Példabeszédek 27-29
Hungarian Károli
27 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]
2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.
4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?
5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.
7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.
17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.
18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.
20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.
22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.
23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?
25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:
26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,
27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
28 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3 A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.
4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.
9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.
12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.
15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.
18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.
22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.
23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.
26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.
29 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Példabeszédek 27-29
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
27 Ne légy elbizakodott a jövőre nézve,
mert nem tudhatod, mit hoz a holnap.
2 Más dicsérjen téged, ne te magadat,
inkább az idegen szája, mint a tiéd!
3 Súlyos a kő, és nehéz a homok,
de még nehezebb a bosszúság,
amelyet az ostobák okoznak.
4 Pusztító árvíz a kegyetlen harag,
de az irigység még veszedelmesebb!
5 Jobb, ha nyíltan megintesz valakit,
mint ha titokban szereted.
6 A barátodban akkor is bízhatsz, ha fáj, amit mond,
de az ellenséged akkor is rosszat akar, mikor hízeleg.
7 A jóllakott ember még a mézet is megtapossa,
de aki valóban éhes, annak még a keserű is édes.
8 Mint a fészkéből kiesett madárfióka,
olyan az ember, aki messze vándorol otthonától.
9 Felvidít az illatos olaj és az édes illatú füstölő,
de még inkább a barátod szívből jövő jó tanácsa.
10 Barátod el ne hagyd, se apád barátját!
Ne utazz a testvéredhez, hogy meglátogasd,
amikor bajban vagy!
Többet ér a közeli szomszéd,
mint a távoli testvér.
11 Fiam, légy bölcs, hadd örüljek sikerednek,
s hadd tudjak megfelelni annak, aki gyaláz.
12 Az okos ember előre látja a bajt,
és kitér előle,
az ostoba pedig nekimegy,
és megszenvedi.
13 Vedd zálogba a ruháját attól,
aki idegenért vállal kezességet!
14 Ha kora hajnalban nagy hangon
köszöntöd szomszédodat,
lehet, hogy áldás helyett átoknak veszi.
15 Mint esős napon a szüntelen csepegő víz,
olyan a feleség, aki folyton veszekszik.
16 Elhallgattatni őt oly nehéz,
mint a szelet visszafogni,
vagy az olajat megtartani a markodban.
17 Az acélpengét acéllal élesítik,
csakúgy, mint a barátok egymást csiszolják.
18 Aki fügefát gondoz,
eszi is a gyümölcsét,
s aki hűségesen szolgálja mesterét,
azt megbecsülik.
19 Ahogy a víztükör megmutatja arcodat, ha belenézel,
úgy mutatja meg a szíved, milyen a valódi természeted.
20 A halál országa és a feneketlen mélység soha be nem telik,
ilyen az ember szemének kívánsága is: telhetetlen.
21 Az ezüstöt az olvasztótégely,
az aranyat a kemence,
az ember jellemét pedig az teszi próbára,
ha megdícsérik.
22 Az öntelt ostobát akár mozsárban is apróra törheted,
a bolondságát mégsem tudod kitisztítani belőle.
23 Gondosan vizsgáld meg juhaidat és kecskéidet,
viselj gondot nyájaidra,
24 mert a gazdagság nem tart örökké,
sőt, a korona sem marad fenn örökre!
25 Mikor lekaszálják a füvet, és új sarjad a helyén,
és begyűjtik a hegyekről a szénát,
26 nyírd meg juhaidat, készíts a gyapjúból ruhákat!
Adj el néhány kecskét, és vásárolj értük földet!
27 Akkor lesz elég kecsketej, hogy táplálja családodat,
s még a szolgáidat is.
28 Az istentelen akkor is menekül, ha senki sem üldözi,
az igazságszerető pedig bátor, mint az oroszlán.
2 Amelyik országban sokat vétkeznek a törvény ellen,
annak vezetői sűrűn váltják egymást.
De a bölcs és értelmes vezető sokáig fog uralkodni,
ha a nép engedelmeskedik a törvénynek.
3 Ha egy szegényből válik szegényeket elnyomó uralkodó,
az olyan, mint a pusztító felhőszakadás,
amely után nem terem semmi.
4 Akik nem akarnak engedelmeskedni a törvénynek,
dicsérik a gonoszokat,
akik pedig engedelmeskednek annak,
harcolnak a gonoszok ellen.
5 A gonoszok föl sem fogják, mi az igazságosság,
de akik szeretik az Örökkévalót, egészen megértik.
6 Jobb becsületesen élni szegénységben,
mint tisztességtelenül és gazdagon.
