Zsoltárok 37-39
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
[a] Dávidé.
37 Ne bosszankodj a gonoszok miatt,
ne irigykedj azokra,
akik lopnak, csalnak és hazudnak!
2 Mert hirtelen meghalnak,
ahogy a füvet lekaszálják,
hamar elhervadnak, mint a virágok.
3 Te csak bízz az Örökkévalóban,
és tedd meg, ami helyes,
akkor megmaradsz a földön,
és az Örökkévaló jósága mindennel ellát.
4 Gyönyörködj az Örökkévalóban,
akkor megadja szíved kéréseit!
5 Bízd rá minden dolgodat,
benne bízz, majd ő véghezviszi:
6 nyilvánvalóvá teszi igazságodat,
és jogodra fényt derít.
7 Nyugodj meg, és várd az Örökkévalót!
Ne bosszankodj, mikor a gonoszoknak valami sikerül,
ne mérgelődj, ha tervük megvalósul!
8 Csillapodj le, nyugodj meg!
Ne haragod vezessen,
abból csak baj származna!
9 Mert a gonoszok mind elpusztulnak,
de akik az Örökkévalót várják, öröklik a földet.
10 Még egy kis idő, és a gonoszok eltűnnek,
akárhogy keresed, többé nem találod őket!
11 De a szelídek és alázatosak öröklik a földet,
élvezik a békességet és bőséget.
12 A gonoszok terveket szőnek az igazak ellen,
és fogukat csikorgatják dühükben.
13 De az Úr nevet rajtuk, mert tudja,
hogy közeleg büntetésük napja!
14 Kardjukat emelik a gonoszok,
és nyilaikkal céloznak,
hogy az alázatosokat megöljék,
elpusztítsák az igazakat.
15 De kardjuk saját szívükbe hatol,
és íjuk eltörik!
16 Többet ér a kevés az igaz kezében,
mint a nagy vagyon,
amelyet gonoszok gyűjtenek rakásra.
17 Mert a gonoszok hatalma[b] megtörik,
de az igazakat az Örökkévaló támogatja.
18 Az Örökkévaló ismeri az igazakat,
akiknek öröksége mindig megmarad,
19 nem vallanak szégyent, még nehéz időkben sem,
jóllaknak éhínség idején is.
20 De elpusztulnak a gonoszok mind,
és az Örökkévaló ellenségei, mint virágok a mezőn!
Bizony, eltűnnek, mint a szétfoszló füst!
21 A gonoszok kölcsönkérnek, de vissza nem adják,
az igaz pedig jó szívvel és bőkezűen adakozik.
22 Akiket az Örökkévaló megáld, öröklik a földet,
akiket pedig megátkoz, kipusztulnak róla.
23 Akinek útja tetszik az Örökkévalónak,
annak lépéseit ő irányítja.
24 Az ilyen ember, ha elesik is, nem marad a földön,
mert az Örökkévaló kézen fogja és felsegíti.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem,
de nem láttam igazat elhagyatva,
sem, hogy gyermekei koldultak volna.
26 Az igaz ember egész életében bőkezűen adakozik,
gyermekei pedig áldottak.
27 Kerüld el a gonoszt, tedd meg, ami helyes,
akkor biztonságban lakhatsz örökké!
28 Mert az Örökkévaló szereti az igazságos ítéletet,
soha nem hagyja el hűséges követőit.
Megőrzi őket örökké,
de a gonoszok utódait kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet,
és rajta laknak örökké.
30 Bölcsen szól az igaz,
és igazságosan ítél,
31 Istenének törvényét hordozza szívében,
ezért nem ingadoznak léptei.
32 Leselkedik a gonosz az igazra,
meg akarja ölni,
33 de az Örökkévaló nem adja kezébe.
Nem ítéli el az igazat, mikor ítéletre kerül.
34 Várd az Örökkévalót, és maradj meg útján,
akkor ő felemel, és öröklöd a földet.
Bizony, meglátod,
hogy mind kiirtja a gonoszokat róla!
35 Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
olyan erős volt, mint egy terebélyes fa.
