Añadir traducción en paralelo Imprimir Opciones de la página

121  Grádicsok éneke.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.

Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!

Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.

Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

„A Templomba felvezető ének.”

121 Felnézek a hegyekre:
    vajon honnan jön számomra segítség?
Az Örökkévaló küld nekem segítséget,
    a Menny és Föld Teremtője!
Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon,
    szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
Bizony, ő vigyáz Izráelre,
    nem szunnyad, nem alszik el!
Az Örökkévaló vigyáz rád,
    ő védelmez téged jobb felől,
hogy ne ártson neked
    sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól,
    bizony, megőrzi lelkedet!
Az Örökkévaló őriz téged,
    mikor elindulsz, és mikor hazatérsz,
    ő véd most és ezentúl örökké.

123  Grádicsok éneke.
Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!

Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

124  Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

125  Grádicsok éneke.
A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.

Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.

Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.

Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!

A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!

„A Templomba felvezető ének.”

123 Felnézek rád, Uram,
    aki a Mennyben ülsz trónodon!
Ahogy a szolgák néznek uruk kezére,
    s a szolgáló leányok figyelik úrnőjük kezét,
úgy nézünk kezedre, Örökkévaló, reménykedve,
    mikor könyörülsz már rajtunk!
Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, könyörülj,
    mert elborít bennünket a megaláztatás!
Szüntelen gyaláznak a büszkék,
    és gúnyolnak a gőgösek!

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

124 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
    mondd ezt velem együtt, Izráel,
Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
    mikor ránk támadtak ellenségeink,
akkor élve faltak volna fel minket,
    mikor haragjuk tüze fellobbant,
akkor elsodortak volna minket,
    mint a sebes áradat,
    átcsaptak volna fejünk felett!
Bizony, büszke ellenségeink áradata
    átcsapott volna fejünk felett!

Áldott legyen az Örökkévaló, aki nem engedte,
    hogy zsákmányul essünk ellenségeinknek,
    hogy fogaik közé kerüljünk!
Lelkünk kimenekült, mint a madár a csapdából!
    Összetört a csapda, és mi megszabadultunk!
Segítséget küldött nekünk az Örökkévaló,
    aki a Mennyet és a Földet teremtette!

„A Templomba felvezető ének.”

125 Akik az Örökkévalóban bíznak,
    olyanok, mint a Sion hegye:
nem inognak soha,
    megmaradnak örökké.
Ahogy Jeruzsálemet hegyek veszik körül,
    védő karjával az Örökkévaló úgy veszi népét körül,
    most és mindörökké.
A gonoszok uralma
    nem tarthat örökké az igazak földjén,
nehogy még az igazak is
    rosszra nyújtsák ki kezüket.

Örökkévaló, jóságoddal fordulj a jókhoz,
    az igazszívűekhez!
Akik pedig görbe utakon járnak,
    az Örökkévaló büntesse meg őket
    a gonoszokkal együtt!

Békesség legyen Izráelen!

128  Grádicsok éneke.
Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az õ útaiban jár!

Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

129  Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

130  Grádicsok éneke.
A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!

Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.

„A Templomba felvezető ének.”

128 Áldottak mind, akik imádják
és félik az Örökkévalót!
    Boldogok, akik útjain járnak.

Kezed munkáját élvezed,
    boldog vagy, és jól megy a sorod.
Feleséged otthonod közepén,
    mint a dúsan termő szőlő,
gyermekeid az asztal körül,
    mint olajfa-csemeték.
Bizony, így áldja meg az Örökkévaló a férfit,
    aki féli és tiszteli őt!
Áldjon meg téged az Örökkévaló a Sionról:
    részesülj Jeruzsálem áldásaiban
    egész életedben!
Megláthasd még unokáidat is!

Békesség legyen Izráelen!

„A Templomba felvezető ének.”

129 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta!
    Mondd ezt velem együtt, Izráel!
Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta,
    mégsem bírtak velem!
Hátamon barázdákat szántottak,
    hosszú barázdákat hasítottak hátamon.
De az Örökkévaló igazságos:
    szétszakította a szolgaság köteleit,
    megszabadított a gonoszoktól!
Szégyenüljenek meg Sion ellenségei,
    hátráljanak meg, és fussanak szerteszét!
Legyenek, mint a fű a háztetőn,
    amely elszárad, mielőtt felnő,
nem aratja le senki,
    nem köti kévébe,
s nem mondják a járókelők:
    „Áldjon meg titeket az Örökkévaló!”
Nem köszönti őket senki:
    „Áldunk benneteket az Örökkévaló nevében!”

„A Templomba felvezető ének.”

130 Örökkévaló, a mélységből kiáltok hozzád!
Hallgass meg, Uram,
    figyelj könyörgésemre!
Ha bűneink szerint bánsz velünk, Örökkévaló,
    ki állhat meg előtted?
De te megbocsáthatsz nekünk!
    Ezért félnek és tisztelnek téged.

Én az Örökkévaló segítségét várom!
    Rá várok, hogy megsegítsen,
    és ígéretében bízom!
Az Örökkévalóra várok,
    úgy várom őt, mint az őrök a hajnalt,
    mint az őrök a hajnalt!
Izráel, az Örökkévalóban bízz,
    mert ő kegyelmes, és igazán szeret,
    biztosan meg tud menteni!
Bizony, meg is szabadítja ő
    Izráelt minden bűnétől!