Add parallel Print Page Options

Az ezráhi Étán tanítása.

89 Az Örökkévaló szeretetéről
    és kegyelméről énekelek örökké!
Nemzedékről nemzedékre
    hirdetem hűségedet, Uram!
Azt mondom: szereteted örökké tart,
    hűséged oly szilárd, mint a Menny!
Azt mondtad:
    „Szövetséget kötöttem választottammal,
    megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
örökké megerősítem fiaidat[a]
    örökre állandóvá teszem királyságodat.” Szela

Még a Menny is dicsér téged, Örökkévaló,
    csodálatos dolgaidért!
A szentek közösségében is csodálnak téged
    hűségedért!
Senki sem hasonlítható hozzád
    még a Mennyben sem, Örökkévaló!
Még a hatalmas erejű angyalok között
    sincs hozzád fogható!
A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az,
    akit mindenki tisztel és fél!
Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind,
    akik körülötte vannak!
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
    kicsoda olyan erős, mint te?
Hatalmas Isten![b]
    Hűséged körülvesz téged!
Uralkodsz a dühöngő tengereken,
    s lecsendesíted viharos hullámait,
10 összetörted Ráhábot,
    erős karoddal szétszórtad
    ellenségeid seregét!

11 A Mennyekben és a Földön minden a tiéd,
    hiszen az egész világot kezed teremtette,
    s mindent, ami benne van!
12 Északtól délig mindent kezed alkotott!
    A Tábór és Hermón hegye is
    táncolva énekel örömében, ha nevedet hallja!
13 Milyen erős a karod!
    Milyen hatalmas vagy, milyen erős a kezed!
    Jobb karod magasra emelted!
14 Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság,
    hűséges szeretet jár előtted!

15 Áldott az a nép,
    amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló!
    Boldogok, akik arcod világosságában élnek!
16 Nevedben örvendeznek egész nap,
    jóságod és igazságosságod felemeli őket,
17     mert te vagy erejük dicsőséges forrása!
Hatalmunk folyton növekszik,
    mert szeretsz bennünket!
18 Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk!
    Izráel Szentje a Királyunk!

19 Te mondtad egykor látomásban hűséges szolgáidnak:
    „Megerősítettem a vitéz harcost,
    felemeltem, akit a nép közül választottam.
20 Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
    szent olajommal királlyá kentem fel őt.
21 Kezem állandóan segíti,
    karom erősíti,
22 hogy ellensége le ne győzhesse,
    a gonoszok el ne nyomhassák.
23 Ellenségeit összetöröm,
    gyűlölőit szétzúzom előtte!
24 Hűségem és szeretetem állandóan kíséri,
    nevem hatalma által növekszik ereje, uralma.
25 Kezére bízom a tengert,
    uralmát kiterjesztem a folyókra.
26 Azt mondja nekem: »Édesapám vagy, Istenem,
    Kősziklám és Szabadítóm!«
27 Én pedig elsőszülött fiammá teszem,
    elsővé a Föld királyai között.
28 Kegyelmem örökre állandó lesz iránta,
    szövetségem meg nem változik.
29 Családját is örökre állandóvá teszem,
    királysága örökké tart, mint a Menny.

30 Ha utódai eltérnek törvényemtől,
    s nem engedelmeskednek parancsaimnak,
31 ha rendelkezéseimet nem tartják meg,
    és nem utasításaim szerint élnek,
32 akkor vesszővel megfenyítem őket vétkeikért,
    és csapásokkal bűneikért,
33 de jóindulatom és szeretetem
    nem vonom meg Dávidtól.
    Hűséges maradok hozzá!
34 Vele kötött Szövetségem nem töröm meg,
    nem vonom vissza, amit igértem.
35 Megesküdtem saját szentségemre,
    amely változhatatlan,
    nem csaphatom be Dávidot:
36 Dávid utódai soha el nem fogynak,
    királyi uralma előttem örökké megmarad,
    mint a Nap az égen!
37 Bizony, örökre megerősítem őt,
    mint a Holdat!
Mindez oly biztos, mint a Menny,
    amely tanúm erre a Szövetségre!” Szela

