Zsoltárok 60-62
Hungarian Károli
60 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
14 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.
61 Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.
2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
3 E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.
4 Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.
5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.
7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]
8 Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt.
9 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.
62 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.
3 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?
5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.
7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.
9 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.
10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;
12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
13 Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint!