték egy másik, erõs angyalt az égbõl leszállani, a ki felhõbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tûzoszlopok;
2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;
3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az õ szavát.
4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az õ szavát, le akarám írni; és az égbõl szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.
5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idõ többé nem lészen:
7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az õ szolgáinak a prófétáknak.
8 És a szózat, a melyet hallottam az égbõl, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, [mely] a tengeren és a földön álló angyal kezében [van.]
9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.
10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezébõl, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.
11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felõl.
11 És adának nékem vesszõhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
2 De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
3 És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
4 Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene elõtt állanak.
5 És ha valaki akar nékik ártani, tûz származik az õ szájokból, a mely megöli az õ ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
6 Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az õ prófétálásuknak idejében esõ ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
7 És mikor elvégezik az õ bizonyságtételöket, a mélységbõl feljövõ fenevad hadakozik ellenök, és legyõzi õket, és megöli õket.
8 És az õ holttesteik [feküsznek] ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
9 És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
10 És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
11 De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentõl õ beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik õket nézik vala.
12 És hallának nagy szózatot az égbõl, a mely ezt mondja vala nékik: Jõjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhõben; és láták õket az õ ellenségeik.
13 És lõn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsõséget.
14 A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljõ.
15 A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lõnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.
16 És a huszonnégy Vén, a ki az Isten elõtt ül az õ királyiszékeiben, esék az õ orczájára és imádá az Istent,
17 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendõ vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
18 És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
19 És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az õ szövetségének ládája az õ templomában; és lõnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégesõ.
12 És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona;
2 A ki terhes vala, és akarván szûlni, kiált vala, és kínlódik vala a szûlésben.
3 Láttaték más jel is az égben, és ímé [vala] egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az õ fejeiben hét korona;
4 És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlõ asszony elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye.
5 És szûle fiú-magzatot, a ki vasvesszõvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az õ királyiszékéhez.
6 Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentõl készített helye van, hogy ott táplálják õt ezer kétszáz hatvan napig.
7 És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;
8 De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben.
9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai [is] õ vele levettetének.
10 És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.
11 És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.
12 Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
13 Mikor azért látta a sárkány, hogy õ levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szûlte.
14 De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elõl elrepüljön a pusztába az õ helyére, hogy tápláltassék ott ideig, idõkig, és az idõnek feléig.
15 És bocsáta a kígyó az õ szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
16 De segítségül lõn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az õ szájából bocsátott.
17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az õ magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megõrzõivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
18 És álla a tengernek fövenyére.
Jelenések 9-12
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az ötödik trombitaszó
9 Az ötödik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor láttam, hogy az égből a Földre hullt egy csillag, s ennek odaadták a feneketlen mélység lejáratának kulcsát. 2 Amikor kinyitotta a lejáratot, a mélységből füst szállt fel, mint egy nagy kemencéből, és elsötétítette a Napot és az egész égboltot. 3 A füstből sáskák szálltak le a földre. Ezek olyan erőt kaptak, mint a földi skorpiók. 4 Megparancsolták nekik, hogy ne ártsanak se a füveknek, se a fáknak, se a többi növénynek, csak azoknak az embereknek, akik nem viselik Isten pecsétjét a homlokukon. 5 De ezeket sem volt szabad megölniük, csak kínozták őket öt hónapig — olyan fájdalmat okoztak, mint a skorpió csípése.
6 Azokban a napokban az emberek keresik majd a Halált, de nem találják. Szeretnének meghalni, de a Halál elfut előlük.
7 Maguk a sáskák olyanok voltak, mint a harcra felkészített lovak. Emberi arcuk volt, és a fejükön volt valami, ami aranykoszorúhoz hasonlított. 8 A hajuk mintha női haj lett volna, de oroszlánfogaik voltak. 9 Mellkasuk, mint a vaspáncél, a szárnyaik pedig olyan zajt csaptak, mint a harci szekerek tömege, amkor a csatába rohannak. 10 Farkukon a skorpióéhoz hasonló fullánk volt, és ebben volt az erő, amellyel öt hónapig kínozhatták az embereket. 11 A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.[a]
12 Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik.
A hatodik trombitaszó
13 A hatodik angyal is trombitált, s ekkor hangot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül. 14 A hang azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Engedd szabadon azt a négy angyalt, akik a nagy folyónál, az Eufrátesznél vannak megkötve!” 15 Ekkor szabadon engedték azt a négy angyalt, akik készenlétben álltak erre az órára, napra, hónapra és évre, hogy megöljék az emberiség egyharmadát. 16 A lovas hadsereg húszezerszer tízezer főből állt — hallottam a számukat.