36 De egyszerre eltűnt: néztem, és nincs többé!
Kerestem, de sehol sincs!
37 De nézd csak az igaz embert,
figyeld meg a becsületesek sorsát!
Mert a jövő a békességet szerető embereké.
38 A bűnösök pedig kipusztulnak a Földről,
a gonoszokat mind kivágják.
39 Az igazakat pedig megmenti az Örökkévaló,
biztos menedékváruk ő minden bajban.
40 Az Örökkévaló megsegíti és megmenti az igazakat,
megszabadítja őket a gonoszoktól,
megvédi őket, mert hozzá menekülnek.
Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[c]
38 Örökkévaló, kérlek,
ne büntess meg haragodban,
ne ostorozz meg felindulásodban!
2 Nyilaid megsebeztek,
rám nehezedett hatalmas kezed.
3 Megvertél haragodban,
egész testem sebekkel borítva,
még csontjaim is összetörted!
4 Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
összecsaptak a hullámok fejem felett!
5 Ostoba vétkeim miatt
sebek borítják el bőrömet,
gennyesek és bűzösek.
6 A fájdalomtól görnyedten járok,
hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
7 Derekam égő fájdalommal kínoz,
minden porcikám sajog.
8 Összetörtem és kimerültem,
szívem fáj, és jajgatok.
9 Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.
13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
aki nem hallja, mit mondanak róla,
mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
rám támadnak, pedig csak jót akarok.
21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
ments meg engem, Istenem!
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
39 Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra,
hogy ne vétkezzek szavaimmal,
megfékezem nyelvem,
amíg a gonoszok között járok.”
2 Elnémultam, hallgattam,
se jót, se rosszat nem mondtam,
de ez sem hozott nyugalmat.
3 Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz,
hozzád kiáltottam égő szavakkal:
4 „Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem,
hadd tudjam meg napjaim számát,
hadd lássam, milyen mulandó vagyok!
5 Arasznyivá tetted életemet,
az én időm semmiség szemedben.
Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela
6 Tűnő árnyék az ember!
Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
ki veszi hasznát utána.
7 Most hát miben reménykedjek, Uram,
mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
benned reménykedem!
8 Szabadíts meg minden bűnömtől!
Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!
9 Jobb lett volna hallgatnom,
szót sem szólnom;
jobb, ha te cselekszel, Uram!
10 Kérlek, vedd le rólam büntetésedet,
hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!
11 Mikor bűne miatt bünteted az embert,
hogy a jó útra tanítsd,
minden szépsége szétfoszlik,
mint molyrágta ruha.
Bizony, mind olyanok vagyunk
mint a tűnő lehelet! Szela
12 Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat!
Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat!
Ne maradj néma, könnyeim láttán,
mert hontalan menekült vagyok,
átutazó idegen, mint minden ősöm!
13 Örökkévaló, ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl, mielőtt meghalok,
és nem leszek többé!
Footnotes
- Zsoltárok 37:1 zsoltár Minden egyes verse az eredetiben a héber ABC soron következő betűjével kezdődik.
- Zsoltárok 37:17 hatalma Szó szerint: „karja”.
- Zsoltárok 38:1 zsoltár emlékeztetőül Az ókori görög fordításban (LXX): „Szombat ünnepére”.
Apostolok 26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Pál védőbeszéde Agrippa király előtt
26 Agrippa ekkor Pálhoz fordult: „Megengedjük, hogy most elmondd, mivel védekezel.”
Pál ekkor kinyújtotta a karját, és belekezdett védőbeszédébe: 2 „Agrippa király, szerencsésnek tartom magam, amiért ma előtted védekezhetek. Válaszolni fogok azokra, amikkel a zsidók vezetői vádolnak. 3 Tudom, hogy te jól ismered a zsidó szokásokat, és a vitás kérdéseket, ezért kérlek, hallgass meg türelemmel!
