Proverbs 14-15
New Revised Standard Version Catholic Edition
14 The wise woman[a] builds her house,
but the foolish tears it down with her own hands.
2 Those who walk uprightly fear the Lord,
but one who is devious in conduct despises him.
3 The talk of fools is a rod for their backs,[b]
but the lips of the wise preserve them.
4 Where there are no oxen, there is no grain;
abundant crops come by the strength of the ox.
5 A faithful witness does not lie,
but a false witness breathes out lies.
6 A scoffer seeks wisdom in vain,
but knowledge is easy for one who understands.
7 Leave the presence of a fool,
for there you do not find words of knowledge.
8 It is the wisdom of the clever to understand where they go,
but the folly of fools misleads.
9 Fools mock at the guilt offering,[c]
but the upright enjoy God’s favor.
10 The heart knows its own bitterness,
and no stranger shares its joy.
11 The house of the wicked is destroyed,
but the tent of the upright flourishes.
12 There is a way that seems right to a person,
but its end is the way to death.[d]
13 Even in laughter the heart is sad,
and the end of joy is grief.
14 The perverse get what their ways deserve,
and the good, what their deeds deserve.[e]
15 The simple believe everything,
but the clever consider their steps.
16 The wise are cautious and turn away from evil,
but the fool throws off restraint and is careless.
17 One who is quick-tempered acts foolishly,
and the schemer is hated.
18 The simple are adorned with[f] folly,
but the clever are crowned with knowledge.
19 The evil bow down before the good,
the wicked at the gates of the righteous.
20 The poor are disliked even by their neighbors,
but the rich have many friends.
21 Those who despise their neighbors are sinners,
but happy are those who are kind to the poor.
22 Do they not err that plan evil?
Those who plan good find loyalty and faithfulness.
23 In all toil there is profit,
but mere talk leads only to poverty.
24 The crown of the wise is their wisdom,[g]
but folly is the garland[h] of fools.
25 A truthful witness saves lives,
but one who utters lies is a betrayer.
26 In the fear of the Lord one has strong confidence,
and one’s children will have a refuge.
27 The fear of the Lord is a fountain of life,
so that one may avoid the snares of death.
28 The glory of a king is a multitude of people;
without people a prince is ruined.
29 Whoever is slow to anger has great understanding,
but one who has a hasty temper exalts folly.
30 A tranquil mind gives life to the flesh,
but passion makes the bones rot.
31 Those who oppress the poor insult their Maker,
but those who are kind to the needy honor him.
32 The wicked are overthrown by their evildoing,
but the righteous find a refuge in their integrity.[i]
33 Wisdom is at home in the mind of one who has understanding,
but it is not[j] known in the heart of fools.
34 Righteousness exalts a nation,
but sin is a reproach to any people.
35 A servant who deals wisely has the king’s favor,
but his wrath falls on one who acts shamefully.
15 A soft answer turns away wrath,
but a harsh word stirs up anger.
2 The tongue of the wise dispenses knowledge,[k]
but the mouths of fools pour out folly.
3 The eyes of the Lord are in every place,
keeping watch on the evil and the good.
4 A gentle tongue is a tree of life,
but perverseness in it breaks the spirit.
5 A fool despises a parent’s instruction,
but the one who heeds admonition is prudent.
6 In the house of the righteous there is much treasure,
but trouble befalls the income of the wicked.
7 The lips of the wise spread knowledge;
not so the minds of fools.
8 The sacrifice of the wicked is an abomination to the Lord,
but the prayer of the upright is his delight.
9 The way of the wicked is an abomination to the Lord,
but he loves the one who pursues righteousness.
10 There is severe discipline for one who forsakes the way,
but one who hates a rebuke will die.
11 Sheol and Abaddon lie open before the Lord,
how much more human hearts!
12 Scoffers do not like to be rebuked;
they will not go to the wise.
13 A glad heart makes a cheerful countenance,
but by sorrow of heart the spirit is broken.
14 The mind of one who has understanding seeks knowledge,
but the mouths of fools feed on folly.
15 All the days of the poor are hard,
but a cheerful heart has a continual feast.
16 Better is a little with the fear of the Lord
than great treasure and trouble with it.
17 Better is a dinner of vegetables where love is
than a fatted ox and hatred with it.
18 Those who are hot-tempered stir up strife,
but those who are slow to anger calm contention.
19 The way of the lazy is overgrown with thorns,
but the path of the upright is a level highway.
20 A wise child makes a glad father,
but the foolish despise their mothers.
21 Folly is a joy to one who has no sense,
but a person of understanding walks straight ahead.
22 Without counsel, plans go wrong,
but with many advisers they succeed.
23 To make an apt answer is a joy to anyone,
and a word in season, how good it is!
24 For the wise the path of life leads upward,
in order to avoid Sheol below.
25 The Lord tears down the house of the proud,
but maintains the widow’s boundaries.
26 Evil plans are an abomination to the Lord,
but gracious words are pure.
27 Those who are greedy for unjust gain make trouble for their households,
but those who hate bribes will live.