17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: mellvértet viseltek, amely tűzvörös, jácintkék és kénsárga színű volt. A lovak feje az oroszlánéhoz hasonlított, és a szájukból tűz, füst és lángoló kén tört elő. 18 Ez a három csapás — a lovak szájából előtörő tűz, füst és lángoló kén — ölte meg az emberiség egyharmadát. 19 A lovak ereje a szájukban és a farkukban volt. A farkaik kígyókhoz hasonlítottak és fejekben végződtek — ezzel ártottak az embereknek.
20 A többiek, akik túlélték ezeket a csapásokat, mégsem változtatták meg a szívüket, nem tértek vissza Istenhez, és nem fordultak el bálványaiktól sem, amelyeket a saját kezükkel készítettek. Továbbra is imádták a gonosz szellemeket, és a bálványaikat, amelyeket aranyból, ezüstből, bronzból, kőből, fából ők maguk készítettek. Pedig a bálványok nem látnak, nem hallanak, és nem tudnak járni sem. 21 Az emberek nem hagyták abba azt sem, hogy gyilkoljanak, varázsoljanak, szexuális bűnöket kövessenek el és lopjanak.
Az angyal és a kis könyvtekercs
10 Ekkor újra láttam: egy hatalmas angyal jött le a Mennyből. Felhőbe öltözött, és a feje körül szivárvány volt. Arca a naphoz, lábai pedig tűzoszlopokhoz hasonlítottak. 2 Kezében egy kis, nyitott könyvtekercset tartott. 3 Jobb lábával a tengeren, bal lábával a szárazföldön állt. Hatalmasat kiáltott, amely úgy hangzott, mint az oroszlán ordítása. Ekkor a hét mennydörgés is megszólalt. 4 Már éppen le akartam írni, amit mondott, de hangot hallottam a Mennyből: „A hét mennydörgés szavait ne írd le, hanem tartsd titokban!”
5 Ekkor az angyal, aki egyik lábával a tengeren, a másikkal a szárazföldön állt, jobb kezét felemelte az égre. 6 Megesküdött arra, aki örökké él, és aki teremtette a Mennyet és a benne élőket, a Földet és a rajta élőket, és a tengert és a benne élőket. Azt mondta: „Nem lesz több haladék! 7 Azokban a napokban, amikor a hetedik angyal is trombitálni kezd, beteljesül Isten titkos terve — pontosan úgy, ahogy Isten örömüzenetként előre kijelentette szolgáinak, a prófétáknak.”
8 Ezután ugyanaz a mennyei hang szólt hozzám: „Menj, és vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengeren és a szárazföldön áll!”
9 Ekkor odamentem az angyalhoz, és kértem tőle a kis könyvtekercset. Ő ezt mondta: „Fogd, és edd meg! A gyomrodban keserű lesz, de a szádban édes, mint a méz.” 10 Átvettem az angyaltól a tekercset és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de miután lenyeltem, a gyomrom megkeseredett tőle. 11 Azután ezt hallottam: „Újra prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”
A két próféta
11 Ezután egy nádból készült mérőpálcát kaptam, és ezt hallottam: „Kelj fel, és mérd meg Isten templomát, az oltárt, és azokat, akik a templomban imádják Istent! 2 De a templom udvarával ne törődj, ne mérd meg, mert azt az Izráelen kívüli nemzeteknek adták, akik negyvenkét hónapig tapossák majd a Szent Várost.
3 Én pedig hatalmat adok két tanúmnak, hogy prófétáljanak. Ezerkétszázhatvan napig fognak prófétálni, zsákruhába öltözve.” 4 Ez a két tanú az a két olajfa és az a két mécstartó, akik az egész föld Ura előtt állnak. 5 Ha valaki megpróbál ártani nekik, a két tanú szájából tűz jön ki, amely elpusztítja ellenségeiket. Így fognak meghalni, akik megkísérelik bántani őket. 6 Ennek a két tanúnak hatalma van arra, hogy bezárják az eget, és ne essen az eső addig, amíg a prófétálásuk ideje tart. De hatalmuk van arra is, hogy a vizeket vérré változtassák, vagy hogy bármilyen csapással megverjék a földet, ahányszor csak akarják.
7 Amikor a két tanú befejezi feladatát, a tanúskodást, a feneketlen mélységből feljövő Szörnyeteg majd háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. 8 Holttestük az utcán fog feküdni abban a nagy városban, amelyet szellemben „Sodomának” és „Egyiptomnak” neveznek. Ez az a város, ahol a két tanú Urát megölték a kereszten. 9 Az emberek mindenféle népből, törzsből, nyelvből és nemzetből három és fél napon keresztül nézik ezt a két halottat, s nem engedik eltemetni őket. 10 A Föld lakosai örülnek, ünnepelnek, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta sok szenvedést okozott nekik.
11 Három és fél nap múlva azonban Istentől az élet szelleme száll a két prófétába, akik talpra állnak. Akik ezt látják, szörnyen megrémülnek. 12 A két próféta pedig hangos kiáltást hall a Mennyből: „Jöjjetek fel ide!” Ekkor egy felhőben ellenségeik szeme láttára felemelkednek a Mennybe.
