Add parallel Print Page Options

105  Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

106  Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.

Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.

Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.

13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]

24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.