28 The mind of the righteous ponders how to answer,
but the mouth of the wicked pours out evil.
29 The Lord is far from the wicked,
but he hears the prayer of the righteous.
30 The light of the eyes rejoices the heart,
and good news refreshes the body.
31 The ear that heeds wholesome admonition
will lodge among the wise.
32 Those who ignore instruction despise themselves,
but those who heed admonition gain understanding.
33 The fear of the Lord is instruction in wisdom,
and humility goes before honor.
Notas al pie
- Proverbs 14:1 Heb Wisdom of women
- Proverbs 14:3 Cn: Heb a rod of pride
- Proverbs 14:9 Meaning of Heb uncertain
- Proverbs 14:12 Heb ways of death
- Proverbs 14:14 Cn: Heb from upon him
- Proverbs 14:18 Or inherit
- Proverbs 14:24 Cn Compare Gk: Heb riches
- Proverbs 14:24 Cn: Heb is the folly
- Proverbs 14:32 Gk Syr: Heb in their death
- Proverbs 14:33 Gk Syr: Heb lacks not
- Proverbs 15:2 Cn: Heb makes knowledge good
Proverbi 14-15
Nuova Riveduta 2006
14 La donna saggia costruisce la sua casa, ma la stolta l’abbatte con le proprie mani.
2 Chi cammina nella rettitudine teme il Signore, ma chi è traviato nelle sue vie lo disprezza.
3 Nella bocca dello stolto germoglia la superbia, ma le labbra dei saggi sono la loro custodia.
4 Dove mancano i buoi è vuoto il granaio, ma l’abbondanza della raccolta sta nella forza del bue.
5 Il testimone fedele non mente, ma il testimone falso spaccia menzogne.
6 Il beffardo cerca la saggezza e non la trova, ma per l’uomo intelligente la scienza è cosa facile.
7 Vattene lontano dallo stolto; sulle sue labbra certo non hai trovato scienza.
8 La saggezza dell’uomo accorto sta nel discernere la propria strada, ma la follia degli stolti non è che inganno.
9 Gli insensati si burlano del peccato, ma il favore del Signore sta fra gli uomini retti.
10 Il cuore conosce la propria amarezza, e alla sua gioia non partecipa un estraneo.
11 La casa degli empi sarà distrutta, ma la tenda degli uomini retti fiorirà.
12 C’è una via che all’uomo sembra diritta, ma essa conduce alla morte.
13 Anche ridendo, il cuore può essere triste; e la gioia può finire in dolore.
14 Lo sviato di cuore avrà la ricompensa del suo modo di vivere, e l’uomo dabbene, quella delle opere sue.
15 L’ingenuo crede a tutto quel che si dice, ma l’uomo prudente fa attenzione ai suoi passi.
16 Il saggio teme, ed evita il male, ma lo stolto è arrogante e presuntuoso.
17 Chi è pronto all’ira commette follie, e l’uomo pieno di malizia diventa odioso.
18 Gli sciocchi ereditano stoltezza, ma i prudenti s’incoronano di scienza.
19 I malvagi si inchinano davanti ai buoni, e gli empi, alle porte dei giusti.
20 Il povero è odiato anche dal suo compagno, ma gli amici del ricco sono molti.
21 Chi disprezza il prossimo pecca, ma beato chi ha pietà dei miseri!
22 Quelli che meditano il male non sono forse traviati? Ma quelli che meditano il bene trovano grazia e fedeltà.
23 In ogni fatica c’è profitto, ma il chiacchierare procura la miseria.
24 La corona dei saggi è la loro ricchezza, ma la follia degli stolti non è che follia.
25 Il testimone veritiero salva delle persone, ma spaccia menzogne il falso testimone.
26 C’è grande sicurezza nel timore del Signore; egli sarà un rifugio per i figli di chi lo teme.
27 Il timore del Signore è fonte di vita e fa evitare le insidie della morte.
28 La moltitudine del popolo è la gloria del re, ma la scarsezza dei sudditi è la rovina del principe.
29 Chi è lento all’ira ha molto buon senso, ma chi è pronto ad andare in collera mostra la sua follia.
30 Un cuore calmo è la vita del corpo, ma l’invidia è la carie delle ossa.
31 Chi opprime il povero offende colui che l’ha fatto, ma chi ha pietà del bisognoso lo onora.
32 L’empio è travolto dalla sua sventura, ma il giusto spera anche nella morte.
33 La saggezza riposa nel cuore dell’uomo intelligente, ma in mezzo agli stolti deve essere resa manifesta.
34 La giustizia innalza una nazione, ma il peccato è la vergogna dei popoli.
35 Il favore del re è per il servo prudente, ma la sua ira è per chi lo offende.
15 La risposta dolce calma il furore, ma la parola dura eccita l’ira.
2 La lingua dei saggi è ricca di scienza, ma la bocca degli stolti sgorga follia.
