Zsoltárok 23-25
Hungarian Károli
23 Dávid zsoltára.
Az Úr az én pásztorom; nem szûkölködöm.
2 Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.
4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.
5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
24 Dávid zsoltára.
Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.
2 Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.
3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?
4 Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.
6 Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.
8 Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.
9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!
10 Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.
25 Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.
4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.
7 Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.
9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.
10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.
12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.
15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.
16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.
19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.
20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
Zsoltárok 23-25
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid zsoltára.
23 Az én pásztorom az Örökkévaló!
Minden jóval ellát engem:
2 dús legelőin megpihentet,
friss patakokhoz terelget,
3 felüdíti lelkem,
és az igazságosság útján vezet,
jóságos természete szerint.
4 Bizony, még ha a halál árnyékában,
sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
5 Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom,
mint szívesen látott vendéged előtt.[a]
Bizony, színig töltöd poharam!
6 Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek,
az Örökkévaló házában[b] lakom, egész életemben.
Dávid zsoltára.
24 Az Örökkévalóé az egész Föld!
Övé minden, ami rajta van.
Bizony, övé az egész világ,
és annak minden lakója!
2 Mert ő emelte a szárazföldet a tenger fölé,
s megerősítette a vízzel szemben.
3 Kicsoda mehet föl az Örökkévaló hegyére?
Ki állhat meg előtte, szent helyén?
4 Csak az, kinek szíve és keze tiszta,
nem használja az Örökkévaló nevét hamis esküre,
s ha megígér valamit, teljesíti.
5 Az ilyen ember kap áldást az Örökkévalótól,
és kegyelmet a szabadító Istentől!
6 Ilyen a sok-sok nemzedék, amely keresi őt.
Arcodat keresi, Jákób Istene! Szela
7 Táruljatok kapuk,
nyíljatok ki, örök ajtók,
hogy bemehessen a dicső Király!
8 Ki ez a dicsőséges Király?
Az erős és hatalmas Örökkévaló!
Ő az Örökkévaló, a Hatalmas Harcos!
9 Táruljatok kapuk,
nyíljatok ki, örök ajtók,
hogy bemehessen a dicső Király!
10 Ki ez a dicsőséges Király?
Az Örökkévaló, a Seregek Ura, a dicsőség Királya! Szela
[c] Dávidé.
25 Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet!
2 Benned bízom, Istenem,
ne kelljen csalódnom,
s ne engedd, hogy ellenségeim kigúnyoljanak!
3 Senki se csalódjon, aki benned bízik!
Akik elárulnak téged, azok csalódjanak,
ne jussanak semmire!
4 Örökkévaló, mutasd meg, melyik a te utad,
taníts engem, hogy lábad nyomát kövessem!
5 Vezess és taníts, hogy igazságodban járhassak,
hiszen te vagy Szabadítóm, Istenem,
csak benned reménykedem szüntelen.
6 Kérlek, gondolj szeretetedre és kegyelmedre, Örökkévaló,
mert azok öröktől fogva és örökké tartanak!
7 Ne emlékezz ifjúkorom vétkeire és bűneimre!
Kegyelmed szerint gondolj rám,
mert jóságos vagy, Örökkévaló!
8 Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos!
Még a bűnösöket is jóra tanítja.
9 Az alázatosokat igazságosan vezeti,
megtanítja őket útjaira.
10 Bizony, aki az Örökkévaló útján jár,
az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét!
Mert így bánik azokkal,
akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!
11 Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened,
de bocsáss meg nekem jóságodért!
12 Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót,
annak ő megmutatja, melyik utat válassza!
13 Áldott az ilyen ember!
S utódai megmaradnak a földön,
amelyet Isten nekik ígért.
14 Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt,
és szövetségére tanítja őket.
15 Az Örökkévalóra nézek szüntelen,
mert ő szabadít ki minden bajból![d]
16 Örökkévaló, nézz rám, légy kegyelmes hozzám,
mert gyenge és magányos vagyok!
17 Enyhítsd szívem aggodalmát,
ments ki bajaimból!
18 Vedd észre, mennyi baj és próbatétel vesz körül,
és bocsásd meg minden bűnömet!
19 Nézd, mennyi ellenségem van,
akik gyilkos szándékkal gyűlölnek engem!
20 Istenem, védj meg, és ments meg tőlük,
hiszen benned bízom,
ne kelljen csalódnom!
21 Ártatlanságom és egyenességem védjen meg,
mert rád várok, Istenem, hogy megszabadíts!
22 Ó Istenem, mentsd ki Izráelt
minden bajból!
Footnotes
- Zsoltárok 23:5 mint… előtt Szó szerint: „Megkened fejemet olajjal”. A vendéglátó a vendég fejét és haját illatos olajjal dörzsölte be: így frissítette fel, különösen a nagy melegben.
- Zsoltárok 23:6 házában Utalhat a Templomra (lásd a Szójegyzékben), de Isten mennyei lakóhelyére és jelenlétére is.
- Zsoltárok 25:1 zsoltár Minden egyes verse az eredetiben a héber ABC soron következő betűjével kezdődik.
