Zsoltárok 29-30
Hungarian Károli
29 Dávid zsoltára.
Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!
2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
4 Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.
5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
7 Az Úr szava tûzlángokat szór.
8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
9 Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!
10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
11 Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
30 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
13 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.