Zsoltárok 66-67
Hungarian Károli
66 Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5 Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.
7 A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.
13 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.
67 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.
2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.
3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
7 A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;
8 Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa!
Zsoltárok 66-67
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Zsoltárének.
66 Örömmel kiáltson Istennek minden,
ami a Földön van!
2 Énekeljetek dicsőséges nevének,
dicsőítő énekekkel tiszteljétek őt!
3 Mondjátok Istennek: „Milyen félelmetes
és csodálatos minden tetted!
Még ellenségeid is meghajolnak előtted,
s hízelegnek neked, mert félnek tőled.”
4 Az egész világ meghajol előtted,
imádnak téged, Istenem!
Énekkel dicsérik neved! Szela
5 Jöjjetek, lássátok Istenünk tetteit,
milyen félelmetes, amit az emberek között cselekszik!
6 A tengert szárazfölddé változtatta,[a]
népét száraz lábbal átvezette a folyón,[b]
ezért örvendeztek ott mind!
7 Bizony, Isten uralkodik hatalmas erejével
az egész világ fölött!
Szemmel tartja a nemzeteket,
hogy a lázadók el ne bízzák magukat. Szela
8 Áldjátok Istenünket mind, ti népek!
Hangosan dicsérjétek őt!
9 Istenünk, te adtál életet nekünk,
te őrzöd meg életünket!
10 Próbára tettél bennünket,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálódba kerítettél minket,
vállainkra nehéz terhet raktál.
12 Megengedted, hogy ellenségeink letapossanak,
átvittél tűzön és vízen,
de kivezettél belőle tágas, szép földre!
13-14 Áldozatokat hozok Templomodba,
teljesítem, amit neked fogadtam.
Igen, amit megfogadtam,
mikor bajban voltam.
15 Kövér bárányokat áldozok neked,
kosokat és tömjént,
bikákat és bakokat hozok áldozatul. Szela
16 Jöjjetek, akik tisztelitek és félitek Istent,
hadd mondjam el, mit tett ő velem!
17 Kiáltottam hozzá segítségért,
dicsértem őt teljes szívvel.
18 Nem hallgatott volna meg,
ha szívemben hamisságot talál.
19 Meghallgatta segélykiáltásomat,
imádságomra figyelt!
20 Áldott legyen Isten, aki nem fordult el könyörgésemtől!
Szeretetét sem vonta meg tőlem!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Zsoltárének.
67 Istenünk, légy kegyelmes hozzánk,
áldj meg bennünket,
és ragyogtasd ránk arcod fényét! Selah
2 Ismerje meg az egész világ útjaidat!
Tudják meg az összes nemzetek,
hogy te vagy a Szabadító!
3 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
4 Örvendezzenek és énekeljenek
a világ összes népei,
mert igazságosan uralkodsz fölöttük!
Te vezeted a nemzeteket az egész Földön! Szela
5 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
6 Földünk bőséges termést adott!
Megáld bennünket Isten,
a mi Istenünk, ezután is!
7 Bizony, Istenünk megáld bennünket,
ezért tisztelik és félik őt
a Föld összes népei!
Footnotes
- Zsoltárok 66:6 A tengert… változtatta Ez a sor valószínűleg a Vörös-tenger kettéválasztására utal. Lásd 2Móz 14.
- Zsoltárok 66:6 népét… folyón Ez a sor valószínűleg a Jordán folyón való átkelésről szól. Lásd Józs 3:14.
Rómaiakhoz 7
Hungarian Károli
7 Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerõkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2 Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól.
3 Azért tehát az õ férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytõl, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5 Mert mikor a testben voltunk, a bûnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6 Most pedig megszabadultunk a törvénytõl, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betû óságában.
7 Mit mondunk tehát? A törvény bûn-é? Távol legyen: sõt inkább a bûnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8 De a bûn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bûn.
9 Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bûn,
10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11 Mert a bûn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12 Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sõt inkább a bûn [az,] hogy megtessék a bûn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bûnös legyen a bûn a parancsolat által.
