Zsoltárok 123-125
Hungarian Károli
123 Grádicsok éneke.
Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
124 Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.
6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
125 Grádicsok éneke.
A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.
3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
5 A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!