3 Gli occhi del Signore sono in ogni luogo, osservano i cattivi e i buoni.
4 La lingua che calma è un albero di vita, ma la lingua perversa strazia lo spirito.
5 L’insensato disprezza l’istruzione di suo padre, ma chi tiene conto della riprensione diviene accorto.
6 Nella casa del giusto c’è grande abbondanza, ma nell’accumulo dell’empio c’è imbroglio.
7 Le labbra dei saggi diffondono scienza, ma non così il cuore degli stolti.
8 Il sacrificio degli empi è in abominio al Signore, ma la preghiera degli uomini retti gli è gradita.
9 La via dell’empio è in abominio al Signore, ma egli ama chi segue la giustizia.
10 Una dura correzione spetta a chi lascia la retta via; chi odia la riprensione morirà.
11 Il soggiorno dei morti e l’abisso stanno davanti al Signore; quanto più i cuori dei figli degli uomini!
12 Il beffardo non ama che altri lo riprenda; egli non va dai saggi.
13 Il cuore allegro rende gioioso il volto, ma quando il cuore è triste lo spirito è abbattuto.
14 Il cuore dell’uomo intelligente cerca la scienza, ma la bocca degli stolti si pasce di follia.
15 Tutti i giorni sono brutti per l’afflitto, ma per il cuore contento è sempre allegria.
16 Meglio poco con il timore del Signore, che gran tesoro con turbamento.
17 Meglio un piatto d’erbe dov’è l’amore, che un bue ingrassato dov’è l’odio.
18 L’uomo collerico fa nascere contese, ma chi è lento all’ira calma le liti.
19 La via del pigro è come una siepe di spine, ma il sentiero degli uomini retti è piano.
20 Il figlio saggio rallegra il padre, ma l’uomo stolto disprezza sua madre.
21 La follia è una gioia per chi è privo di senno, ma l’uomo intelligente cammina diritto per la sua via.
22 I disegni falliscono dove mancano i consigli, ma riescono dove sono molti i consiglieri.
23 Uno prova gioia quando risponde bene; è buona la parola detta a suo tempo!
24 Per l’uomo sagace la via della vita conduce in alto, gli fa evitare il soggiorno dei morti, situato in basso.
25 Il Signore rovescia la casa dei superbi, ma rende stabili i confini della vedova.
26 I pensieri malvagi sono in abominio al Signore, ma le parole benevole sono pure ai suoi occhi.
27 Chi è avido di lucro turba la sua casa, ma chi odia i regali vivrà.
28 Il cuore del giusto medita la sua risposta, ma la bocca degli empi sgorga cose malvagie.
29 Il Signore è lontano dagli empi, ma ascolta la preghiera dei giusti.
30 Uno sguardo luminoso rallegra il cuore; una buona notizia fortifica le ossa.
31 L’orecchio attento alla riprensione che conduce alla vita, abiterà tra i saggi.
32 Chi rifiuta l’istruzione disprezza se stesso, ma chi dà retta alla riprensione acquista senno.
33 Il timore del Signore è scuola di saggezza, e l’umiltà precede la gloria.
Sprüche 14-15
Schlachter 2000
Wahre Weisheit im menschlichen Leben
14 Die Weisheit der Frauen baut ihr Haus,[a]
die Torheit reißt es ein mit eigenen Händen.
2 Wer in seiner Redlichkeit wandelt, der fürchtet den Herrn,
wer aber verkehrte Wege geht, der verachtet ihn.
3 Im Mund des Narren ist eine Rute für [seinen] Hochmut,
aber die Lippen der Weisen behüten sie.
4 Wo keine Rinder sind, da bleibt die Krippe sauber,
die Kraft des Ochsen aber verschafft großen Gewinn.
5 Ein treuer Zeuge lügt nicht,
aber ein falscher Zeuge spricht Lügen aus.
6 Ein Spötter sucht Weisheit und findet sie nicht,
doch für den Verständigen ist Erkenntnis leicht.
7 Geh weg von dem dummen Menschen!
Du hörst doch nichts Gescheites von ihm.[b]
8 Die Weisheit lässt den Klugen erkennen, welchen Weg er gehen soll,
aber die Torheit der Narren betrügt sie selbst.
9 Die Toren treiben Gespött mit ihrer Schuld[c],
unter den Redlichen aber ist [Gottes] Wohlgefallen.
10 Das Herz allein kennt seinen eigenen Kummer,
und auch in seine Freude kann sich kein Fremder mischen.
11 Das Haus der Gottlosen wird zerstört,
aber das Zelt der Redlichen wird aufblühen.
12 Mancher Weg erscheint dem Menschen richtig,
aber zuletzt führt er ihn doch zum Tod.[d]
13 Auch beim Lachen kann das Herz Kummer empfinden,
und die Freude endet in Traurigkeit.
14 Wer ein abtrünniges Herz hat, bekommt genug[e] von seinen eigenen Wegen,
und ebenso ein guter Mensch von dem, was in ihm ist.
15 Der Unverständige glaubt jedem Wort,
aber der Kluge gibt auf seine Schritte acht.