14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve.
15 Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyûlölök, azt cselekeszem.
16 Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bûn.
18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19 Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20 Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bûn.
21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem.
22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint;
23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl?
25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok.
Rómaiakhoz 7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A házasság példája és a Törvény
7 Testvéreim, ti mind ismeritek Mózes Törvényét. Tudjátok azt is, hogy a Törvénynek csak addig van hatalma valaki felett, amíg az illető életben van. 2 Például a férjes asszonyt mindaddig a férjéhez köti a Törvény, amíg a férje él, de ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házasságra vonatkozó törvény alól. 3 Ezért ha más férfi felesége lesz, amíg az első férje él, akkor a Törvény szerint vétkes a házasságtörés bűnében. Ha viszont meghal a férje, az asszonyt már nem köti a házassági törvény, és nem követ el házasságtörést, ha más férfi felesége lesz.
4 Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már máshoz kapcsolódhattok — ahhoz, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl már Istennek teremjünk jó gyümölcsöket. 5 Az elmúlt időkben még a régi emberi természetünk uralkodott rajtunk. A Törvény bűnös kívánságokat keltett életre bennünk, ezért követtük el a bűnöket, és a halálnak teremtünk gyümölcsöket. 6 Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint.
A Törvény és a bűn
7 Ezzel vajon azt állítjuk, hogy a Törvény és a bűn azonos? Semmi esetre sem! Az viszont igaz, hogy a Törvény nélkül nem tudtam volna, mi a bűn. Például nem tudnám, mit jelent a bűnre csábító kívánság, ha a Törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”[a] 8 Ez a parancs tehát lehetőséget teremtett a bűnnek, hogy különféle, bűnre csábító kívánságokat ébresszen bennem. A Törvény nélkül ugyanis a bűnnek nincs ereje. 9 Korábban úgy éltem, hogy nem ismertem a Törvényt. Később azonban, amikor megismertem a parancsokat, megelevenedett bennem a bűn, 10 én pedig meghaltam. Így az a parancs okozta a halálomat, amelynek életet kellett volna adnia. 11 A bűn számára ugyanis lehetőség nyílt a parancs által, hogy becsapjon és megöljön engem.
12 A Törvény tehát szent, és annak minden parancsa is szent, igazságos és jó. 13 Ezek szerint az okozta halálomat, ami jó? Nem, dehogyis! A bűn azonban felhasznált valamit — ami egyébként jó —, hogy megöljön engem. Ez azért történt, hogy tisztán megláthassam a bűn valódi természetét. A parancs arra volt jó, hogy lássam, mennyire gonosz dolog a bűn!
Az ember belső vívódása
14 Tudjuk, hogy a Törvény szellemi természetű, én azonban nem vagyok szellemi, hanem a régi, emberi természetemet követve élek, és a bűn rabszolgája vagyok. 15 Nem értem a saját tetteimet: nem a jó dolgokat teszem, amelyeket akarok, hanem a rossz dolgokat, amelyeket nem akarok. 16 Mivel azonban nem akarom elkövetni azokat a rossz dolgokat, amiket mégis megteszek, ezzel igazat adok a Törvénynek. Igen, a Törvény jó! 17 Valójában nem is én vagyok, aki ezeket a rossz dolgokat teszem, hanem a bűn, amely bennem lakik. 18 Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá. 19 Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok. 20 De ha azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
21 Tehát ez érvényes rám nézve: én, aki a jót akarom tenni, mégis törvényszerűen mindig valami rosszat találok magamban. 22 Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét. 23 Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva.
24 Milyen szörnyű helyzetben is vagyok! Ki szabadít meg engem ettől a régi természettől, amely a halál felé taszít?
25 Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít Urunk, Jézus Krisztus által!
Ami tehát engem illet, a lényem legbelső részével Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem még a bűn törvényének a rabszolgája.
Footnotes
- Rómaiakhoz 7:7 Idézet: 2Móz 20:17; 5Móz 5:21.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center