Zsoltárok 120-132
Hungarian Károli
120 Grádicsok éneke.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!
3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4 Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.
5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!
7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]
121 Grádicsok éneke.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.
4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!
5 Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.
6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7 Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.
8 Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
122 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.
6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!
7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
123 Grádicsok éneke.
Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
124 Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.
6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
125 Grádicsok éneke.
A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.
3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
5 A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!
126 Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6 A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.
127 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.
2 Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
4 Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.
5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
128 Grádicsok éneke.
Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az õ útaiban jár!
2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
3 Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
5 Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
6 És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!
129 Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.
6 Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.
7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.
8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
130 Grádicsok éneke.
A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!
2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!
3 Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!
8 Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.
131 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;
2 Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
132 Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Zsoltárok 120-132
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
„A Templomba felvezető ének.”
120 Mikor körülvettek a bajok és veszedelmek,
az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért,
és ő válaszolt nekem!
2 Kérlek, Örökkévaló,
mentsd meg lelkemet azoktól,
akiknek szája hazugságot mond,
és nyelve alatt hamisság lakik!
3 Ti hazug nyelvűek!
Mit fogtok elérni hamisságaitokkal?
Mit kaptok ezért?
4 A harcosok hegyes nyilait!
Bizony, izzó parazsat kaptok büntetésül!
5 Jaj, nekem, hogy közöttük kell élnem,
mintha Mesekben laknék,
vagy Kédár[a] sátrai között!
6 Milyen régóta élek azok között,
akik gyűlölik a békességet!
7 Én ugyan mindig a békességre törekszem,
de ők folyton harcolni akarnak.
„A Templomba felvezető ének.”
121 Felnézek a hegyekre:
vajon honnan jön számomra segítség?
2 Az Örökkévaló küld nekem segítséget,
a Menny és Föld Teremtője!
3 Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon,
szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
4 Bizony, ő vigyáz Izráelre,
nem szunnyad, nem alszik el!
5 Az Örökkévaló vigyáz rád,
ő védelmez téged jobb felől,
6 hogy ne ártson neked
sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól,
bizony, megőrzi lelkedet!
8 Az Örökkévaló őriz téged,
mikor elindulsz, és mikor hazatérsz,
ő véd most és ezentúl örökké.
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
122 Hogy megörvendtem, mikor mondták:
menjünk fel az Örökkévaló Templomába!
2 S most kapuidhoz érkeztünk,
Jeruzsálem!
3 Ó Jeruzsálem, te szépen épült város!
Milyen jó rendben illenek össze házaid!
4 A város, ahová feljönnek mind a törzsek,
az Örökkévaló nemzetségei
mert így rendelte Izráelnek,
hogy együtt tiszteljük nevét!
5 A város, ahol a bírói székek állnak,
Dávid családjának trónjai!
6 Imádkozzatok Jeruzsálem békességéért!
Akik szeretnek téged, Jeruzsálem,
békét és nyugalmat találjanak benned!
7 Békesség legyen falaid között,
és virágozzanak palotáid!
8 Testvéreimért és barátaimért imádkozom:
Az Örökkévaló adjon békességet neked!
9 Istenünk, az Örökkévaló Templomáért kívánom:
Áldjon meg az Örökkévaló minden jóval, Jeruzsálem!
„A Templomba felvezető ének.”
123 Felnézek rád, Uram,
aki a Mennyben ülsz trónodon!
2 Ahogy a szolgák néznek uruk kezére,
s a szolgáló leányok figyelik úrnőjük kezét,
úgy nézünk kezedre, Örökkévaló, reménykedve,
mikor könyörülsz már rajtunk!
3 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, könyörülj,
mert elborít bennünket a megaláztatás!
4 Szüntelen gyaláznak a büszkék,
és gúnyolnak a gőgösek!
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
124 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mondd ezt velem együtt, Izráel,
2 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mikor ránk támadtak ellenségeink,
3 akkor élve faltak volna fel minket,
mikor haragjuk tüze fellobbant,
4 akkor elsodortak volna minket,
mint a sebes áradat,
átcsaptak volna fejünk felett!
