Zsoltárok 74-77

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

⁴ Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott,
    oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.
⁵ Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló
    fejszés favágók hada.
⁶ Bizony, baltával és csákánnyal verték szét
    még a Szentély faragványait is!
⁷ Porig égették Templomodat,
    bemocskolták neved lakóhelyét!
⁸ „Pusztítsuk el egészen!” — mondták,
    és felégettek minden szent helyet az országban!
⁹ Kialudtak a jelzőtüzek,^[a] prófétáink sincsenek,
    senki sem tudja, mit tegyünk.
¹⁰ Ó Istenünk, meddig engeded,
    hogy gyalázzon az ellenség?
    Örökké gúnyolhatja neved?
¹¹ Miért tűröd ezt?
    Mutasd meg nekik hatalmadat,
    pusztítsd el őket egészen!

¹² Hiszen te vagy Királyom,
    kezdettől fogva, Istenem,
    te vagy a Szabadítóm az egész Földön!
¹³ Te választottad ketté a Vörös-tengert,
    te törted össze a tengeri szörnyek fejét,
¹⁴ szétzúztad a Leviátán^[b] fejeit,
    és testét a dögevőknek adtad.
¹⁵ Te fakasztottad fel a források vizét,
    vízzel töltötted meg a száraz medreket,
    és kiszárítottad a bővizű folyamokat.
¹⁶ Tiéd a nappal, s az éjszaka.
    A Napot és Holdat kezed teremtette.
¹⁷ Te mérted ki a föld határait és méreteit,
    s rendelted az évszakokat.

¹⁸ Örökkévaló, emlékezz mindezekre!
    Nézd, gúnyol téged az ellenség,
    ostobák gyalázzák neved!
¹⁹ Ne szolgáltasd ki életünket,
    mint galambot a ragadozóknak!
    Ne felejtsd el népedet!
²⁰ Emlékezz Szövetségedre,
    mert erőszakkal telt meg a föld minden sötét zuga!
²¹ Ne engedd csalódni az elnyomottat!
    Hadd dicsérje neved a szegény szűkölködő!

²² Kelj fel Isten, harcolj!
    Nézd, az ostobák hogy gyaláznak naponta!
²³ Ne feledkezz el az ellenség kiáltozásáról,
    az ellened támadók növekvő zajongásáról!

² Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét,
    és igazságosan ítélkezem.
³ Mikor remeg az egész Föld,
    és minden lakója reszket,
    én tartom meg annak oszlopait!” Szela

⁴ Azt mondom a büszkéknek:
    „Ne legyetek olyan gőgösek!”
    A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
⁵ Ne kérkedjetek hatalmatokkal,
    ne szóljatok olyan magabiztosan!”

⁶ Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról,
    sem a sivatag hegyeiről származik,
    hanem Istentől!
⁷ Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit,
    vagy megaláz.
⁸ Az Örökkévaló kezében a serleg,
    haragjának habzó, erős borával tele:
ha tölt belőle,
    minden bűnösnek inia kell a Földön!
Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!

⁹ Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének,
    örökké hirdetem dicséretét!
¹⁰ Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát,
    de hatalmat adok az igazaknak.”

⁴ Istenünk, ragyogó és dicsőséges vagy,
    hatalmasabb, mint a hegyek,
    ahol legyőzted ellenségeidet!
⁵ Halálos álomba merültek az erős harcosok mind,
    a kezüket sem emelhették,
    holttestüket kifosztották.
⁶ Ló és lovasa halálos álomba zuhant
    Jákób Istenének haragos szavától!
⁷ Bizony, félelmetes vagy, Isten!
    Ki állhat meg előtted, mikor haragszol?
⁸ Mikor ítéletet hirdettél a Mennyben,
    félelmében megnémult a Föld.
⁹ Mert felállt Isten, hogy ítéljen,
    s hogy megvédje a szegényeket és alázatosakat. Szela

¹⁰ Téged magasztal, Isten, még az emberek haragja is,
    mikor általa bünteted meg ellenségeidet.^[d]
11 Tegyetek fogadalmat az Örökkévalónak, Isteneteknek,
    és teljesítsétek!
Hozzatok ajándékot neki, ti népek, mindannyian,
    és tiszteljétek őt, mert félelmetes!
¹² Megbénítja a büszke fejedelmeket,
    s minden földi király féli őt.

⁴ Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
    s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
⁵ Ha gondolkodom a régi időkön,
    az elmúlt korok napjain,
⁶ éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
    szellemem választ keres,
    és magammal vitatkozom.
⁷ Végleg elfordult tőlünk az Úr?
    Már nem kedvel többé?
⁸ Kiapadt hűsége és szeretete?
    Nem szól hozzánk többé soha?
⁹ Véget ért Isten könyörülete?
    Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela

¹⁰ Azt mondom végül:
    a Felséges jobb keze megváltozott,
    s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
¹¹ Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
    Emlékszem félelmetes régi tetteire.
¹² Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
    ezekről elmélkedem.
¹³ Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
    Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
¹⁴ Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
    Látta is minden nép hatalmadat!
¹⁵ Megmentetted karoddal népedet:
    Jákób és József gyermekeit! Szela

¹⁶ Láttak téged a vizek, Isten,
    és remegtek a félelemtől!
    Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
¹⁷ Sűrű fellegekből záporeső hullott,
    dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
¹⁸ Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
    megvilágítottad a földet villámaiddal,
    remegett és reszketett a föld.
¹⁹ Átmentél a tengeren, Isten,
    átkeltél a mély vizeken,
    de lépteid nem hagytak nyomot!
²⁰ Vezetted népedet, mint a nyájat,
    Mózes és Áron kezével!