7 A bölcs fiú engedelmeskedik a törvénynek,
aki pedig haszontalan emberek társaságába keveredik,
szégyent hoz apjára.
8 Aki hitelezéssel és uzsorakamattal szerzi vagyonát,
annak gyűjti azt, aki a szegényeknek adakozik.
9 Aki elfordul Isten törvényétől és tanításától,
annak még az imádsága is utálatos Isten számára.
10 Aki rossz útra vezeti az igazságszeretőt,
az maga esik csapdába,
az ártatlan pedig szép örökséget kap.
11 Aki gazdag, mind bölcsnek képzeli magát,
de az értelmes szegény kiismeri őt, és átlát rajta.
12 Amikor igazságszeretők győznek,
nagy az örvendezés,
de ha az istentelenek kerekednek fölül,
elrejtőznek az emberek.
13 Ha takargatod bűneidet,
nem lesz jó dolgod,
de ha bevallod, és elfordulsz tőlük,
kegyelmet kapsz.
14 Boldog és áldott, aki tiszteli embertársait,
de aki makacs, bajba kerül.
15 Mint zsákmányára rohanó oroszlán, vagy támadó medve,
olyan a nyomorult népen uralkodó istentelen vezető.
16 Az ostoba uralkodó kegyetlenül elnyomja népét,
de a becsületes vezető, aki gyűlöli a megvesztegetést,
sokáig uralkodik.
17 A gyilkos, akit szándékos emberölés bűne terhel,
hadd fusson a sírig,
az ilyenen ne segíts!
18 Aki egyenes úton jár, biztonságban él,
aki pedig görbe utakon, hirtelen elbukik.
19 Aki földjét szorgalmasan műveli,
jóllakik annak termésével,
de aki haszontalan dolgokat kerget,
elszegényedik.
20 Aki megbízható és hűséges,
sokféle áldást kap,
aki pedig hirtelen akar meggazdagodni,
büntetést.
21 Légy pártatlan és elfogulatlan az ítéletben,
különben még egy falat kenyérért is hamisan ítélhetsz!
22 A pénzsóvár hirtelen akar meggazdagodni,
de nem veszi észre,
hogy ehelyett szegénységre jut.
23 Aki őszintén megint valakit,
azt végül megkedvelik,
inkább, mint a hízelegőt.
24 Aki apjától, vagy anyjától lop, és azt mondja:
„Nem tettem semmi rosszat!”
— az olyan, mint a gonosztevő.
25 Aki kapzsi és telhetetlen,
az viszályt szít az emberek között,
de aki az Örökkévalóban bízik,
az meggazdagodik.
26 Aki saját magában bízik, az öntelt ostoba,
aki viszont bölcsen él,
az megmenekül a bajtól.
27 Ha adakozol a szegényeknek,
semmiben sem látsz hiányt,
de ha nem akarsz segíteni rajtuk,
sokan átkozni fognak.
28 Mikor gonoszok kaparintják meg a hatalmat,
elrejtőznek az emberek.
Mikor pedig vereséget szenvednek a gonoszok,
gyarapodnak és sokasodnak az igazak.
29 Aki sok intés ellenére mégis önfejű marad,
egyszer csak összetörik, menthetetlenül.
2 Amikor igazságszerető kerül hatalomra,
örül a nép,
ha pedig istentelen uralkodik,
mindenki sóhajtozik.
3 Ha szereted a bölcsességet,
örömet szerzel apádnak,
de ha prostituáltakhoz jársz,
eltékozlod a vagyonát.
4 Amikor igazságos király uralkodik,
megerősödik a nemzet.
Aki pedig súlyos adókat vet ki,
romba dönti az országot.
5 Aki hízeleg a másiknak,
az csapdát állít neki.
6 A gonoszt a saját bűne ejti csapdába,
az igazságszerető pedig énekel és örül.
7 Az igazságszerető törődik a szegények ügyével,
de az istentelent nem érdeklik a szegények.
8 A büszke csúfolódók fellázítják a várost,
és zűrzavart okoznak,
a bölcsek pedig lecsillapítják a gyűlölködést.
9 Ha bölcs és ostoba vitatkozik,
az ostoba hol dühös, hol meg nevet,
de nem tudnak megegyezni semmiképp.
10 A gyilkos gyűlöli az ártatlant,
az igazságszeretők pedig igyekeznek megmenteni az ártatlan életét.
11 Az ostoba szabad folyást enged indulatának,
a bölcs pedig megfékezi és lecsillapítja haragját.[a]
12 Amelyik vezető hallgat a hazugságra,
annak romlott minden beosztottja is.