16 Der Weise fürchtet sich und weicht vom Bösen,
aber der Tor ist übermütig und sorglos.
17 Ein Jähzorniger handelt töricht,
und ein Mensch, der Böses plant, macht sich verhasst.
18 Torheit ist das Erbteil der Unverständigen,
Erkenntnis[f] die Krone der Klugen.
19 Die Bösen müssen sich beugen vor den Guten
und die Gottlosen an den Toren des Gerechten.
20 Ein Armer wird sogar von seinem Nächsten gehasst,
ein Reicher aber hat viele Freunde.
21 Wer seinen Nächsten verachtet, der sündigt,
aber wohl dem, der sich über den Elenden erbarmt!
22 Werden nicht irregehen, die nach Bösem trachten?
Aber Gnade und Wahrheit wird denen zuteil, die nach Gutem trachten!
23 Wo man sich alle Mühe gibt, da ist Überfluss,
aber wo man nur Worte macht, da herrscht Mangel.
24 Für die Weisen ist ihr Reichtum eine Krone,
aber die Narren haben nichts als Torheit.
25 Ein Zeuge der Wahrheit rettet Seelen;
wer aber Lügen vorbringt, der ist ein Betrüger.
26 In der Furcht des Herrn liegt starkes Vertrauen[g],
Er wird auch seinen Kindern eine Zuflucht sein.[h]
27 Die Furcht des Herrn ist eine Quelle des Lebens;
man meidet durch sie die Fallstricke des Todes.
28 In der Menge des Volkes besteht die Herrlichkeit des Königs,
aber das Schwinden der Bevölkerung ist der Untergang des Fürsten.
29 Der Langmütige ist reich an Einsicht,
der Jähzornige aber begeht große Torheiten.
30 Ein gelassenes[i] Herz ist das Leben des Leibes,
aber Eifersucht ist Fraß in den Gebeinen.
31 Wer den Schwachen[j] unterdrückt, der lästert seinen Schöpfer,
wer Ihn aber ehren will, der erbarmt sich über den Armen.
32 Der Gottlose wird durch seine Bosheit gestürzt,
der Gerechte aber ist auch im Tod getrost[k].
33 Die Weisheit wohnt ruhig im Herzen des Verständigen,
aber was im Inneren des Toren ist, das wird offenbar.
34 Gerechtigkeit erhöht ein Volk,
die Sünde aber ist die Schande der Völker.
35 Ein König hat Wohlgefallen an einem verständigen Knecht,
aber einen schändlichen trifft sein Zorn.
Heilsame Wege – unheilvolle Wege
15 Eine sanfte Antwort wendet den Grimm ab,
ein verletzendes Wort aber reizt zum Zorn.
2 Die Zunge der Weisen gibt gute Lehre,
aber der Mund der Toren schwatzt viel dummes Zeug.
3 Die Augen des Herrn sind überall,
sie erspähen die Bösen und die Guten.
4 Eine heilsame Zunge ist ein Baum des Lebens,
ist aber Verkehrtheit an ihr, verwundet sie den Geist.
5 Ein Narr verschmäht die Zucht seines Vaters,
wer aber auf die Zurechtweisung achtet, der wird klug.
6 Im Haus des Gerechten ist ein reicher Schatz,
im Einkommen des Gottlosen aber ist Zerrüttung.
7 Die Lippen der Weisen säen Erkenntnis,
das Herz der Narren aber ist unaufrichtig.
8 Das Opfer der Gottlosen ist dem Herrn ein Gräuel,
das Gebet der Aufrichtigen aber ist ihm wohlgefällig.
9 Der Weg der Gottlosen ist dem Herrn ein Gräuel,
wer aber der Gerechtigkeit nachjagt, den hat er lieb.
10 Wer den Weg verlässt, wird schwer gezüchtigt,
wer Zurechtweisung hasst, der muss sterben.
11 Totenreich und Abgrund[l] sind dem Herrn bekannt,
wie viel mehr die Herzen der Menschen!
12 Der Spötter liebt es nicht, wenn man ihn zurechtweist,
darum geht er nicht zu den Weisen.
13 Ein fröhliches Herz macht das Angesicht heiter,
aber durch ein betrübtes Herz wird der Geist niedergeschlagen.
14 Das Herz der Verständigen trachtet nach Erkenntnis,
aber der Mund der Narren weidet sich an der Dummheit.
15 Ein Unglücklicher hat lauter böse Tage,
aber ein fröhliches Herz hat immer ein Festmahl.
16 Besser wenig mit der Furcht des Herrn,
als großer Reichtum und ein unruhiges Gewissen[m] dabei!
17 Besser ein Gericht Gemüse mit Liebe,
als ein gemästeter Ochse mit Hass!
18 Ein zorniger Mann erregt Streit,
aber ein Langmütiger stillt den Zank.
19 Der Weg des Faulen ist wie mit Dornen verzäunt,
aber der Pfad der Redlichen ist gebahnt.
