Zsoltárok 31-32
Hungarian Károli
31 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.
17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.
21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.
22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!
25 Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
32 Dávid tanítása.
Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
2 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5 Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.
6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.
7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.
10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!
Zsoltárok 31-32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének, Dávid zsoltára.
31 Örökkévaló, hozzád menekülök,
ne hagyd, hogy csalódjam!
Igazságos tetteiddel ments meg!
2 Fordulj felém, és hallgass meg,
szabadíts meg hamar!
Légy a Kősziklám, erős kőváram,
védj meg engem!
3 Valóban, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
Jóságodért vezess, és terelgess engem!
4 Kérlek, ments ki a csapdából,
amelyet ellenségeim állítottak nekem,
mert te vagy minden erőm forrása!
5 Kezedbe teszem szellemem,
te mentesz meg engem,
Örökkévaló, hűséges Istenem!
6 A hamis istenek imádóit utálom,
én csak az Örökkévalóban bízom!
7 Táncolva örülök jóságodnak,
mert látod szenvedésemet,
és ismered bajaimat.
8 Tágas mezőre állítottál,
nem engedted,
hogy ellenségeim szorongassanak.
9 Segíts rajtam, Örökkévaló,
mert bajban vagyok!
Szemem fáj a sok sírástól,
testem-lelkem kimerült.
10 Életem bánatban ér véget,
éveim sóhajtozással telnek.
Bűneim miatt elfogyott erőm,
még csontjaim is kiszáradtak.
11 Ellenségeim megvetnek,
szomszédaim lenéznek.
Még barátaim is félnek tőlem,
ha látnak az utcán, elkerülnek.
12 Elfelejtettek az emberek,
mintha rég meghaltam volna,
félredobtak, mint egy törött cserépedényt.
13 Hallom, hogy suttognak rólam
a hátam mögött,
szörnyű dolgokat mondanak!
Összedugják fejüket,
és halálomat tervezik.
14 Mégis benned bízom, Örökkévaló!
Azt mondom: te vagy Istenem!
15 Életem a kezedben van,
ments meg ellenségeim kezéből, üldözőimtől!
16 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra!
Ments meg engem,
kegyelmedből és hűségedért!
17 Örökkévaló, téged hívlak segítségül,
ne engedd, hogy csalódjak!
A gonoszok csalódjanak,
és tűnjenek el a halottak országában!
18 Némuljon el a hazugok nyelve!
Hallgassanak el, akik büszkén
és elbizakodottan szólnak az igazak ellen!
19 Istenem, mennyi áldást tartogatsz azoknak,
akik félnek és tisztelnek téged!
Mennyi jót tettél azokkal, akik bíznak benned!
Mindenki szeme láttára megáldottad őket!
20 Elrejted őket jelenléted titkos helyén
a gonoszok tervei elől.
Sátorodban megvéded az igazakat
gyűlölőik támadásaitól.
21 Áldott az Örökkévaló!
Megmutatta, mennyire szeret,
mikor olyan voltam, mint egy ostromlott város!
22 Félelmemben már azt mondtam:
„Olyan helyre jutottam,
hogy már nem is lát engem az Örökkévaló!”
Mégis, meghallottad imádságomat,
mikor segítségért kiáltottam hozzád, Örökkévaló!
23 Szeressétek az Örökkévalót,
akik hűségesek vagytok hozzá!
Mert ő megmenti a hűségeseket,
de súlyosan megbünteti azokat,
akik saját erejükkel dicsekednek!
24 Legyetek erősek és bátrak mind,
aik az Örökkévalóban bíztok!
Dávid tanítása.
32 Boldog, akinek bűneit megbocsátották,
és vétkeit eltörölték.[a]
2 Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól,
és szellemében nincs hamisság.
3 Ameddig eltitkoltam bűneimet,
még csontjaim is kiszáradtak,
naphosszat segítségért kiáltoztam.
4 Éjjel-nappal rám nehezedett kezed, Örökkévaló.
Erőm kiszáradt,
mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban. Szela
5 De bevallottam neked bűnömet,
nem takargattam tovább vétkeimet.
Azt mondtam: „Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!”
Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló. Szela
6 Így imádkozzon bocsánatodért
mindenki, aki a tiéd, Örökkévaló!
Keressen téged, amíg megtalálhat,
akkor még hatalmas árvíz sem borítja el.
7 Örökkévaló, te vagy rejtekhelyem,
körülveszel, és megvédesz engem,
ezért örvendezek benned! Szela
8 Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak,
s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell.
Figyelemmel kísérlek,
és tanácsollak, mit tegyél.
9 Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér,
amely még nincs betanítva,
ezért erővel kell féken tartani,
másképp nem engedelmeskedik.”
10 A gonoszokat sok fájdalom éri,
de az Örökkévaló körülveszi jóindulatával,
aki bízik benne.
11 Örüljetek és vigadjatok az Örökkévalónak, ti igazak!
