Zsoltárok 140-145
Hungarian Károli
140 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!
12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
14 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak.
141 Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!
142 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.
6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;
7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál!
8 Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
143 Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!
3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
5 Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
9 Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!
10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
12 És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
144 Dávidé.
Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
145 Dávid dicsérõ éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.
4 Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5 A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7 A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11 Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.
13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.
14 Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.
17 Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.
18 Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.
19 Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.
20 Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!