20 Ein weiser Sohn macht seinem Vater Freude,
ein dummer Mensch aber verachtet seine Mutter.
21 Torheit ist dem Unvernünftigen eine Wonne,
ein verständiger Mann aber wandelt geradeaus.
22 Wo keine Beratung ist, da scheitern Pläne,
wo aber viele Ratgeber sind, da kommen sie zustande.
23 Es freut einen Mann, wenn sein Mund eine richtige Antwort geben kann,
und wie gut ist ein Wort, das zur rechten Zeit gesprochen wird!
24 Der Weg des Lebens geht aufwärts für den Einsichtigen,
damit er dem Totenreich entgeht, das drunten liegt.
25 Der Herr reißt das Haus der Stolzen nieder,
aber die Grenze der Witwe setzt er fest.
26 Böse Gedanken sind dem Herrn ein Gräuel,
aber freundliche Reden sind [ihm] rein.
27 Wer sich unrechtmäßigen Gewinn verschafft, der richtet sein Haus zugrunde,
wer aber Bestechungsgeschenke hasst, der wird leben.
28 Das Herz des Gerechten überlegt, was es antworten soll,
aber der Mund des Gottlosen sprudelt Bosheiten hervor.
29 Der Herr ist fern von den Gottlosen,
aber das Gebet der Gerechten erhört er.
30 Ein freundlicher Blick erfreut das Herz;
eine gute Botschaft stärkt das Gebein.
31 Ein Ohr, das auf die Zurechtweisung zum Leben hört,
wird sich [gern] inmitten der Weisen aufhalten.
32 Wer die Unterweisung verwirft, verachtet seine Seele,
wer aber auf Zurechtweisung hört, erwirbt Verstand.
33 Die Furcht des Herrn ist die Schule der Weisheit,
und der Ehre geht Demut voraus.[n]
Notas al pie
- (14,1) d.h. bildhaft: lässt Familie und Haushalt wachsen und gedeihen.
- (14,7) w. denn du findest bei ihm keine Lippen der Erkenntnis.
- (14,9) od. mit dem Schuldopfer.
- (14,12) w. aber sein Ende sind Wege des Todes.
- (14,14) w. wird gesättigt.
- (14,18) od. Unterscheidungsvermögen.
- (14,26) Andere übersetzen: eine feste Zuversicht.
- (14,26) w. auch seine Kinder werden eine Zuflucht haben; d.h. die Kinder des Gottesfürchtigen, nach anderen die Kinder, die Gott gehören.
- (14,30) od. gesundes.
- (14,31) od. den Armen.
- (14,32) od. geborgen.
- (15,11) hebr. Abaddon, d.h. Ort des Verlorenseins / Untergangs (vgl. Hi 26,6; 28,22; 31,12; Ps 88,12; Offb 9,11).
- (15,16) w. Unruhe.
- (15,33) od. vor der Herrlichkeit kommt Niedrigkeit.
Példabeszédek 14-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
14 A bölcs asszony[a] építi a családját,
az ostoba pedig saját kezével rombolja le.
2 Aki igazságosan él, tiszteli és féli az Örökkévalót,
de aki görbe utakon jár, Istent veti meg.
3 Az ostoba a beszéde miatt bajba kerül,
a bölcset pedig saját szavai mentik meg.
4 Ha nincsenek ökreid, hogy műveljék a földet,
üres a magtárad.
De bőséges termésre számíthatsz,
ha erős ökreid vannak.
5 A hűséges tanú mindig igazat mond,
de a hamis tanú hazudik.
6 A gúnyolódó hiába keresi a bölcsességet, nem találja,
az értelmes azonban örömest tanul.
7 Hagyd ott az öntelt ostobát,
hiszen semmit sem tanulhatsz tőle.
8 Az értelmesek bölcsessége abban van,
hogy tudják, hová mennek,
az ostobák bolondsága pedig abban,
hogy még magukat is becsapják.
9 Az ostobákat büntetéssel kell rávenni,
hogy engedelmeskedjenek a törvénynek,
de az igazságosak örömmel engedelmeskednek.
10 Bánatodat csak a saját szíved ismeri igazán,
és örömödben sem osztozhat idegen.
11 Az istentelen ember családja tönkremegy,
az igazaké pedig felvirágzik.
12 Van olyan út, amely helyesnek látszik,
végül mégis a halálba vezet.
13 Nevetés közben is fájhat a szíved,
és az öröm végén szomorúság várhat.
14 A romlott szívű ember megkapja tetteiért méltó büntetését,
a jó ember pedig jutalmát.
15 Az ostoba mindent elhisz, amit hall,
a bölcs pedig minden lépését jól meggondolja.
16 A bölcs óvatos, és elkerüli a bajt,
az ostoba pedig gátlástalan és elbizakodott.
17 A hirtelen haragú ostobán cselekszik,
aki pedig gonosz terveket szövöget, azt meggyűlölik.
18 Az ostobák bolondságot örökölnek,
az értelmeseket pedig tudással koronázzák meg.