Örüljetek mind, igazszívűek!
Footnotes
- Zsoltárok 32:1 eltörölték Azt is jelenti: „eltakarták” vagy: „engesztelést szereztek érte”. Az áldozatok vérére utal, amely „eltakarta” Isten tekintete elől a bűnt.
Apostolok 23:16-35
Hungarian Károli
16 Meghallván azonban a Pál nõtestvérének fia e cselvetést, megjelenvén és bemenvén a várba, tudtára adá Pálnak.
17 Pál pedig egyet a századosok közül magához hívatván, monda: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez; mert valamit akar néki jelenteni.
18 Az annakokáért maga mellé vévén õt, vivé az ezredeshez, és monda: A fogoly Pál magához hivatván engem, kéré, hogy ez ifjat hozzád vezessem, mert valamit akar néked mondani.
19 Az ezredes pedig õt kézen fogván, és félrevonulván külön, tudakolá: Micsoda az, a mit nékem jelenteni akarsz?
20 Az pedig monda: A zsidók elvégezték, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a tanács elé, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudakozni õ felõle.
21 Te azért ne engedj nékik: mert közülök negyvennél több férfiú leselkedik õ utána, kik átok alatt kötelezték el magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik õt. És immár készen vannak, várakozva a te izenetedre.
22 Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat, meghagyván néki, hogy el ne mondd senkinek, hogy ezeket megjelentetted nékem.
23 És magához hivatván kettõt a századosok közül, monda: Készítsetek föl kétszáz vitézt, hogy induljanak Czézáreába, és hetven lovast, és kétszáz parittyást, az éjszakának harmadik órájától fogva.
24 És hogy barmokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve békességgel vigyék Félix tiszttartóhoz.
25 Levelet is írt, melynek tartalma ez vala:
26 Klaudius Lisiás a nemes Félix tiszttartónak üdvöt!
27 Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogtak és meg akartak ölni, oda menvén a sereggel, kiszabadítám, megértvén, hogy római.
28 Meg akarván pedig tudni az okát, miért vádolják õt, levivém õt az õ tanácsuk elébe.
29 És úgy találtam, hogy õ az õ törvényüknek kérdései felõl vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs.
30 Minthogy pedig nékem megjelentették, hogy a zsidók e férfiú után ólálkodni akarnak, azonnal hozzád küldém, meghagyva vádolóinak is, hogy a mi dolguk van õ ellene, te elõtted mondják meg. Légy jó egészségben!
31 A vitézek tehát, a mint nékik megparancsolták, Pált felvévén, elvivék azon éjszakán Antipatrisba.
32 Másnap pedig hagyván a lovagokat tovább menni õ vele, visszatérének a várba.
33 Azok pedig eljutván Czézáreába, és átadván a levelet a tiszttartónak, Pált is elébe állaták.
34 Mikor pedig elolvasta a tiszttartó, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megértette, hogy Czilicziából,
35 Monda: Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is eljõnek. És parancsolá, hogy a Héródes palotájában õrizzék õt.
Read full chapter
Apostolok 23:16-35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
16 Pál unokaöccse azonban meghallotta ezt a tervet, elment az erődbe, és elmondta Pálnak. 17 Pál ekkor magához hívta az egyik századost, és azt mondta neki: „Vidd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert fontos hírt hozott!” 18 A százados a parancsnokhoz vezette a fiút, és jelentette: „Az a Pál nevű fogoly hívatott, és megkért, hogy hozzam ide ezt a fiatalembert, mert mondani akar neked valamit.”
19 A parancsnok ekkor kézen fogta a fiút, különvonult vele, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz mondani?”
20 A fiú így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek, küldd le Pált holnap a Főtanács elé, mintha még valamit kérdezni akarnának tőle. 21 De ne higgy nekik, mert több mint negyvenen állnak lesben, hogy útközben meggyilkolják Pált. Ezek átok terhe alatt megfogadták, hogy addig nem esznek, s nem isznak semmit, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak, és csak a te engedélyedet várják.”
22 A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt jelentetted nekem!”
Pált Cézáreába viszik
23 Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel 200 gyalogos katonát, 70 lovast és 200 lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába. 24 Ültessétek lóra Pált is, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!” 25 A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt:
26 „Klaudiusz Liziásztól, üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak.
27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár. 28 Tudni akartam, hogy mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé. 29 Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált vagy börtönt érdemelne. 30 Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig meghagytam, hogy előtted emeljenek vádat ellene.”
31 A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba. 32 Másnap a lovas katonák továbbmentek vele, a többiek pedig visszatértek Jeruzsálembe. 33 Amikor a lovascsapat megérkezett Cézáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elébe vezették. 34 A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Cilíciából, 35 azt mondta neki: „Majd meghallgatlak, amikor a vádlóid is megérkeznek.” Megparancsolta, hogy Pált a Heródes palotájában őrizzék.
Read full chapterCopyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center