Zsoltárok 129-131
Hungarian Károli
129 Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.
6 Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.
7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.
8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
130 Grádicsok éneke.
A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!
2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!
3 Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!
8 Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.
131 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;
2 Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!