Zsoltárok 113-115
Hungarian Károli
113 Dicsérjétek az Urat.
Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,
2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
3 Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken.
5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,
8 Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé;
9 A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!
114 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
2 Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.
3 A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
7 Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,
8 A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
115 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?
3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
8 Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!