Add parallel Print Page Options

13  A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.

Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.

Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.

10 Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]

12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.

16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.

17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.

18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

19 A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

21 A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.]

22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

23 Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

24 A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.

25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.

14  A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.

A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.

A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.

13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.

15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.

18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.

23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.

35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.

15  Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.

13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]

16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.

19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.

23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!

24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.

31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.

13 A bölcs fiú elfogadta apja tanácsát,
    de az öntelt ostoba nem hallgatott a figyelmeztetésre.
Amit mond az ember,
    annak a gyümölcsével lakik jól,
de aki hazug és hűtlen,
    az csak kegyetlen büntetést kap.
Aki vigyáz arra, hogy mit mond,
    megőrzi lelkét a bajtól,
aki pedig meggondolatlanul beszél,
    az saját magát sodorja bajba.
A lusta mindig sóvárog valami után, de hiába,
    a szorgalmas pedig bőségesen megkapja, amit kíván.
Az igaz gyűlöli a hazugságot,
    az istentelen pedig gyalázatos és szégyenletes dolgokat tesz.
Az igazságosság megőrzi azt, aki igazságosan él,
    a gonoszság ellenben tönkreteszi azt, aki szereti a bűnt.
Van, aki gazdagnak mutatja magát,
    pedig semmije sincsen,
más meg szegénynek tetteti magát,
    holott igen gazdag.
A gazdag vagyona váltságdíj lehet az életéért,
    de a szegényt senki sem fenyegeti.
Az igaz ember világossága vidáman fénylik,
    az istentelen lámpája pedig hamar kialszik.
10 Az ostoba büszkeség csak veszekedést okoz,
    a bölcs pedig elfogadja a tanácsot.
11 A könnyen szerzett vagyon hamar elszáll,
    aki pedig apránként gyűjt, egyre gyarapodik.
12 A halogatott remény elcsüggeszti a szíved,
    de a beteljesült kívánság az élet fája.
13 Aki elutasítja Isten szavát, az adósságba süllyed,
    de aki tiszteli és féli azt, megkapja jutalmát.
14 A bölcs ember tanítása az élet forrása,
    szavai megóvnak a halál csapdáitól.
15 Aki értelmes, azt kedvelik,
    de az élet keményen bánik az istentelenekkel.
16 Az okos ember meggondolja, mit tesz,
    az ostoba pedig a tetteivel mutatja ki ostobaságát.
17 Az istentelen, ha megbízzák, bajt okoz,
    a megbízható követ pedig gyógyulást hoz.
18 Szégyen és szegénység jut annak,
    aki elutasítja a figyelmeztetést,
aki pedig megfogadja,
    annak tisztelet és gazdagság.
19 A teljesült kívánság édes a léleknek,
    de az ostoba kívánja a gonoszt,
    és nem akar róla lemondani.
20 Aki a bölcsekkel barátkozik, maga is bölcs lesz,
    de ha ostobákhoz csatlakozik, bajba kerül.
21 A bűnösöket szerencsétlenség üldözi,
    de az igazak szép jutalmat kapnak.
22 Az igaz örökséget hagy még az unokáinak is,
    a bűnösök vagyona pedig az igazak számára van félretéve.
23 A szegény ember szántóföldje bőséges termést adhat,
    de néha az igazságtalanság azt is tönkreteszi.
24 Aki nem fenyíti meg a fiát, amikor kellene,
    nem szereti igazán,
aki pedig valóban szereti,
    idejében megfegyelmezi.
25 Az igaz ember jóllakásig ehet,
    míg a gonoszok éhen maradnak.