5 Bizony, büszke ellenségeink áradata
átcsapott volna fejünk felett!
6 Áldott legyen az Örökkévaló, aki nem engedte,
hogy zsákmányul essünk ellenségeinknek,
hogy fogaik közé kerüljünk!
7 Lelkünk kimenekült, mint a madár a csapdából!
Összetört a csapda, és mi megszabadultunk!
8 Segítséget küldött nekünk az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
„A Templomba felvezető ének.”
125 Akik az Örökkévalóban bíznak,
olyanok, mint a Sion hegye:
nem inognak soha,
megmaradnak örökké.
2 Ahogy Jeruzsálemet hegyek veszik körül,
védő karjával az Örökkévaló úgy veszi népét körül,
most és mindörökké.
3 A gonoszok uralma
nem tarthat örökké az igazak földjén,
nehogy még az igazak is
rosszra nyújtsák ki kezüket.
4 Örökkévaló, jóságoddal fordulj a jókhoz,
az igazszívűekhez!
5 Akik pedig görbe utakon járnak,
az Örökkévaló büntesse meg őket
a gonoszokkal együtt!
Békesség legyen Izráelen!
„A Templomba felvezető ének.”
126 Mikor az Örökkévaló visszahozta
a foglyokat a száműzetésből Sionba,
azt hittük, álmodunk!
2 Lelkünk megtelt vidámsággal,
nyelvünk öröménekkel.
Azt mondták a népek:
„Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”
3 Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló,
ezért örvendezünk!
4 Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat,
ahogy zápor után a kiszáradt medrek
ismét megáradnak!
5 Akik sírva vetik a magot,
örvendezve arassanak!
6 Aki sírva viszi vetőmagját a földjére,
ujjongással hozza be kévéit[b] a mezőről!
„A Templomba felvezető ének, Salamoné.”
127 Ha az Örökkévaló nem építi a házat,
hiába dolgoznak rajta építői!
Ha az Örökkévaló nem védelmezi a várost,
hiába virraszt a falon az őr!
2 Hiába dolgozol kora reggeltől késő estig,
hogy küszködve megkeresd kenyered!
Még álmukban is gondoskodik az Örökkévaló
azokról, akiket szeret!
3 Gyermekeid az Örökkévalótól kapott örökséged,
jutalom kezéből, kerted gyümölcse.
4 Fiatalságod idején született fiaid:
éles nyilak a harcos kezében.
5 Áldott, akinek ilyen nyilai vannak!
Bizony, legyőzik ellenségeiket,
ha megütköznek velük a város kapujában![c]
„A Templomba felvezető ének.”
128 Áldottak mind, akik imádják
és félik az Örökkévalót!
Boldogok, akik útjain járnak.
2 Kezed munkáját élvezed,
boldog vagy, és jól megy a sorod.
3 Feleséged otthonod közepén,
mint a dúsan termő szőlő,
gyermekeid az asztal körül,
mint olajfa-csemeték.
4 Bizony, így áldja meg az Örökkévaló a férfit,
aki féli és tiszteli őt!
5 Áldjon meg téged az Örökkévaló a Sionról:
részesülj Jeruzsálem áldásaiban
egész életedben!
6 Megláthasd még unokáidat is!
Békesség legyen Izráelen!
„A Templomba felvezető ének.”
129 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta!
Mondd ezt velem együtt, Izráel!
2 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta,
mégsem bírtak velem!
3 Hátamon barázdákat szántottak,
hosszú barázdákat hasítottak hátamon.
4 De az Örökkévaló igazságos:
szétszakította a szolgaság köteleit,
megszabadított a gonoszoktól!
5 Szégyenüljenek meg Sion ellenségei,
hátráljanak meg, és fussanak szerteszét!
6 Legyenek, mint a fű a háztetőn,
amely elszárad, mielőtt felnő,
7 nem aratja le senki,
nem köti kévébe,
8 s nem mondják a járókelők:
„Áldjon meg titeket az Örökkévaló!”
