Add parallel Print Page Options

10  Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

11  Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

12  Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.