14 A bölcs asszony[a] építi a családját,
    az ostoba pedig saját kezével rombolja le.
Aki igazságosan él, tiszteli és féli az Örökkévalót,
    de aki görbe utakon jár, Istent veti meg.
Az ostoba a beszéde miatt bajba kerül,
    a bölcset pedig saját szavai mentik meg.
Ha nincsenek ökreid, hogy műveljék a földet,
    üres a magtárad.
De bőséges termésre számíthatsz,
    ha erős ökreid vannak.
A hűséges tanú mindig igazat mond,
    de a hamis tanú hazudik.
A gúnyolódó hiába keresi a bölcsességet, nem találja,
    az értelmes azonban örömest tanul.
Hagyd ott az öntelt ostobát,
    hiszen semmit sem tanulhatsz tőle.
Az értelmesek bölcsessége abban van,
    hogy tudják, hová mennek,
az ostobák bolondsága pedig abban,
    hogy még magukat is becsapják.
Az ostobákat büntetéssel kell rávenni,
    hogy engedelmeskedjenek a törvénynek,
de az igazságosak örömmel engedelmeskednek.
10 Bánatodat csak a saját szíved ismeri igazán,
    és örömödben sem osztozhat idegen.
11 Az istentelen ember családja tönkremegy,
    az igazaké pedig felvirágzik.
12 Van olyan út, amely helyesnek látszik,
    végül mégis a halálba vezet.
13 Nevetés közben is fájhat a szíved,
    és az öröm végén szomorúság várhat.
14 A romlott szívű ember megkapja tetteiért méltó büntetését,
    a jó ember pedig jutalmát.
15 Az ostoba mindent elhisz, amit hall,
    a bölcs pedig minden lépését jól meggondolja.
16 A bölcs óvatos, és elkerüli a bajt,
    az ostoba pedig gátlástalan és elbizakodott.
17 A hirtelen haragú ostobán cselekszik,
    aki pedig gonosz terveket szövöget, azt meggyűlölik.
18 Az ostobák bolondságot örökölnek,
    az értelmeseket pedig tudással koronázzák meg.
19 Térdet hajt a gonosz a jó előtt,
    meghajol az istentelen az igazak kapujában.
20 A szegény embert még a szomszédja is lenézi,
    bezzeg a gazdagnak sok a barátja!
21 Aki megveti a másikat, vétkezik,
    de áldott, aki segít a szegényeken.
22 Akik gonoszt terveznek, elszámítják magukat,
    akik pedig jót, azok jóindulatra és hűségre számíthatnak.
23 A szorgalmas munka mindig hasznot hajt,
    de aki csak a száját jártatja, elszegényedik.
24 A bölcsek koronája a gazdagság,
    az öntelt ostobáké pedig saját butaságuk.
25 Az igaz tanú életet ment,
    a hamis tanú pedig cserben hagy.
26 Akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
    teljes bizalommal vannak iránta,
    s ez még a gyermekeiknek is menedéket jelent.
27 Az Örökkévalót tisztelni és félni — ez az élet forrása,
    így kerülheted el a halál csapdáit.
28 A nép sokasága a király dicsősége,
    de ha elfogy a nemzet, elbukik a király is.
29 Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes,
    aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik.
30 A békességes, nyugodt szív egészség a testednek,
    de az indulatosság[b] még a csontjaidat is megrontja.
31 Aki a szegényt elnyomja, annak Teremtőjét bántja meg,
    aki pedig segít a szegényeken, Istent tiszteli ezzel.
32 Saját gonoszsága miatt pusztul el a gonosz,
    az igazakat pedig ártatlanságuk oltalmazza.
33 Az értelmes ember szívében nyugszik a bölcsesség,
    amelynek az ostobák lelke hírét sem hallotta.
34 Az igazságosság felvirágoztatja a nemzetet,
    az igazságtalanság pedig romlásba dönti.
35 A király jóindulattal van bölcs szolgája iránt,
    de a haszontalant haragja sújtja.

