43 Istenem, ítélj meg,
    és szolgáltass nekem igazságot!
Védj meg az istentelenektől,
    szabadíts meg a hazug
    és igazságtalan emberektől!
² Hiszen te vagy Istenem,
    te vagy erős kőváram!
„Miért hagytál el engem?
    Miért kell sötétben bolyonganom,
    miért üldöznek ellenségeim?”

³ Mutasd meg világosságodat és hűségedet,
    hogy azok vezessenek!
    Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,
⁴ hogy eljussak Isten oltárához,
    Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem!
Hadd dicsérjelek hárfával,
    ó Isten, én Istenem!
⁵ Miért szomorkodsz, lelkem?
    Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
    mert még hálát adok neki,
    hogy megszabadított engem!

⁴ Te vagy Királyom, ó Isten!
    Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
⁵ Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
    neveddel tiporjuk le támadóinkat!
⁶ Mert nem az íjamban bízom,
    nem a kardom szabadít meg a csatában,
⁷ hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
    te szégyeníted meg gyűlölőinket.
⁸ Ezért dicsérünk téged szüntelen,
    örökké dicsérjük neved! Szela

⁹ Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
    Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
¹⁰ Megfutamítottál az ellenség előtt,
    gyűlölőink kifosztottak minket.
¹¹ Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
    szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
¹² Milyen olcsón adtad el saját népedet!
    Nem is alkudtál érte!
¹³ Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
    nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
¹⁴ csúfolnak, megvetnek,
    vicceket mondanak rólunk az idegenek,
    fejüket csóválják miattunk az emberek.
¹⁵ Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
    Szégyen borítja arcomat
¹⁶ az ellenség gúnyolódása miatt,
    a bosszúálló gyalázkodása miatt.
¹⁷ Mindez ránk szakadt,
    mégsem felejtettünk el téged,
    nem törtük meg szövetségedet!
¹⁸ Szívünk nem pártolt el tőled,
    nem tértünk le ösvényedről.
¹⁹ Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
    a halál árnyékával borítottál be.
²⁰ Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
    ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
²¹ Istenünk látta volna ezt,
    hiszen ő ismeri a szívek titkait.
²² Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
    Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
    mert hozzád tartozunk.
²³ Ébredj fel!
    Miért alszol, Urunk?
    Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
²⁴ Miért rejtőzöl el előlünk,
    meddig tűröd, hogy üldözzenek,
    miért nézed el szenvedéseinket?
²⁵ Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
    arccal a porba fektettek bennünket!
²⁶ Kelj fel, Örökkévaló!
    Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
    és szabadíts meg bennünket!

² Szebb vagy, mint az emberek fiai!
    Milyen kedves a beszéded!
    Ezért áldott meg téged Isten örökre!
³ Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős!
    Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe!
⁴ Így lovagolj előre, győzelmesen,
    az igazságért és a helyes ítéletért!
Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!
⁵ Hegyes nyilaid pontosan találnak,
    a király ellenségeinek szívébe fúródnak,
    népek hullanak lábad elé.
⁶ Trónusod és királyságod, ó Isten,
    örökre megmarad,
    igazságos voltod a királyi jogar kezedben!
⁷ Szereted az igazságot,
    és gyűlölöd a gonoszságot!
Ezért választott ki társaid közül Isten,
    a te Istened,
    ezért kent királlyá az öröm olajával.
⁸ Ruháidból fűszerek illata árad:
    mirha, aloé, kasszia,
    elefántcsont palotákban zeneszó vidámít.
⁹ Királylányok kísérnek,
    jobb kezednél a királyné^[a] áll,
    színarany koronával ékesítve.

¹⁰ Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom:
    „Felejtsd el népedet és apád házát,
¹¹ mert szépséged a Király kívánja!
    Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!
¹² Tírusz népe ajándékot hozott neked,
    előkelői mind a kegyeidet keresik!”

¹³ Milyen gyönyörű a királylány,
    arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!
¹⁴ Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz,
    szüzek és barátnői követik,
    együtt jönnek a király elé.
¹⁵ Ujjongó örömmel vezetik őket,
    így jönnek a Király palotájába.

¹⁶ Őseid helyébe fiaid lépnek,
    s fejedelmekké teszed őket az egész földön.
¹⁷ Nevedre minden nemzedék emlékezik,
    örökké dicsérnek téged a népek!

⁵ Miért kellene félnem, ha veszedelem jön?
    Miért féljek, ha üldöznek
    és körülvesznek a gonoszok?
⁶ Olyanoktól féljek, akik saját erejükben bíznak,
    s gazdagságukkal dicsekednek?!
⁷ Hiszen egyikük sem válthatja meg életét,
    nem tud váltságdíjat fizetni Istennek!
⁸ Senki sem elég gazdag,
    hogy kifizesse élete árát!
⁹ Ki tudná megvásárolni az örök életet?
    Mennyit fizetnél,
    hogy tested ne pusztuljon el a sírban?
¹⁰ Lásd, meghalnak a bölcsek,
    testük elpusztul,
    de ugyanúgy meghalnak az ostobák is!
Bizony, mindannyian meghalnak,
    és vagyonukat másra hagyják.
¹¹ A sír lesz örökös otthonuk,
    akármilyen gazdagok is voltak!
¹² Mert a gazdag sem marad itt örökre:
    Bizony, meghal ő is, akár az állatok!
¹³ Ez a sorsa minden magabiztos ostobának,
    aki a vagyonában gyönyörködik. Szela
¹⁴ Mint juhnyájat, úgy terelik őket
    a halottak országába,
    és a Halál lesz a pásztoruk.
Alakjuk elvész,
    testük szépsége eltűnik a halottak között.
De mikor hajnalodik majd,
    az igazak uralkodnak.

¹⁵ Bizony, Isten fizeti meg értem az árat,
    megszabadít a Haláltól, és magához fogad! Szela

¹⁶ Ne félj senkitől a gazdagsága miatt!
    Ne félj attól se, akinek háza
    és vagyona gyarapodik!
¹⁷ Mert meghal, és leszáll a sírba,
    de semmi kincsét nem viheti magával!
¹⁸ Még ha életében elégedett volt is a sorsával,
    és gazdagságát dicsérték a többiek,
¹⁹ akkor is eljön az ideje, őseihez kerül,
    nem látja többé a napot!
²⁰ A gazdag ember, ha nincs bölcsessége,
    olyan, mint az értelmetlen állat,
    és úgy is pusztul el.

⁵ Boldog, aki tőled kapja erejét,
    akinek ösvényeid vannak a szívében!
⁶ Ha a könnyek völgyén mennek is át,
    a források völgyévé változtatják,
    s áldást hoznak nekik az őszi esők.
⁷ Erejük egyre növekszik,
    amíg elérkeznek a Sion hegyére,
    s Isten elé jutnak.
⁸ Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
    figyelj imádságomra!
Jákób Istene, kérlek, hallgass meg! Szela

⁹ Védelmező Istenünk, tekints jóindulattal királyodra,
    légy kegyelmes felkentedhez!
¹⁰ Mert jobb egyetlen nap nálad,
    mint ezer máshol!
Jobb Istenem Templomának küszöbén állni,
    mint a gonoszok sátrában lakni!
¹¹ Az Örökkévaló Isten pajzsunk és Napunk,
    kegyelme és dicsősége ragyog ránk!
Nem tart vissza semmi jót azoktól,
    akik igazságosan élnek!
¹² Milyen boldog és áldott,
    aki benned bízik, Örökkévaló, Seregek Ura!

³ Szűnjön meg haragod!
    Tartsd vissza indulatodat!
⁴ Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk,
    ne haragudj ránk!
⁵ Örökké tart haragod?
    Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?
⁶ Bizony, visszafordulsz hozzánk,
    új életre keltesz minket,
    hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!
⁷ Mutasd meg, hogy valóban szeretsz,
    és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!

⁸ Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten:
    „Békesség népemnek
    és hűséges követőimnek!
Csak ostobaságaitokhoz
    vissza ne térjetek!”
⁹ Mert hamar megszabadítja azokat,
    akik tisztelik és félik őt,
    hogy dicsősége földünkön lakjon.
¹⁰ Isten szeretete elébe jön hűségeseinek,
    békesség és igazságosság
    köszönti őket csókkal.
¹¹ Hűség hajt ki a földből,
    igazságosság záporoz a Mennyből.
¹² Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót,
    és földünk is bőségesen terem.
¹³ Igazságosság jön az Úr előtt,
    és készíti számára az utat.

⁴ Egyiptomot^[a] és Babilont is
    ismerőim közé fogom számítani!
Ezt mondom Filisztea, Tírusz és Kús lakóiról:
    „Ő is ott született!”
⁵ Sionról pedig így szólnak:
    „Ezek mind Sionban születtek,
    amelyet a Felséges épített!”
⁶ Az Örökkévaló beírja,
    és számba veszi őket:
„Igen, ő is Sionban született.” Szela

⁷ Ők pedig így énekelnek
    és táncolnak örömükben:
„Minden forrásom belőled fakad!”