Nem köszönti őket senki:
„Áldunk benneteket az Örökkévaló nevében!”
„A Templomba felvezető ének.”
130 Örökkévaló, a mélységből kiáltok hozzád!
2 Hallgass meg, Uram,
figyelj könyörgésemre!
3 Ha bűneink szerint bánsz velünk, Örökkévaló,
ki állhat meg előtted?
4 De te megbocsáthatsz nekünk!
Ezért félnek és tisztelnek téged.
5 Én az Örökkévaló segítségét várom!
Rá várok, hogy megsegítsen,
és ígéretében bízom!
6 Az Örökkévalóra várok,
úgy várom őt, mint az őrök a hajnalt,
mint az őrök a hajnalt!
7 Izráel, az Örökkévalóban bízz,
mert ő kegyelmes, és igazán szeret,
biztosan meg tud menteni!
8 Bizony, meg is szabadítja ő
Izráelt minden bűnétől!
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
131 Nem büszkélkedik a szívem, Örökkévaló,
Nem nagyravágyó a szemem.
Nem készítek túl merész terveket,
s nem próbálok erőmön fölüli dolgokat tenni.
2 Inkább lecsendesítem lelkemet,
mint anya a gyermekét.
Mint a megszoptatott csecsemő anyja ölében,
úgy nyugszik bennem a lelkem.
3 Bízz az Örökkévalóban, Izráel,
most és mindörökké!
„A Templomba felvezető ének.”
132 Örökkévaló, emlékezz Dávidra
és szenvedéseire!
2 Emlékezz rá, hogy megesküdt az Örökkévalónak,
megfogadta Jákób Erős Istenének:
3 „Addig nem megyek be házamba,
nem fekszem ágyamba,
4 addig nem alszom,
nem is szunnyadok,
5 míg helyet nem találok az Örökkévalónak,
lakóhelyet Jákób Erős Istenének!”
6 Hallottunk a Szövetségládáról Efrátában,[d]
megtaláltuk Kirját-Jeárimban.[e]
7 Menjünk fel a Szent Sátorhoz!
Imádjuk az Örökkévalót lába előtt!
8 Kelj fel, Örökkévaló, indulj el új lakóhelyedre,
te és hatalmas Szövetséged Ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazszívűségbe,
néped vígan örvendezzen!
10 Dávidért, szolgádért
ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Hiszen megesküdt az Örökkévaló Dávidnak,
és vissza nem vonja soha:
„Utódaidat ültetem trónodra!
12 Ha fiaid megtartják Szövetségemet
és Törvényemet, amelyekre tanítom őket,
akkor fiaik is királyok lesznek trónodon örökké.”
13 Mert Siont választotta az Örökkévaló,
Siont kívánta lakóhelyének:
14 „Ez lesz lakóhelyem örökké,
itt akarok lakni, mert így kívánom!
15 Megáldom gazdagon minden jóval,
még szegényeit is ellátom kenyérrel.
16 Papjait szabadításomba öltöztetem,
népem vígan örvendezik!
17 Megnövelem ott Dávid hatalmát,
felkent királyom dicsőségét ragyogtatom.
18 Szégyent borítok ellenségeire,
Dávidon pedig koronája ragyog!”
Footnotes
- Zsoltárok 120:5 Mesek és Kédár Az Izráel körüli pusztákon lakó nomád törzsek területe, amelyek híresek voltak harcias vadságukról.
- Zsoltárok 126:6 kéve Régen a gabonát aratáskor kévékbe kötötték, így szállították a csépléshez.
- Zsoltárok 127:5 Bizony… kapujában Jelentheti a város védelmében vívott csatát, de a város vezetői előtt folytatott pereskedést is.
- Zsoltárok 132:6 Efráta Betlehem egyik része, ahol Dávid született és felnőtt.
- Zsoltárok 132:6 Kirját-Jeárim Júdához tartozó város Jeruzsálemtől nyugatra. Egy ideig itt őrizték a Szövetségládát. Lásd 1Krón 13.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center