15 Aki szelíden válaszol, lecsendesíti a haragot,
    a sértő, kemény beszéd pedig felszítja.
A bölcsek beszéde vonzóvá teszi a tudást,
    az öntelt ostobákból pedig csak úgy dől a butaság.
Az Örökkévaló szemei mindent figyelemmel kísérnek,
    a jókat és gonoszokat egyaránt szemmel tartja ő!
A szelíd és kedves szó olyan, mint az élet fája,
    de a hamis beszéd összetöri az ember szellemét.
Az ostoba visszautasítja apja figyelmeztetését,
    aki pedig elfogadja, értelmessé válik.
Az igaz ember házában nagy kincs van,
    de amit a gonosz megszerez, abból csak baj lesz.
A bölcs beszéde tudást terjeszt,
    de az öntelt ostobáknak a gondolkozása is zavaros.
Az Örökkévaló utálja, amit a gonoszok áldoznak neki,
    de az igazak imádságának örül.
A gonoszok életmódját utálja az Örökkévaló,
    de szereti azokat, akik igazságosan akarnak élni.
10 Súlyos fenyítést kap, aki letér az Örökkévaló útjáról,
    aki pedig nem fogadja el a fenyítést: meghal.
11 Az Örökkévaló előtt nyitott könyv a halál országa
    és a nagy mélység is,
    mennyivel inkább az emberek szíve!
12 Az ostoba csúfolódó utálja azt, aki figyelmezteti,
    és nem kér a bölcsek tanácsából.
13 Amikor tele van a szíved örömmel,
    még az arcod is ragyog,
    szíved fájdalma pedig összetöri szellemedet.
14 Az értelmes szívű keresi a tudást,
    a magabiztos ostobák pedig bolondságokon rágódnak.
15 A nyomorultak számára minden nap nehéz,
    de a vidám szívűnek minden napja ünnep.
16 Jobb szerényen élni, de félni és tisztelni az Örökkévalót,
    mint nagy gazdagság miatt örökké gondokkal küszködni.
17 Többet ér egy tányér egyszerű étel,
    ha szeretettel teszik eléd,
mint a dúsan terített asztal,
    ha gyűlölködve ülik körül.
18 A hirtelen haragú felszítja,
    a türelmes pedig lecsendesíti a veszekedést.
19 A lusta élete olyan, mint a tövisekkel benőtt ösvény,
    az igazságosé pedig, mint a sima országút.
20 A bölcs fiú örömet szerez apjának,
    az öntelt ostoba pedig szégyent hoz anyjára.
21 Az értelmetlen örül, ha valami ostobaságot tehet,
    az értelmes pedig egyenes úton jár.
22 Bölcs tanács nélkül meghiúsul a terved,
    ha pedig hallgatsz a bölcsek tanácsára, megvalósul.
23 Örömet szerez, ha meg tudsz felelni valakinek,
    még inkább, ha ezt jó pillanatban teszed!
24 A bölcs ember útja felfelé vezet, az életre,
    egyre távolabb a halottak országától, amely a mélyben van.
25 Az Örökkévaló összedönti a büszkék házát,
    de megvédi az özvegyek birtokát.
26 A gonosz gondolatokat gyűlöli az Örökkévaló,
    de a kedves szavakat szereti.
27 Aki csalással szerzett vagyon után sóvárog,
    saját családját teszi tönkre,
    aki pedig gyűlöli a megvesztegetést, élni fog.
28 Az igazságos megválogatja szavait,
    de az istentelenek szájából árad a gonoszság.
29 Az Örökkévaló távol van az istentelenektől,
    de az igazak imádságára válaszol.
30 Az örömtől ragyogó szemek másokat is felvidítanak,
    s a jó hír szinte megeleveníti testedet.
31 Aki hallgat a figyelmeztetésre, amely az életre vezet,
    az a bölcsek között fog lakni.
32 Aki elutasítja a figyelmeztetést, a saját életét gyűlöli,
    aki viszont megfogadja, értelmes lesz.
33 Az Örökkévaló tisztelete és félelme bölcsességre tanít,
    és a megtiszteltetést az alázatosság készíti elő.

Footnotes

  1. Példabeszédek 14:1 bölcs asszony Képes beszéd: a megszemélyesített Bölcsességről van szó, akit a szerző itt éppen asszonyként ábrázol. Hasonlóképpen az „ostoba asszony” is magát az ostobaságot, bolondságot személyesíti meg. Ebben a könyvben ezek a jelképes személyek gyakran szerepelnek. Ugyanakkor vonatkozhat egyes, valóságos személyekre is.
  2. Példabeszédek 14:30 indulatosság Vagy: „féltékenység, harag, vakbuzgóság, stb.”

Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.

Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;

Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!

Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.

A ki pedig minket erre elkészített, az Isten [az,] a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.

Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

(Mert hitben járunk, nem látásban );

Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.

Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.

10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elõtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elõtt is nyilván vagyunk.

12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színbõl és nem szívbõl dicsekedõknek.

13 Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van [az.]

14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,

15 Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.

16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sõt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.

17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

18 Mindez pedig Istentõl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

21 Mert azt, a ki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õ benne.

Tudjuk, hogy ez a „sátor”, amelyben itt a földön élünk — vagyis a testünk —, egyszer el fog pusztulni. Isten viszont örök lakóhelyet készített számunkra a Mennyben, amelyet nem emberek építettek. Ezért, amíg ebben a földi testben élünk, sóhajtozunk, mert szeretnénk már beköltözni mennyei otthonunkba. Amikor majd oda beköltözhetünk, az olyan lesz, mintha felöltöztetnének bennünket, és akkor valóban nem leszünk meztelenek! Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a földi testet. Inkább szeretnénk, ha „rávehetnénk” azt a mennyeit, hogy ezt a halandó testet teljesen nyelje el az örök élet. Aki pedig bennünket éppen erre készített fel, az maga Isten! Ő adta nekünk előlegbe a Szent Szellemet, aki annak a biztosítéka, hogy mindazt, amit Isten megígért, valóban meg is fogjuk kapni.

Ezért minden körülmények között bátran tekintünk előre. Hiszen tudjuk, hogy amíg ebben a földi testben élünk, távol vagyunk az Úrtól. A benne való hitünk és bizalmunk által élünk, nem pedig ahhoz igazodva, amit a szemünkkel látunk, ezért vagyunk bátrak és bizakodók. Jobban szeretnénk ugyan kiköltözni ebből a földi testből, és hazaköltözni az Úrhoz, de akár ebben a testben élünk, akár hazaköltözünk, arra törekszünk, hogy az Úr kedvében járjunk. 10 Mert kivétel nélkül mindannyiunknak oda kell állnunk Krisztus ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben mit tett: jót, vagy rosszat.

Krisztus szeretete sürget bennünket

11 Mi tudjuk, mit jelent az Urat tisztelni és félni, ezért igyekszünk meggyőzni az embereket az igazságról. Isten számára teljesen nyilvánvaló, hogy mi valójában kik vagyunk. Reméljük azonban, hogy ez a ti számotokra is nyilvánvaló! 12 Nem is akarjuk magunkat újra ajánlgatni, inkább lehetőséget adunk nektek, hogy ti dicsekedjetek velünk. Így majd meg tudtok felelni azoknak, akik a külső látszattal dicsekednek, nem azzal, ami a szívben van.

13 Ha egyesek úgy gondolják, hogy magunkon kívül vagyunk, az Istenért van, ha pedig józanok vagyunk, az a ti kedvetekért. 14 Mert bennünket Krisztus szeretete szorongat és sürget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha egy ember — Jézus — meghalt mindenkiért, akkor valójában minden ember meghalt. 15 Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.

16 Ezért mostantól fogva nem úgy tekintünk az emberekre, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint ők, de ez már teljesen megváltozott. 17 Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett! 18 Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített önmagával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy másoknak is segítsünk kibékülni vele. 19 Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és eltörölte a bűneikről szóló feljegyzést — s az erről szóló üzenetet pedig ránk bízta. 20 Mi tehát Krisztus követei vagyunk az emberek között. Úgy kérünk és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk. Krisztusért kérünk titeket: „Béküljetek ki Istennel!” 21 Krisztus sohasem vétkezett, de Isten őt bűnért való áldozattá tette.[a] Azért történt ez, hogy mi pedig Krisztus áldozata által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.

Footnotes

  1. 2 Korintusi 5:21 bűnért… tette Másképp: „azonosította a bűnnel”.