Zsoltárok 54-56
Hungarian Károli
54 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
6 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
7 Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket.
8 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
9 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.
55 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;
3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.
10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.
11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.
13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:
14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,
15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.
19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.
22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
56 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.
2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.
12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
14 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában.