Zsoltárok 13-15
Hungarian Károli
13 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?
3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
14 Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
2 Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.
7 Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
15 Dávid zsoltára.
Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
2 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.
3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
4 A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.