Añadir traducción en paralelo Imprimir Opciones de la página

70  Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.

Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.

Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!

Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

71  Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

A zenészek vezetőjének. Dávid emlékeztető éneke.

70 Istenem, szabadíts meg!
    Örökkévaló, siess hozzám, segíts!
Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
    akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
    akik vesztemet kívánják!
Akik gúnyolnak engem,
    szégyenüljenek meg, és némuljanak el!
De akik téged keresnek,
    örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
    hadd mondják újra és újra:
    „Milyen hatalmas az Isten!”
Istenem, jöjj hamar, ments meg engem,
    szegényt és megalázottat!
Örökkévaló, te vagy segítőm és szabadítóm,
    kérlek, siess, ne késs!

71 Örökkévaló, hozzád menekülök,
    ne hagyd, hogy csalódjam!
Igazságos tetteiddel ments meg!
    Fordulj felém, és hallgass meg,
    szabadíts meg!
Légy a Kősziklám, erős kőváram,
    védj meg engem!
Bizony, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
Istenem, ments meg a gonoszok kezéből,
    szabadíts ki a kegyetlen bűnösök markából!
Hiszen benned reménykedem,
    Örökkévaló Uram, Istenem,
    benned bízom gyermekkorom óta.
Rád támaszkodom születésemtől kezdve.
    Bizony, te segítettél megszületnem,
    és téged dicsérlek[a] szüntelen.

Csodálkoznak rajtam sokan,
    mert erőm forrása te vagy.
Minden nap teljes szívvel dicsérlek
    csodálatos tetteidért!
Ne dobj félre, mikor megöregszem,
    ne hagyj el, mikor elfogy erőm!
10 Ellenségeim összefogtak ellenem,
    vesztemet tervezik,
11 azt mondják rólam: „Elhagyta őt még az Isten is!
    Gyertek, üldözzük és fogjuk el,
    mert nincs, aki segítsen rajta!”

12 Ó Istenem, ne hagyj el!
    Én Istenem, siess segítségemre!
13 Verd meg ellenségeimet,
    alázd meg, és pusztítsd el őket!
Szégyen és gyalázat érje azokat,
    akik életemre törnek!
14 De én mégis benned reménykedem,
    szüntelen várlak,
    és egyre jobban dicsérlek!
15 Szájam hirdeti, mennyi jót tettél velem,
    elmondom mindenkinek!
Hányszor megszabadítottál már,
    meg se számolhatom!
16 Hirdetem nagy hatalmadat,
    Örökkévaló Uram, Istenem!
    Csak rólad és jóságodról emlékezem!

17 Istenem, tanítottál engem gyermekkorom óta.
    Szüntelen hirdetem hatalmas tetteidet.
18 Kérlek, Istenem, ne hagyj el,
    mikor megőszülök,
amíg hirdethetem jóságodat
    a jövendő nemzedéknek!

19 Ó Istenem, milyen igazságosak tetteid!
    Felérnek a magas egekig,
    amelyeket kezed alkotott!
    Nincs hozzád hasonló senki sem!
20 Igaz, engedted, hogy sok baj
    és veszedelem érjen,
    de mindből kimentettél engem, Istenem!
Életem megmentetted,
    kihúztál minden bajból,
    még a föld mélyéből is!
21 Istenem, fordulj hozzám,
    erősíts meg, és emelj fel engem!

22 Én pedig hárfával dicsérlek téged
    hűségedért, Istenem!
Izráel Szentje, dicsérlek énekemmel
    és hangszeremmel!
23 Hiszen megszabadítottad lelkemet,
    dicsérlek hát ajkammal,
    és szívvel-lélekkel!
24 Nyelvem igazságodról énekel örökké,
    mert akik vesztemre törtek,
mind vereséget szenvedtek,
    mind megszégyenültek.

Notas al pie

  1. Zsoltárok 71:6 téged dicsérlek Vagy: „hozzád imádkozom”.

22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.

23 Nemcsak [ez] pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

24 Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is [azt?]

25 Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tûréssel várjuk.

26 Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erõtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

27 A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik [az] [õ] végzése szerint hivatalosak.

29 Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az õ Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy õ legyen elsõszülött sok atyafi között.

30 A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsõítette.

31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

32 A ki az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?

33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;

34 Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sõt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:

35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétõl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?

36 A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.

37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,

38 Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk,

39 Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Read full chapter

22 Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony. 23 De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk. 24 A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. 25 Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!

26 Hasonlóképpen a Szent Szellem is segítségünkre siet abban, amiben erőtlenek vagyunk. Hiszen sokszor még azt sem tudjuk, hogy miért és hogyan imádkozzunk. A Szent Szellem azonban maga könyörög értünk, szavakkal ki sem fejezhető sóhajtásokkal. 27 Isten ugyanis jól tudja, mi van a szívünkben, és azt is, mi a Szent Szellem szándéka, mert ő Isten akarata szerint könyörög Isten népéért.

28 Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott. 29 Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában. 30 Azt tervezte, hogy ezek a testvérek a Fiához hasonlítsanak. Ezeket a maga számára előre különválasztotta, azután elhívta, majd elfogadhatóvá tette őket, és dicsőséget is adott nekik.

Isten szeretete Krisztus Jézusban

31 Mit is lehetne még hozzátenni ezekhez? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?! 32 Hiszen ő még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Akkor hogyne adna nekünk minden mást is a Fiával együtt?

33 Ki vádolhatja azokat, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! 34 Akkor ki ítélhetné el őket? Talán Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és közbenjár értünk az Atyánál! 35 Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem! 36 Hiszen az Írás is azt mondja:

„Érted gyilkolnak bennünket állandóan,
    olyannak tekintenek, mint a levágni való juhokat.”[a]

37 Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. 38-39 Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.

Read full chapter

Notas al pie

  1. Rómaiakhoz 8:36 Idézet: Zsolt 44:22.