Add parallel Print Page Options

129  Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

130  Grádicsok éneke.
A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!

Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.

131  Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;

Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!