Zsoltárok 70-73
Hungarian Károli
70 Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.
4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!
6 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!
71 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!
10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
72 Salamoné.
Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.
5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.
6 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8 És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.
9 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.
13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;
14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.
15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.
16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.
18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!
20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
73 Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Zsoltárok 70-73
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Dávid emlékeztető éneke.
70 Istenem, szabadíts meg!
Örökkévaló, siess hozzám, segíts!
2 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
3 Akik gúnyolnak engem,
szégyenüljenek meg, és némuljanak el!
4 De akik téged keresnek,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Isten!”
5 Istenem, jöjj hamar, ments meg engem,
szegényt és megalázottat!
Örökkévaló, te vagy segítőm és szabadítóm,
kérlek, siess, ne késs!
71 Örökkévaló, hozzád menekülök,
ne hagyd, hogy csalódjam!
2 Igazságos tetteiddel ments meg!
Fordulj felém, és hallgass meg,
szabadíts meg!
3 Légy a Kősziklám, erős kőváram,
védj meg engem!
Bizony, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
4 Istenem, ments meg a gonoszok kezéből,
szabadíts ki a kegyetlen bűnösök markából!
5 Hiszen benned reménykedem,
Örökkévaló Uram, Istenem,
benned bízom gyermekkorom óta.
6 Rád támaszkodom születésemtől kezdve.
Bizony, te segítettél megszületnem,
és téged dicsérlek[a] szüntelen.
7 Csodálkoznak rajtam sokan,
mert erőm forrása te vagy.
8 Minden nap teljes szívvel dicsérlek
csodálatos tetteidért!
9 Ne dobj félre, mikor megöregszem,
ne hagyj el, mikor elfogy erőm!
10 Ellenségeim összefogtak ellenem,
vesztemet tervezik,
11 azt mondják rólam: „Elhagyta őt még az Isten is!
Gyertek, üldözzük és fogjuk el,
mert nincs, aki segítsen rajta!”
12 Ó Istenem, ne hagyj el!
Én Istenem, siess segítségemre!
13 Verd meg ellenségeimet,
alázd meg, és pusztítsd el őket!
Szégyen és gyalázat érje azokat,
akik életemre törnek!
14 De én mégis benned reménykedem,
szüntelen várlak,
és egyre jobban dicsérlek!
15 Szájam hirdeti, mennyi jót tettél velem,
elmondom mindenkinek!
Hányszor megszabadítottál már,
meg se számolhatom!
16 Hirdetem nagy hatalmadat,
Örökkévaló Uram, Istenem!
Csak rólad és jóságodról emlékezem!
17 Istenem, tanítottál engem gyermekkorom óta.
Szüntelen hirdetem hatalmas tetteidet.
18 Kérlek, Istenem, ne hagyj el,
mikor megőszülök,
amíg hirdethetem jóságodat
a jövendő nemzedéknek!
19 Ó Istenem, milyen igazságosak tetteid!
Felérnek a magas egekig,
amelyeket kezed alkotott!
Nincs hozzád hasonló senki sem!
20 Igaz, engedted, hogy sok baj
és veszedelem érjen,
de mindből kimentettél engem, Istenem!
Életem megmentetted,
kihúztál minden bajból,
még a föld mélyéből is!
21 Istenem, fordulj hozzám,
erősíts meg, és emelj fel engem!
22 Én pedig hárfával dicsérlek téged
hűségedért, Istenem!
Izráel Szentje, dicsérlek énekemmel
és hangszeremmel!
23 Hiszen megszabadítottad lelkemet,
dicsérlek hát ajkammal,
és szívvel-lélekkel!
24 Nyelvem igazságodról énekel örökké,
mert akik vesztemre törtek,
mind vereséget szenvedtek,
mind megszégyenültek.
Salamoné.[b]
72 Isten, add meg a királynak,
hogy úgy ítéljen, mint te!
Legyen a király fia olyan igazságos,
mint te!
2 Segítsd meg, hogy népedet helyesen kormányozza,
s igazságosan uralkodjon a szegényeken!
3 Teremjenek a hegyek békességet,
viruljon a dombokon az igazság!
4 Segíts a királynak,
hogy igazságot szolgáltasson a szegényeknek,
segítse a szűkölködőket,
és megbüntesse, akik elnyomják őket!
5 Hogy félve tiszteljen téged mindenki,
nemzedékről-nemzedékre,
míg a Nap és Hold jár az égen!
6 Legyen a király áldásul,
mint az eső a mezőnek,
mint zápor a földnek!
7 Virágozzon a jóság s a jogosság,
míg a király uralkodik,
viruljon a jólét és a békesség,
ameddig a Hold ragyog!
8 Uralkodjon a király tengertől tengerig,
és a folyótól a föld széléig!
