Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Dávid emlékeztető éneke.

70 Istenem, szabadíts meg!
    Örökkévaló, siess hozzám, segíts!
Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
    akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
    akik vesztemet kívánják!
Akik gúnyolnak engem,
    szégyenüljenek meg, és némuljanak el!
De akik téged keresnek,
    örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
    hadd mondják újra és újra:
    „Milyen hatalmas az Isten!”
Istenem, jöjj hamar, ments meg engem,
    szegényt és megalázottat!
Örökkévaló, te vagy segítőm és szabadítóm,
    kérlek, siess, ne késs!

71 Örökkévaló, hozzád menekülök,
    ne hagyd, hogy csalódjam!
Igazságos tetteiddel ments meg!
    Fordulj felém, és hallgass meg,
    szabadíts meg!
Légy a Kősziklám, erős kőváram,
    védj meg engem!
Bizony, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
Istenem, ments meg a gonoszok kezéből,
    szabadíts ki a kegyetlen bűnösök markából!
Hiszen benned reménykedem,
    Örökkévaló Uram, Istenem,
    benned bízom gyermekkorom óta.
Rád támaszkodom születésemtől kezdve.
    Bizony, te segítettél megszületnem,
    és téged dicsérlek[a] szüntelen.

Csodálkoznak rajtam sokan,
    mert erőm forrása te vagy.
Minden nap teljes szívvel dicsérlek
    csodálatos tetteidért!
Ne dobj félre, mikor megöregszem,
    ne hagyj el, mikor elfogy erőm!
10 Ellenségeim összefogtak ellenem,
    vesztemet tervezik,
11 azt mondják rólam: „Elhagyta őt még az Isten is!
    Gyertek, üldözzük és fogjuk el,
    mert nincs, aki segítsen rajta!”

12 Ó Istenem, ne hagyj el!
    Én Istenem, siess segítségemre!
13 Verd meg ellenségeimet,
    alázd meg, és pusztítsd el őket!
Szégyen és gyalázat érje azokat,
    akik életemre törnek!
14 De én mégis benned reménykedem,
    szüntelen várlak,
    és egyre jobban dicsérlek!
15 Szájam hirdeti, mennyi jót tettél velem,
    elmondom mindenkinek!
Hányszor megszabadítottál már,
    meg se számolhatom!
16 Hirdetem nagy hatalmadat,
    Örökkévaló Uram, Istenem!
    Csak rólad és jóságodról emlékezem!

17 Istenem, tanítottál engem gyermekkorom óta.
    Szüntelen hirdetem hatalmas tetteidet.
18 Kérlek, Istenem, ne hagyj el,
    mikor megőszülök,
amíg hirdethetem jóságodat
    a jövendő nemzedéknek!

19 Ó Istenem, milyen igazságosak tetteid!
    Felérnek a magas egekig,
    amelyeket kezed alkotott!
    Nincs hozzád hasonló senki sem!
20 Igaz, engedted, hogy sok baj
    és veszedelem érjen,
    de mindből kimentettél engem, Istenem!
Életem megmentetted,
    kihúztál minden bajból,
    még a föld mélyéből is!
21 Istenem, fordulj hozzám,
    erősíts meg, és emelj fel engem!

22 Én pedig hárfával dicsérlek téged
    hűségedért, Istenem!
Izráel Szentje, dicsérlek énekemmel
    és hangszeremmel!
23 Hiszen megszabadítottad lelkemet,
    dicsérlek hát ajkammal,
    és szívvel-lélekkel!
24 Nyelvem igazságodról énekel örökké,
    mert akik vesztemre törtek,
mind vereséget szenvedtek,
    mind megszégyenültek.

Footnotes

  1. Zsoltárok 71:6 téged dicsérlek Vagy: „hozzád imádkozom”.

22 Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony. 23 De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk. 24 A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. 25 Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!

26 Hasonlóképpen a Szent Szellem is segítségünkre siet abban, amiben erőtlenek vagyunk. Hiszen sokszor még azt sem tudjuk, hogy miért és hogyan imádkozzunk. A Szent Szellem azonban maga könyörög értünk, szavakkal ki sem fejezhető sóhajtásokkal. 27 Isten ugyanis jól tudja, mi van a szívünkben, és azt is, mi a Szent Szellem szándéka, mert ő Isten akarata szerint könyörög Isten népéért.

28 Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott. 29 Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában. 30 Azt tervezte, hogy ezek a testvérek a Fiához hasonlítsanak. Ezeket a maga számára előre különválasztotta, azután elhívta, majd elfogadhatóvá tette őket, és dicsőséget is adott nekik.

Isten szeretete Krisztus Jézusban

31 Mit is lehetne még hozzátenni ezekhez? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?! 32 Hiszen ő még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Akkor hogyne adna nekünk minden mást is a Fiával együtt?

33 Ki vádolhatja azokat, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! 34 Akkor ki ítélhetné el őket? Talán Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és közbenjár értünk az Atyánál! 35 Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem! 36 Hiszen az Írás is azt mondja:

„Érted gyilkolnak bennünket állandóan,
    olyannak tekintenek, mint a levágni való juhokat.”[a]

37 Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. 38-39 Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.

Read full chapter

Footnotes

  1. Rómaiakhoz 8:36 Idézet: Zsolt 44:22.