4 Minden zsidó tudja, hogyan éltem gyermekkoromtól fogva a saját városomban és Jeruzsálemben. 5 Régóta ismernek, ezért ha akarják, tanúsíthatják, hogy én a zsidó vallás legszigorúbb irányzatának voltam a tagja. A farizeusok közé tartoztam. 6 Most is azért állok itt, és azért vádolnak engem, mert hiszek abban, amit Isten ígért őseinknek, és várom annak beteljesülését. 7 Ugyanezt reméli népünk tizenkét törzse is. Éjjel-nappal buzgón szolgálják Istent, hogy elérjék az ígéretek beteljesülését. Éppen e miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, ó, király, mint egy bűnözőt! 8 Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten feltámasztja a halottakat?
9 Amikor még farizeus voltam, azt gondoltam, hogy minden tőlem telhetőt el kell követnem a názáreti Jézus ellen. 10 Jeruzsálemben valóban sok mindent tettem is a Jézusban hívő zsidók ellen. A főpapoktól engedélyt kaptam, hogy közülük sokakat börtönbe vessek, és arra szavaztam, hogy ítéljék halálra őket. 11 A zsinagógákban is gyakran megbüntettem a hívőket, és próbáltam őket arra kényszeríteni, hogy tagadják meg[a] Jézust. Annyira telve voltam irántuk való féktelen gyűlölettel, hogy még más városokban is üldöztem őket.”
12 „Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek. 13 Egyszer úgy déltájban az égből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.
14 Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked a saját lelkiismereted ellen harcolni!«
15 Ekkor én megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?«
Az Úr így válaszolt: »Jézus vagyok — az, akit üldözöl. 16 De most állj fel! Azért jelentem meg neked, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy tanúskodj az emberek előtt arról, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked. 17 Megvédelek téged a zsidóktól és a többi néptől is, akikhez küldelek.
18 Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, jöjjenek ki a sötétségből a világosságra, hogy a Sátán hatalma alól kiszabaduljanak és Istenhez forduljanak, megkapják bűneikre a bocsánatot, s hogy elnyerjék a helyüket és örökségüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.«”
19 „Így hát, Agrippa király, engedelmeskedtem a mennyei látomásnak, 20 és először Damaszkuszban, azután Jeruzsálemben, egész Júdeában, majd a zsidóságon kívüli népeknek is hirdettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, és térjenek vissza Istenhez. Biztattam őket, hogy éljenek úgy, hogy a tetteik bizonyítsák a szívük megváltozását. 21 Ezért tartóztattak le engem a zsidók, amikor a Templomban voltam, és ezért akartak megölni. 22 Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak: 23 hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.”
24 Miközben Pál így védekezett, Fesztusz hangosan közbekiáltott: „Elment az eszed, Pál! A sok tanulás megzavarta az elmédet.”
25 „Nem vagyok őrült, tisztelt Fesztusz, hiszen amit mondok, igaz, és mindezt komolyan gondolom — válaszolta Pál. — 26 Agrippa király tudja, miről van szó, előtte nyíltan beszélhetek. Biztos vagyok benne, hogy ő mindezt jól ismeri, hiszen ezek a dolgok nem titokban történtek. 27 Agrippa király, hiszel-e a próféták írásainak? Tudom, hogy hiszel!”
28 Ekkor Agrippa ezt mondta Pálnak: „Azt gondolod, hogy ilyen könnyen meg tudsz győzni, hogy én is Krisztus követője legyek?”
29 Pál így felelt: „Nem az számít, hogy könnyen vagy nehezen, de arra kérem Istent, hogy te is, Agrippa király, meg mind a többiek is, akik ma hallgattok engem, legyetek hozzám hasonlóak — e láncokat leszámítva.”
30 Ekkor Agrippa király, Fesztusz, a helytartó, Bereniké és a többiek is mind felálltak, és kimentek a teremből. 31 Közben beszélgettek egymás között: „Ez a férfi semmi olyat nem tett, amivel halálbüntetést vagy börtönt érdemelne.” 32 Agrippa ezt mondta Fesztusznak: „Akár szabadon is engedhetnénk ezt a Pált, ha nem mondta volna, hogy a császár elé akar állni.”
Footnotes
- Apostolok 26:11 tagadják meg Szó szerint: „szidalmazzák, gyalázzák vagy átkozzák” Jézust, amit a hívők sohasem tennének meg.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center