Zsoltárok 103-104
Hungarian Károli
103 A Dávidé.
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.
3 A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.
8 Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
9 Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.
13 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.
14 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.
17 De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;
18 Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.
20 Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.
21 Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!
22 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
104 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!