19 Térdet hajt a gonosz a jó előtt,
meghajol az istentelen az igazak kapujában.
20 A szegény embert még a szomszédja is lenézi,
bezzeg a gazdagnak sok a barátja!
21 Aki megveti a másikat, vétkezik,
de áldott, aki segít a szegényeken.
22 Akik gonoszt terveznek, elszámítják magukat,
akik pedig jót, azok jóindulatra és hűségre számíthatnak.
23 A szorgalmas munka mindig hasznot hajt,
de aki csak a száját jártatja, elszegényedik.
24 A bölcsek koronája a gazdagság,
az öntelt ostobáké pedig saját butaságuk.
25 Az igaz tanú életet ment,
a hamis tanú pedig cserben hagy.
26 Akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
teljes bizalommal vannak iránta,
s ez még a gyermekeiknek is menedéket jelent.
27 Az Örökkévalót tisztelni és félni — ez az élet forrása,
így kerülheted el a halál csapdáit.
28 A nép sokasága a király dicsősége,
de ha elfogy a nemzet, elbukik a király is.
29 Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes,
aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik.
30 A békességes, nyugodt szív egészség a testednek,
de az indulatosság[b] még a csontjaidat is megrontja.
31 Aki a szegényt elnyomja, annak Teremtőjét bántja meg,
aki pedig segít a szegényeken, Istent tiszteli ezzel.
32 Saját gonoszsága miatt pusztul el a gonosz,
az igazakat pedig ártatlanságuk oltalmazza.
33 Az értelmes ember szívében nyugszik a bölcsesség,
amelynek az ostobák lelke hírét sem hallotta.
34 Az igazságosság felvirágoztatja a nemzetet,
az igazságtalanság pedig romlásba dönti.
35 A király jóindulattal van bölcs szolgája iránt,
de a haszontalant haragja sújtja.
15 Aki szelíden válaszol, lecsendesíti a haragot,
a sértő, kemény beszéd pedig felszítja.
2 A bölcsek beszéde vonzóvá teszi a tudást,
az öntelt ostobákból pedig csak úgy dől a butaság.
3 Az Örökkévaló szemei mindent figyelemmel kísérnek,
a jókat és gonoszokat egyaránt szemmel tartja ő!
4 A szelíd és kedves szó olyan, mint az élet fája,
de a hamis beszéd összetöri az ember szellemét.
5 Az ostoba visszautasítja apja figyelmeztetését,
aki pedig elfogadja, értelmessé válik.
6 Az igaz ember házában nagy kincs van,
de amit a gonosz megszerez, abból csak baj lesz.
7 A bölcs beszéde tudást terjeszt,
de az öntelt ostobáknak a gondolkozása is zavaros.
8 Az Örökkévaló utálja, amit a gonoszok áldoznak neki,
de az igazak imádságának örül.
9 A gonoszok életmódját utálja az Örökkévaló,
de szereti azokat, akik igazságosan akarnak élni.
10 Súlyos fenyítést kap, aki letér az Örökkévaló útjáról,
aki pedig nem fogadja el a fenyítést: meghal.
11 Az Örökkévaló előtt nyitott könyv a halál országa
és a nagy mélység is,
mennyivel inkább az emberek szíve!
12 Az ostoba csúfolódó utálja azt, aki figyelmezteti,
és nem kér a bölcsek tanácsából.
13 Amikor tele van a szíved örömmel,
még az arcod is ragyog,
szíved fájdalma pedig összetöri szellemedet.
14 Az értelmes szívű keresi a tudást,
a magabiztos ostobák pedig bolondságokon rágódnak.
15 A nyomorultak számára minden nap nehéz,
de a vidám szívűnek minden napja ünnep.
16 Jobb szerényen élni, de félni és tisztelni az Örökkévalót,
mint nagy gazdagság miatt örökké gondokkal küszködni.
17 Többet ér egy tányér egyszerű étel,
ha szeretettel teszik eléd,
mint a dúsan terített asztal,
ha gyűlölködve ülik körül.
18 A hirtelen haragú felszítja,
a türelmes pedig lecsendesíti a veszekedést.
19 A lusta élete olyan, mint a tövisekkel benőtt ösvény,
az igazságosé pedig, mint a sima országút.
20 A bölcs fiú örömet szerez apjának,
az öntelt ostoba pedig szégyent hoz anyjára.
21 Az értelmetlen örül, ha valami ostobaságot tehet,
az értelmes pedig egyenes úton jár.
22 Bölcs tanács nélkül meghiúsul a terved,
ha pedig hallgatsz a bölcsek tanácsára, megvalósul.
23 Örömet szerez, ha meg tudsz felelni valakinek,
még inkább, ha ezt jó pillanatban teszed!
24 A bölcs ember útja felfelé vezet, az életre,
egyre távolabb a halottak országától, amely a mélyben van.
25 Az Örökkévaló összedönti a büszkék házát,
de megvédi az özvegyek birtokát.
26 A gonosz gondolatokat gyűlöli az Örökkévaló,
de a kedves szavakat szereti.