13 Egy dologban a szegény és elnyomója is hasonló:
az Örökkévaló élteti mind a kettőt.
14 Amelyik király igazságosan bánik a szegényekkel,
annak uralkodása hosszú és szilárd.
15 A gyermeket a helyreigazítás és fenyítés bölccsé teszi,
de a szabadjára engedett gyermek
szégyent hoz anyjára.
16 Amikor istentelenek kaparintják meg a hatalmat,
megszaporodik a bűn,
de az igazak meglátják a gonoszok bukását.
17 Fegyelmezd meg a fiadat,
akkor nyugalmat hoz neked, és örömöd lesz benne.
18 Ahol nincs prófétai látás,
ott elvadul és lezüllik a nemzet.
De milyen boldog és áldott,
aki követi a tanítást!
19 Pusztán szavakkal nem lehet fegyelmezni a szolgát,
megérti ugyan, de mégsem engedelmeskedik.
20 Még a magabiztos ostobához is több reményt fűzhetsz,
mint akinek gondolkodás nélkül jár a szája.
21 Ha gyermekkorától fogva mindent megengedsz a szolgádnak,
a végén majd nem bírsz vele.
22 A haragos ember viszályt szít,
és a hirtelen haragú sokat vétkezik.
23 Büszkeséged miatt megaláztatás ér,
alázatosságodért pedig megtiszteltetés.
24 Saját magának ellensége, aki a tolvajjal társul,
mert bár hallja az esküt, mégsem tanúskodhat.
25 Az emberektől való félelem csapdába ejt,
de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül.
26 Sokan a királyhoz fordulnak ügyükkel,
pedig csak az Örökkévaló szolgáltat igazságot!
27 Az igazságszerető irtózik a gonosztól,
az istentelen gonosz pedig gyűlöli azt, aki becsületesen él.
Notas al pie
- Példabeszédek 29:11 és… haragját Vagy: „az ostobát”.
2 Korintusi 10
Hungarian Károli
10 Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtõl szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
2 Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felõlünk, mintha mi test szerint élnénk.
3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására;
5 Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6 És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
7 A szem elõtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy õ a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint õ maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi [vagyunk.]
8 Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;
9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.
10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erõtelen, és beszéde silány.
11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk,] ha megjelenünk, cselekedetben is.
12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérõzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.
14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.
15 A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnõttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérõzsinórunk szerint bõségesen.
16 Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
17 A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
18 Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.
2 Korintusi 10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Mi szellemi fegyverekkel harcolunk
10 Krisztus szelídségével és gyöngédségével intelek és figyelmeztetlek titeket én, Pál — akiről egyesek azt mondják, hogy szemtől szemben alázatosan viselkedek, és csak a távolból vagyok harcias. 2 El fogok menni hozzátok, de kérlek, ne kényszerítsetek rá, hogy harcias legyek azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak közönséges emberi eszközökkel élünk!
3 Mert igaz, hogy ebben a testben élünk, de nem közönséges fegyverekkel harcolunk, ahogyan az emberek szoktak. 4-5 A mi fegyvereink nem ember alkotta eszközök, hanem szellemi fegyverek, amelyek Isten ereje által hatásosak! Ezekkel le tudunk rombolni minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Le is rombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak! 6 Készek vagyunk arra is, hogy megbüntessünk közöttetek minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz.
7 Lássátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor fogja fel, hogy mi is ugyanúgy Krisztushoz tartozunk! 8 Lehet, hogy látszólag túl sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele — de én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani! 9 Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket. 10 Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit sem ér.” 11 Ezeknek azt üzenem, hogy amit távolról, a leveleinkben írtunk, pontosan azt fogjuk tenni, amikor személyesen közöttetek leszünk. 12 Mert mi nem akarunk versengeni ezekkel az önjelöltekkel, akik nem veszik észre, milyen ostobák, amikor a saját mércéjükhöz mérik magukat!
13 Mi azonban semmi mással nem dicsekszünk, csak azzal a munkával, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk. 14 Mert mi nem lépjük át a megbízatásunk határait. Akkor léptük volna át, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok vitték! 15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, s nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjedjen. 16 Mert az a szándékunk, hogy a városotokon túli vidékeken is hirdessük az örömüzenetet. Semmiképpen sem akarunk azonban olyan munkával dicsekedni, amelyet más végzett a maga területén. 17 Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”[a] 18 Mert nem az a megbízható, aki önmagát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.
Notas al pie
- 2 Korintusi 10:17 Idézet: Jer 9:23–24.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center