38 Istenem, te mégis megharagudtál felkent királyodra,
    megvetetted és elhagytad őt!
39 Megvetetted szolgáddal kötött szövetséged,
    királyi koronáját a porba dobtad!
40 Lerontottad városának falait,
    erős városait romba döntötted.
41 Aki csak arra jár, mind fosztogatja,
    a szomszéd népek kigúnyolják és megvetik.
42 Istenem, királyod ellenségeit segítetted győzelemre,
    támadóinak szereztél örömet.
43 Királyod kardjának erejét elvetted,
    a harcban nem segítetted.
44 Véget vetettél dicsőségének,
    trónját földig romboltad.
45 Megrövidítetted a király ifjúságának napjait,
    szégyenbe borítottad. Szela

46 Örökkévaló, meddig tart még ez?
    Örökre elrejtőzöl előlünk?
    Meddig ég haragod tüze ellenünk?
47 Emlékezz, milyen rövid az ember élete!
    Milyen mulandónak teremtettél bennünket!
48 Kicsoda élhet örökké,
    hogy ne lásson halált soha?
A halál hatalmától
    ki tudja lelkét megmenteni? Szela

49 Uram, hol van korábbi szereteted?
    Hiszen megígérted Dávidnak,
    hogy hűséges leszel utódaihoz!
50 Nézd, Uram, mennyi szégyent
    kell szolgáidnak elszenvedniük!
Lásd meg, hogyan gyaláznak
    minket ellenségeink!
51 Nézd, Örökkévaló, hogyan gúnyolják
    felkent királyod minden lépését!

52 Áldott legyen az Örökkévaló örökké!
    Ámen, ámen!

Negyedik Könyv

(Zsoltárok 90–106)

Mózesnek, Isten emberének imádsága.

90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
    s mindmáig te vagy menedékünk!
Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
    mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
    te vagy az Isten!

Visszatéríted az embert a porba,
    „Térjetek vissza!” — mondod nekik.
Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
    mint egy őrváltás ideje éjjel.
Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
    Olyanok lesznek, mint az álom,
    amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
    vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
    reggel nyílik, virágzik,
    de estére elhervad, és vége van!
Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
    mint tikkasztó hőség a virággal.
Uram, jól látod minden bűnünket,
    ismered titkos vétkeinket.
Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
    elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
    legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
    az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
    mintha repülnénk!
11 Ki állhat meg haragod tüze előtt?
    Ki viseli el félelmetes indulatodat?
12 Taníts meg napjainkat úgy tölteni,
    hogy szívünk bölcsességet szerezzen.
13 Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel?
    Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!
14 Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel,
    hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!
15 Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk,
    adj nekünk végül örömöt és boldogságot!
16 Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet,
    s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!
17 Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk,
    s kezünk munkáját tedd állandóvá!
    Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!

Footnotes

  1. Zsoltárok 89:4 fiaidat Szó szerint: „magodat” — ez jelentheti Dávid egyetlen leszármazottját, de a tőle származott királyokat, vagy az egész dinasztiát együttesen is.
  2. Zsoltárok 89:8 Hatalmas Isten Szó szerint: „JAH”.

Ne bírálj másokat!

14 Fogadjátok be magatok közé azokat is, akiknek a hite még gyenge, de ne vitatkozzatok velük, se ne kritizáljátok őket! Van, akinek az a meggyőződése, hogy mindenféle ételt szabadon megehet.[a] Akinek viszont gyenge a hite, azt hiszi, hogy csak zöldségféléket ehet. Aki tehát mindent megeszik, ne nézze le azt, aki bizonyos dolgokat nem eszik meg! De aki nem eszik meg mindent, az se ítélje el a másikat, aki mindenfélét szabadon elfogyaszt! Hiszen Isten mindkettőt magához fogadta! Különben is, ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel?! Hiszen csak az urának van joga elbírálni, hogy a szolgája jól vagy rosszul végezte a feladatát. De az Úr Jézus szolgája nem fog kudarcot vallani, mert az Úr hatalmas arra, hogy megerősítse.