- Zsoltárok 25:15 szabadít… bajból Szó szerint: „szabadítja ki lábamat a hálóból”. Arra a hálóra utal, amellyel a madarakat megfogták.
Apostolok 21:18-40
Hungarian Károli
18 Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
19 És köszöntvén õket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az õ szolgálata által cselekedett.
20 Azok pedig [ezt] hallván, dicsõíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívõkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
21 Felõled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestõl való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a [zsidó] szokások szerint ne járjanak.
22 Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél.
23 Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra;
24 Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felõled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.
25 A pogányokból lett hívõk felõl pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy õk semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértõl, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.
26 Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap õ velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.
27 Mikor pedig a hét nap immár eltelõben volt, az Ázsiából való zsidók, meglátván õt a templomban, felindíták az egész sokaságot, és reá veték kezöket,
28 Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet.
29 Mert látták vala annakelõtte az efézusi Trofimust õ vele a városban, kirõl azt vélék, hogy Pál bevitte a templomba.
30 Megmozdula azért az egész város, és a nép összecsõdüle: és Pált megragadván, vonszolják vala ki õt a templomból: és mindjárt bezáratának az ajtók.
31 Mikor pedig meg akarák õt ölni, feljuta a hír a sereg ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem felzendült.
32 Ki azonnal vitézeket és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájok. Azok pedig mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszûnének Pált verni.
33 Akkor odaérvén az ezredes, elfogatá õt, és parancsolá, hogy kötözzék meg két lánczczal; és tudakozá, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34 De ki egyet, ki mást kiált vala a sokaság között; és mikor nem értheté meg a bizonyos valóságot a zajongás miatt, parancsolá, hogy vigyék el õt a várba.
35 Mikor pedig a lépcsõkhöz jutott, lõn, hogy úgy vivék õt a vitézek a néptömeg erõszaktétele miatt;
36 Mert követi vala a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg õt!
37 És mikor immár a várba akarák bevinni Pált, monda az ezredesnek: Vajjon szabad-e nékem valamit szólanom te hozzád? Az pedig monda: Tudsz görögül?
38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki e napoknak elõtte fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút?
39 Monda pedig Pál: Én ugyan tárzusi zsidó ember vagyok, Cziliczia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nékem, hogy szóljak a néphez.
40 Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsõkön állva intett kezével a népnek: és mikor nagy csendesség lõn, megszólala zsidó nyelven, mondván:
Read full chapter
Apostolok 21:18-40
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
18 Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak. 19 Pál köszöntötte őket, majd részletesen beszámolt arról, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül az Izráelen kívüli népek között. 20 Ezt hallva a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent.
Majd azt mondták Pálnak: „Testvér, látod, hogy a zsidók közül milyen sok ezren lettek Jézusban hívőkké, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is mind buzgón engedelmeskednek? 21 Ők viszont azt hallották rólad, hogy mindenhol azt tanítod a többi országban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a hagyományokat.
22 Most mit tegyünk? A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy megérkeztél. 23 Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy férfi, akik fogadalmat tettek[a] Istennek. 24 Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást[b], és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat![c] Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy engedelmeskedsz a Törvény parancsainak.
25 Ami pedig az Izráelen kívüli hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy
ne egyenek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel,
ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt,
se olyan húst, amelyben benne maradt a vér,
és ne kövessenek el semmilyen szexuális bűnt.”
26 Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, s hogy akkor készítsék el értük az áldozatot.
Pált a zsidók majdnem megölik
27 Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Kis-Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az kis-ázsiaiak Pál ellen uszították a többieket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták: 28 „Izráeli férfiak, segítsetek! Ez az a férfi, aki népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul nem zsidókat is behozott a Templom területére, és ezzel tisztátalanná tette a szent helyet!” 29 (Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templom területére.)
30 Az egész város felbolydult emiatt, és a nép a Templom udvarába csődült. Erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták. 31 A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. Közben azonban valaki szólt a római katonai parancsnoknak, hogy Jeruzsálemben zűrzavar támadt. 32 A parancsnok azonnal maga mellé vette a tisztjeit, meg a katonáit, és ezekkel együtt lefutott oda, ahol a csődület volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.
A rómaiak fogságába kerül
33 A parancsnok letartóztatta Pált, és megparancsolta a katonáinak, hogy két lánccal kötözzék meg. Ezután megkérdezte, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett. 34 De a sokaság össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy valójában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel az erődbe. 35 Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn. 36 Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Pusztuljon! Öld meg!”
37 Amikor már éppen be akarták vinni az erődbe, Pál megkérdezte a parancsnokot: „Mondhatok neked valamit?”
Az így válaszolt: „Tudsz görögül? 38 Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”
39 Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy szólhassak a néphez!”
40 Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Ekkor mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta:
Read full chapterFootnotes
- Apostolok 21:23 fogadalmat tettek Valószínűleg nazíreusi fogadalmat, vagyis megfogadták Istennek, hogy különleges módon fogják szolgálni egy bizonyos ideig.
- Apostolok 21:24 szertartás Különleges szertartás, amit a nazíreusi fogadalom befejezésekor kellett elvégezni. A 26. versben is.
- Apostolok 21:24 hajukat Ez is a nazíreusi fogadalom idejének végét jelezte.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center