9 Akik a pusztában laknak,
földig hajoljanak előtte!
10 Társis és a messzi szigetek királyai
hozzanak ajándékot neki!
Sába és Szeba királyai
hozzák elé adójukat!
11 Minden király hajoljon meg előtte,
minden nemzet szolgálja őt!
12 Mert a király megmenti a szegényt,
aki segítségül hívja őt,
megszabadítja a szűkölködőt,
akin senki más nem segít!
13 Menedéke ő a gyengéknek és szegényeknek,
a nyomorultat megsegíti!
14 Megváltja lelküket az elnyomástól és erőszaktól,
mert életük drága a szemében.
15 Éljen a király örökké!
Hozzanak neki Sába aranyából!
Imádkozzanak érte minden nap,
áldják őt szüntelen!
16 Bőven teremjen gabona az országban,
még a hegyek tetején is!
Legyen bőséges a kertek gyümölcse,
mint a Libanon hegyein!
Virágozzanak a városok,
mint dús fű a mezőn!
17 A király neve maradjon meg örökké,
terjedjen híre az egész Földön!
Nevével áldják egymást az emberek!
Áldja őt minden nemzet az ég alatt!
18 Áldott legyen az Örökkévaló Isten, Izráel Istene,
aki csodálatos dolgokat tesz egymaga!
19 Áldott legyen dicsőséges neve örökre!
Töltse be dicsősége az egész Földet!
Ámen, ámen!
20 Itt fejeződnek be Dávidnak, Isai fiának imádságai.
Harmadik Könyv
(Zsoltárok 73–89)
Ászáf zsoltára.
73 Milyen jóságos Isten Izráelhez,
milyen jó a tiszta szívűekhez!
2 De én majdnem vétkeztem,
kis híján elestem.
3 Mert láttam az istentelen sikerét,
irigyeltem az elbizakodott szerencséjét.
4 Jólétben élnek, és egészségesek,
amit csak akarnak, véghezviszik.
5 Nincsenek gondjaik, könnyen élnek,
nem érik őket bajok és csapások,
mint bennünket.
6 Magasan hordják az orrukat,
erőszakosak és kegyetlenek.
Jól látszik ez rajtuk, mint az ékszerek
és divatos ruhák, melyeket hordanak.
7 Megszerzik, amit megkívánnak,
amit csak akarnak, megteszik.
8 Büszkék, és mindent kicsúfolnak,
gőgös szavakkal fenyegetőznek.
9 Isteneknek képzelik magukat,
és úgy is beszélnek.
10 Ezért van tekintélyük az emberek előtt,
akik isszák szavaikat, mint a vizet.[c]
11 Azt mondják: „Isten nem törődik vele, mit teszünk!
Nem is tud róla a Felséges!”
12 Istenem, nézd a gonoszokat,
milyen büszkék, mégis milyen jól élnek,
egyre jobban gazdagodnak!
13 Mi haszna, hogy magamat tisztán megőriztem,
szívem megtisztítottam,
s tetteimre vigyáztam, hogy ne vétkezzem?
14 Miért kell annyit szenvednem?
Miért tűrjem a fenyítéseket?
15 De ha én is így szólnék,
elárulnám népedet, Istenem!
16 Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem,
felfoghatatlan ez nekem!
17 De bementem Isten Templomába,
s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.
18 Milyen vékony jégen járnak az istentelenek!
Milyen könnyen elpusztíthatod őket!
19 Hirtelen-váratlan elesnek, tönkremennek,
megrémülnek, s már végük is van!
20 Hirtelen eltűnnek,
mint ébredéskor az álom.
Mikor felkelsz, elsöpröd őket,
mint álmaink rémeit!
21 Milyen ostoba voltam,
hogy bosszankodtam miattuk!
22 Oly ostobán viselkedtem,
mint az értelmetlen állatok!
23 Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
Kézen fogva vezetsz,
24 tanácsoddal igazgatsz,
végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
25 Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
26 Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
de Isten mindig erős kőváram marad,
ő az én örökségem örökké!
27 Istenem, akik eltávolodnak tőled,
mind elpusztulnak!
Bizony, elpusztítod,
akik hűtlenül elhagynak téged!
28 Milyen jó a közeledben élni, Istenem!
Benned bízom, Örökkévaló Isten,
és hirdetem tetteidet mindenkinek!
Footnotes
- Zsoltárok 71:6 téged dicsérlek Vagy: „hozzád imádkozom”.
- Zsoltárok 72:1 zsoltár Salamoné Ez jelentheti azt, hogy Salamon a szerzője, vagy Salamonnak ajánlotta a szerző, vagy egy külön ének-gyűjteményhez tartozik.
- Zsoltárok 73:10 Ez a vers az eredeti héber szövegben nehezen érthető.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center