Van, aki bizonyos napokat fontosabbnak tart, mint a többit. Más viszont mindet egyformának tekinti. Mindenki a saját felfogásának helyességéről legyen meggyőződve. Aki különbséget tesz a napok között, az Úr tiszteletére teszi. Aki mindenféle ételt elfogyaszt, az is az Úrért teszi, hiszen hálát ad Istennek, amikor eszik. Aki viszont bizonyos ételektől tartózkodik, az is az Úrért teszi, és ő is hálát ad Istennek.

Igen, mi valamennyien az Úrért élünk! Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha pedig meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úrhoz tartozunk. Hiszen Krisztus azért halt meg, és azért támadt fel, hogy uralkodjon mind a holtak, mind az élők felett.

10 Ha ez így van, akkor hogy mered elítélni, vagy megvetni a testvéredet? Hiszen egyszer mindannyian oda kell majd álljunk az ítélő Isten elé! 11 Ahogyan az Írás mondja:

„Mindenki térdet hajt előttem,
    mindenki nyilvánosan elismeri,
    hogy én vagyok az Isten.
Olyan biztos ez, mint ahogy élek,
    mondja az Örökkévaló.”[b]

12 Tehát mindenki csak saját magáról fog számot adni Istennek.

Ne rombold a testvéred hitét!

13 Tehát ne kritizáljuk, se ne ítéljük el többé egymást! Inkább határozzuk el, hogy nem teszünk semmi olyat, amivel a testvéreink hitét lerombolnánk, vagy őket elgáncsolnánk! 14 Tudom, mert az Úr Jézus meggyőzött róla, hogy önmagában véve semmilyen étel sem tisztátalan. Csak annak a számára tisztátalan, aki azt tisztátalannak tartja. 15 Ha viszont megbotránkoztatod a testvéredet azzal, amit eszel, akkor nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Vigyázz, hogy ne tedd tönkre a testvéredet, akiért Krisztus meghalt! 16 Ne fordulhasson elő, hogy valaki más gyalázatosnak tartja azt, amit te helyesnek gondolsz! 17 Mert Isten Királyságában nem az számít, hogy mit eszel, vagy iszol. Csak az számít, hogy Isten akarata szerint élsz-e, és hogy a Szent Szellem békessége és öröme uralkodik-e benned. 18 Aki tehát így szolgálja Krisztust, annak valóban örül majd Isten, és az ilyen embert a többiek is elismerik.

19 Ezért hát teljes erővel törekedjünk azokra a dolgokra, amelyek a közöttünk lévő békességet, összhangot, egymás épülését és megerősítését szolgálják! 20 Ne romboljátok le Isten munkáját holmi ételek miatt! Mert igaz ugyan, hogy önmagában véve minden étel rituálisan „tiszta”, vagyis megehető, de mégis rosszul teszed, ha olyat eszel, amivel a testvéredet megbotránkoztatod. 21 Inkább ne egyél húst, vagy ne igyál bort, ha ezen a testvéred megütközne! Ne tegyél semmi olyat, amivel a testvéred hitét rombolod!

22 Ezekben a dolgokban a meggyőződésedet tartsd meg magadnak! Legyen ez olyan dolog, amit csak Isten ismer! Boldog és áldott, aki azt teszi, amit helyesnek tart, és emiatt nem kell utólag magát elítélnie. 23 Aki viszont úgy eszik valamit, hogy nem biztos benne, hogy ez helyes, az ítéletet von magára, mert nem a hite és meggyőződése szerint cselekedett. Mert minden, amit nem a hitünk alapján teszünk, bűn.

Footnotes

  1. Rómaiakhoz 14:2 mindenféle… megehet Mózes Törvénye szerint Izráel népének bizonyos „tisztátalan” ételeket nem volt szabad megennie. Amikor a zsidók közül sokan Jézus követői lettek, egyesek nem értették meg, hogy ezentúl már mindent megehetnek. Lásd a 14–18 verseket is.
  2. Rómaiakhoz 14:11 Idézet: Ézs 45:23.