13 Ebben az órában szörnyű földrengés támad, amelyben a város tizedrésze elpusztul, és hétezer ember meghal. Akik életben maradnak, nagyon megrémülnek, és dicsőséget adnak a Menny Istenének.
14 Ezzel elmúlt a második csapás, de nézzétek, már közeledik a harmadik!
A hetedik trombitaszó
15 A hetedik angyal is megfújta trombitáját, s ekkor erős hangok szólaltak meg a Mennyben. Ezt kiáltották:
„Most lett az egész világ feletti királyi uralom
Urunké és az ő Krisztusáé!
Ő fog uralkodni mindörökké!”
16 Ekkor a huszonnégy mennyei vezető, akik Isten előtt ültek trónjaikon, felkeltek, és arcra borulva imádták Istent. 17 Ezt mondták:
„Hálát adunk neked, Mindenható Úr Isten,
aki vagy, és mindig is voltál,
mert nagy hatalmad kezedbe vetted,
királyi uralkodásodat elkezdted!
18 Megharagudtak az Izráelen kívüli népek,
de most elérkezett a te haragod ideje.
Itt az idő, hogy megítéld a halottakat,
megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat,
szent népedet és mindazokat, akik tisztelnek téged,
kicsiket és nagyokat egyaránt.
Itt az idő, hogy elpusztítsd azokat,
akik pusztítják a Földet.”
19 Ekkor kinyílt Isten mennyei temploma, és abban láthatóvá vált Isten Szövetségének ládája. Villámlott, erős hangok és mennydörgések hallatszottak, földrengés és nagy jégeső támadt.
A napba öltözött asszony és a vörös sárkány
12 Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, aki a napba volt öltöztetve, lába alatt a hold, a fején pedig koszorú tizenkét csillagból. 2 Az asszony terhes volt, és a vajúdás fájdalmai miatt kiáltozott, mert már közeledett a szülés ideje. 3 Majd egy másik jelképet láttam az égen: egy óriási, vörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona. 4 Farkával lesöpörte az égről, és a földre dobta a csillagok egyharmadát. A sárkány az asszony elé állt, aki már majdnem megszülte a gyermekét. A sárkány azonnal fel akarta falni a gyermeket, mihelyt megszületik.
5 Majd az asszony világra hozta a fiát, aki arra született, hogy vasjogarral uralkodjon minden nép fölött. Azután a fiúgyermeket felragadták Istenhez — a trónjához. 6 Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Isten helyet készített neki, hogy ott gondoskodjanak róla ezerkétszázhatvan napig.
7 Ezután háború kezdődött az égben. Mihály[b] és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival. 8 A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben, 9 hanem kihajították őket onnan. Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobták a Földre.
10 Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta:
„Most lett a győzelem Istenünké,
most mutatta meg az erejét,
most érkezett el királyi uralkodásának ideje!
Isten Messiása most kezdi gyakorolni királyi hatalmát,
mert most dobták le a Mennyből testvéreink Vádlóját,
aki éjjel-nappal vádolta őket Isten előtt.
11 Testvéreink legyőzték a Vádlót a Bárány vérével,
legyőzték beszédükkel, mert tanúskodtak az igazságról,
legyőzték, mert nem ragaszkodtak az életükhöz sem,
s nem féltek a haláltól.
12 Örüljön a Menny,
és ti mind, akik a Mennyben laktok!
De jaj nektek, föld és tenger,
mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében,
mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt!”
13 Amikor a Sárkány látta, hogy ledobták a Földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte. 14 Az asszony azonban két sas-szárnyat kapott, a hatalmas sas szárnyait, hogy el tudjon menekülni. El is repült a pusztába, arra a helyre, amelyet Isten készített a számára. Ott, a Sárkánytól távol, gondot viseltek rá három és fél évig. 15 Ekkor a Sárkány[c] szájából egy folyó ömlött ki, hogy az asszonyt elsodorja. 16 De a föld segített az asszonynak: megnyitotta a száját, és elnyelte a vizet, amely a Sárkány szájából ömlött. 17 Erre a Sárkány nagyon megharagudott az asszonyra, és elment, hogy háborút indítson az asszony többi gyermeke ellen: azok ellen, akik megtartják Isten parancsait, és Jézusról tanúskodnak.
18 A Sárkány a tenger partjára állt.
Footnotes
- Jelenések 9:11 Lásd Jób 26:6 és Zsolt 88:11.
- Jelenések 12:7 Mihály Isten egyik angyali fejedelmének neve, aki a harcos angyalok seregét vezeti. Lásd Júd 9.
- Jelenések 12:15 Sárkány Szó szerint: „kígyó”. Lásd a 9. versben.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center