27 Aki csalással szerzett vagyon után sóvárog,
saját családját teszi tönkre,
aki pedig gyűlöli a megvesztegetést, élni fog.
28 Az igazságos megválogatja szavait,
de az istentelenek szájából árad a gonoszság.
29 Az Örökkévaló távol van az istentelenektől,
de az igazak imádságára válaszol.
30 Az örömtől ragyogó szemek másokat is felvidítanak,
s a jó hír szinte megeleveníti testedet.
31 Aki hallgat a figyelmeztetésre, amely az életre vezet,
az a bölcsek között fog lakni.
32 Aki elutasítja a figyelmeztetést, a saját életét gyűlöli,
aki viszont megfogadja, értelmes lesz.
33 Az Örökkévaló tisztelete és félelme bölcsességre tanít,
és a megtiszteltetést az alázatosság készíti elő.
Notas al pie
- Példabeszédek 14:1 bölcs asszony Képes beszéd: a megszemélyesített Bölcsességről van szó, akit a szerző itt éppen asszonyként ábrázol. Hasonlóképpen az „ostoba asszony” is magát az ostobaságot, bolondságot személyesíti meg. Ebben a könyvben ezek a jelképes személyek gyakran szerepelnek. Ugyanakkor vonatkozhat egyes, valóságos személyekre is.
- Példabeszédek 14:30 indulatosság Vagy: „féltékenység, harag, vakbuzgóság, stb.”
Proverbes 14-15
La Bible du Semeur
14 Une femme pleine de sagesse construit sa maison,
mais celle qui est insensée la renverse de ses propres mains.
2 Qui craint l’Eternel se conduit avec droiture,
qui le méprise emprunte des voies perverses.
3 C’est par ses propres paroles que le sot est puni de son orgueil,
mais les paroles des sages sont leur sauvegarde.
4 Là où il n’y a pas de bétail, la mangeoire reste nette,
mais la vigueur des bœufs assure d’abondants revenus.
5 Un témoin honnête ne ment pas ;
mais le faux témoin profère des mensonges.
6 Le moqueur a beau chercher la sagesse : elle lui échappe,
alors que la connaissance est facilement à la portée de l’homme de bon sens.
7 Eloigne-toi de l’insensé,
car il n’a aucun savoir à te communiquer.
8 La sagesse de l’homme réfléchi lui fait discerner sa voie[a],
mais la folie des insensés les égare.
9 Réparer un tort : les insensés s’en moquent,
mais entre gens droits, la bonne volonté l’emporte[b].
10 Le cœur connaît son propre chagrin,
et personne ne peut partager sa joie.
11 La maison des méchants sera détruite,
mais la demeure des gens droits sera florissante[c].
12 Bien des hommes pensent être sur le bon chemin,
et pourtant, ils se trouvent sur une voie qui, finalement, mène à la mort.
13 Le rire peut masquer la tristesse du cœur,
et la gaieté peut finir en chagrin.
14 L’homme au cœur perfide sera gavé des fruits de sa conduite,
mais l’homme de bien jouira des fruits de la sienne[d].
15 L’inexpérimenté croit tout ce qu’on lui dit,
mais l’homme réfléchi avance avec prudence.
16 Le sage craint le mal et s’en écarte,
mais l’insensé, sûr de lui, s’emporte.
17 L’homme coléreux fait des sottises ;
qui a de mauvais desseins s’attire la haine.
18 La folie, voilà ce qu’héritent ceux qui manquent d’expérience,
mais la connaissance est la couronne des gens réfléchis.
19 Les méchants auront à baisser la tête devant ceux qui sont bons,
et les hommes mauvais à la porte des justes.
20 Personne n’aime le pauvre, même pas son compagnon,
mais le riche a beaucoup d’amis.
21 Qui méprise son prochain commet une faute,
mais heureux celui qui a compassion des affligés.
22 Ceux qui manigancent le mal font fausse route,
mais ceux qui projettent le bien trouvent l’amour véritable.
23 A tout travail il y a du profit,
mais le bavardage mène au dénuement.
24 La richesse des sages est leur couronne,
mais la folie des insensés reste de la folie.
25 Un témoin véridique sauve des vies[e],
mais qui profère des mensonges est un trompeur.
26 Celui qui craint l’Eternel possède une solide assurance,
et il sera un refuge pour ses enfants[f].
27 La crainte de l’Eternel est une source de vie,
elle fait éviter les pièges de la mort.
28 La gloire d’un roi dépend du nombre de ses sujets,
et la dépopulation ruine le prince.
29 Celui qui garde son sang-froid fait preuve d’une grande intelligence,
mais l’homme coléreux étale sa sottise.
30 Un cœur paisible contribue à la vie du corps ;
mais l’envie est comme une maladie qui ronge les os.
31 Opprimer le pauvre, c’est outrager son Créateur,
mais avoir de la compassion pour les indigents, c’est l’honorer.
32 Le méchant est terrassé par sa perversité,
mais le juste reste plein de confiance jusque dans la mort[g].
