Add parallel Print Page Options

126  Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.

127  Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.

Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.

Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.

Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

128  Grádicsok éneke.
Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az õ útaiban jár!

Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

„A Templomba felvezető ének.”

126 Mikor az Örökkévaló visszahozta
    a foglyokat a száműzetésből Sionba,
    azt hittük, álmodunk!
Lelkünk megtelt vidámsággal,
    nyelvünk öröménekkel.
Azt mondták a népek:
    „Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”
Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló,
    ezért örvendezünk!

Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat,
    ahogy zápor után a kiszáradt medrek
    ismét megáradnak!
Akik sírva vetik a magot,
    örvendezve arassanak!
Aki sírva viszi vetőmagját a földjére,
    ujjongással hozza be kévéit[a] a mezőről!

„A Templomba felvezető ének, Salamoné.”

127 Ha az Örökkévaló nem építi a házat,
    hiába dolgoznak rajta építői!
Ha az Örökkévaló nem védelmezi a várost,
    hiába virraszt a falon az őr!

Hiába dolgozol kora reggeltől késő estig,
    hogy küszködve megkeresd kenyered!
Még álmukban is gondoskodik az Örökkévaló
    azokról, akiket szeret!

Gyermekeid az Örökkévalótól kapott örökséged,
    jutalom kezéből, kerted gyümölcse.
Fiatalságod idején született fiaid:
    éles nyilak a harcos kezében.
Áldott, akinek ilyen nyilai vannak!
    Bizony, legyőzik ellenségeiket,
    ha megütköznek velük a város kapujában![b]

„A Templomba felvezető ének.”

128 Áldottak mind, akik imádják
és félik az Örökkévalót!
    Boldogok, akik útjain járnak.

Kezed munkáját élvezed,
    boldog vagy, és jól megy a sorod.
Feleséged otthonod közepén,
    mint a dúsan termő szőlő,
gyermekeid az asztal körül,
    mint olajfa-csemeték.
Bizony, így áldja meg az Örökkévaló a férfit,
    aki féli és tiszteli őt!
Áldjon meg téged az Örökkévaló a Sionról:
    részesülj Jeruzsálem áldásaiban
    egész életedben!
Megláthasd még unokáidat is!

Békesség legyen Izráelen!

Footnotes

  1. Zsoltárok 126:6 kéve Régen a gabonát aratáskor kévékbe kötötték, így szállították a csépléshez.
  2. Zsoltárok 127:5 Bizony… kapujában Jelentheti a város védelmében vívott csatát, de a város vezetői előtt folytatott pereskedést is.

19 Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?

20 Sõt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

22 Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erõsebbek vagyunk-é nálánál?

23 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.

24 Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.

25 Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

26 Mert az Úré a föld és annak teljessége.

27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?

30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?

31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.

32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

33 Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.

Read full chapter

19 Ezzel azonban egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a hamis isteneknek és a bálványoknak áldozott hús valami fontos dolog lenne. Azt sem gondolom, hogy maguk a bálványok fontosak lennének. 20 Dehogyis! Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben! 21 Nem tehetitek meg, hogy az Úr poharából is isztok, meg a gonosz szellemek poharából is. Nem ehettek az Úr asztalának ételéből is, meg a gonosz szellemek asztalának ételéből is. 22 Vagy magunkra akarjuk haragítani az Urat?[a] Talán erősebbek vagyunk nála?

Isten dicsőségére élj a szabadságoddal!

23 „Semmi sem tilos a számomra” — mondjátok. Ez igaz, de nem minden válik a javatokra — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgálja a többiek javát és épülését! 24 Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!

25 Mindenfajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok, 26 mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van”.[b]

27 Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek. 28 Ha viszont valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták” — akkor ne egyetek belőle! Miért? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni. 29 Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha te megeszed az ilyen ételt. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg, mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol. 30 Hiszen én mindig hálát adok Istennek, amikor eszem. Ha pedig hálaadással eszem valamit, akkor ne hibáztasson érte senki!

31 Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32 De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókban, akár a nem zsidókban, akár Isten eklézsiájában megütközést kelt! 33 Én is erre törekszem. Mindenkinek igyekszem a tetszését megnyerni, és nem azzal törődöm, ami nekem, hanem azzal, ami másoknak jó. Mert azt akarom, hogy mindannyian üdvösségre jussanak.

Read full chapter

Footnotes

  1. 1 Korintusi 10:22 magunkra… Urat Lásd 5Móz 32:16, 17.
  2. 1 Korintusi 10:26 Idézet: Zsolt 24:1; 50:12; 89:11.