33 La sagesse repose dans un esprit intelligent :
elle sera reconnue même parmi les sots[h].
34 La justice grandit une nation,
mais le péché est une honte pour tout peuple.
35 Le roi accorde sa faveur à ceux qui le servent avec intelligence,
mais sa colère atteint celui qui fait honte.
15 Une réponse douce apaise la colère,
mais une parole blessante excite l’irritation.
2 Qui enseigne avec sagesse rend le savoir attrayant,
mais la bouche des sots ne répand que des sottises.
3 L’Eternel voit ce qui se passe en tout lieu ;
il observe tous les hommes, méchants et bons.
4 Des paroles réconfortantes sont comme un arbre de vie,
mais la langue malfaisante démoralise.
5 Seul un insensé méprise ce que son père lui a enseigné,
qui tient compte des avertissements est un homme avisé.
6 Il y a de nombreux trésors dans la maison du juste,
mais les profits du méchant sont source d’ennuis[i].
7 Les lèvres des sages répandent le savoir,
mais il n’en est pas ainsi du cœur des insensés.
8 L’Eternel a en horreur les sacrifices offerts par les méchants,
mais les prières des hommes droits lui sont agréables.
9 L’Eternel a en horreur la conduite du méchant,
mais il aime celui qui recherche ce qui est juste.
10 Une dure leçon attend celui qui s’écarte du droit chemin ;
qui déteste être repris périra.
11 L’Eternel connaît le séjour des morts, le lieu des disparus,
combien plus le cœur des humains est-il à découvert devant lui !
12 Le moqueur n’aime pas qu’on le reprenne,
c’est pourquoi il ne demande pas l’avis des sages.
13 Un cœur joyeux rend le visage aimable,
mais quand le cœur est triste, l’esprit est abattu.
14 L’homme intelligent cherche toujours à apprendre,
alors que les sots se repaissent de sottises.
15 Pour l’affligé, tous les jours sont mauvais,
mais celui qui a le contentement dans son cœur est toujours en fête.
16 Mieux vaut avoir peu et craindre Dieu
que de posséder une grande fortune avec du tourment.
17 Mieux vaut un plat de légumes là où règne l’amour
qu’un bœuf gras assaisonné de haine.
18 L’homme irascible suscite des querelles,
mais celui qui garde son sang-froid apaise les disputes.
19 Le chemin du paresseux est une haie de ronces,
mais le sentier des hommes droits est une route bien aplanie.
20 Un fils sage fait la joie de son père ;
seul un homme insensé a du mépris pour sa mère.
21 La sottise ravit l’homme dépourvu de sens ;
un homme intelligent marche droit.
22 Quand on ne consulte personne, les projets échouent,
mais lorsqu’il y a beaucoup de conseillers, ils se réalisent.
23 Savoir donner la bonne réponse est une source de joie,
et combien est agréable une parole dite à propos.
24 L’homme avisé suit le sentier qui mène en haut vers la vie
et qui le fait échapper au séjour des morts en bas.
25 L’Eternel renverse la maison des orgueilleux,
mais il protège la propriété de la veuve.
26 Les projets malveillants sont en horreur à l’Eternel,
mais les paroles aimables sont pures.
27 Qui veut s’enrichir à tout prix entraîne sa famille dans le malheur,
mais qui déteste les pots-de-vin vivra longtemps.
28 Le juste réfléchit bien avant de répondre,
mais la bouche des méchants répand le mal.
29 L’Eternel se tient loin des méchants,
mais il entend la prière des justes.
30 Un regard lumineux met le cœur en joie ;
une bonne nouvelle fortifie jusqu’aux os.
31 Qui prête une oreille attentive aux critiques constructives
habitera parmi les sages.
32 Qui refuse d’être repris se méprise lui-même,
mais qui écoute les avertissements acquiert du bon sens.
33 La crainte de l’Eternel est une école de la sagesse[j] ;
avant d’être honoré, il faut savoir être humble[k].
Notas al pie
- 14.8 Autre traduction : le rend attentif à sa conduite.
- 14.9 Autres traductions : mais les justes ont de la bonne volonté ou mais les justes cherchent à obtenir la faveur.
- 14.11 Voir 3.33.
- 14.14 Autre traduction : mais la situation de l’homme de bien est meilleure que la sienne (ou supérieure à la sienne).
- 14.25 Celles des accusés traduits injustement devant les tribunaux et calomniés par leurs accusateurs.
- 14.26 Pour les v. 26-27, voir 10.27.
- 14.32 L’ancienne version grecque et la syriaque ont lu : mais l’intégrité du juste est pour lui source d’assurance, ce qui suppose une simple inversion de deux lettres du texte hébreu traditionnel.
- 14.33 Selon le texte hébreu traditionnel. L’ancienne version grecque et la version syriaque ont : mais le cœur des sots ne la connaît pas.
- 15.6 Autre traduction : sont troubles.
- 15.33 Voir 1.7 et note.
- 15.33 Voir 18.12.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.