4 Mózes 31-32
Hungarian Károli
31 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.
3 Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.
4 Ezret-ezret egy-egy törzsbõl, Izráelnek minden törzsébõl küldjetek a hadba.
5 Kiválogatának azért Izráel ezereibõl, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.
6 És elküldé õket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az õ keze alatt.
7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.
8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.
9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.
10 Minden városukat pedig az õ lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tûzzel megégeték.
11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekbõl, mind barmokból.
12 És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a mely a Moáb mezõségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.
13 Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme õ eléjök a táboron kívül.
14 És megharaguvék Mózes a hadnak vezetõire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harczról.
15 És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?
16 Ímé õk voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hûtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lõn csapás az Úr gyülekezetén.
17 Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden finemût; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.
18 Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.
19 Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; a ki megölt valakit, és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.
20 Minden ruhát, minden bõrbõl való eszközt, minden kecskeszõrbõl való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.
21 És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:
22 Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;
23 Minden egyebet [is], a mi állja a tüzet, vigyetek át a tûzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tûzet, vízen vigyétek át.
24 Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és azután bemehettek a táborba.
25 Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:
26 Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.
27 És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.
28 És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.
29 Azoknak fele részébõl vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.
30 Az Izráel fiainak járó fele részbõl pedig egy elfogottat végy ötvenbõl: emberekbõl, ökrökbõl, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.
31 És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
32 És vala az a préda, [azaz] annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.
33 És hetvenhét ezer ökör.
34 És hatvanegy ezer szamár.
35 Emberi lélek pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.
36 Vala pedig az [egyik] fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.
37 Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.
38 Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettõ.
39 És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.
40 Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminczhét lélek.
41 És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
42 Az Izráel fiainak esõ [másik] fele részbõl pedig, a melyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.
43 (Vala pedig a gyülekezetre esõ felerész juhokból: háromszáz harminczhét ezer és ötszáz;
44 Ökör: harminczhat ezer;
45 Szamár: harmincz ezer és ötszáz:
46 Emberi lélek: tizenhat ezer.)
47 Az Izráel fiainak esõ fele részbõl pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenbõl, az emberekbõl és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
48 És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetõi, az ezredesek és századosok.
49 És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.
50 Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált: aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyûrûket, fülönfüggõket, nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr elõtt.
51 És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat õ tõlök, [és] a megkészített eszközöket [is] mind.
52 És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektõl és századosoktól.
53 A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.
54 Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektõl és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izráel fiaira való emlékeztetõül az Úr elé.
32 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely:
2 Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:
3 Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:
4 A föld, a melyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete elõtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájok van.
5 És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid elõtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon.
6 Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?
7 És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?
8 A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám õket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;
9 Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, a melyet adott vala nékik az Úr.
10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván:
11 Nem látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, azt a földet, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam;
12 Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után.
13 És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá õket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei elõtt.
14 És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bûnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen.
15 Hogyha elfordultok az õ utaitól, még tovább is otthagyja õt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
16 És járulának közelebb õ hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;
17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai elõtt, míg beviszszük õket az õ helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt.
18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, a míg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az õ örökségét.
19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben õ velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felõl.
20 És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, a mit szóltok; ha az Úr elõtt készültök fel a hadra;
21 És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr elõtt, míg kiûzi az õ ellenségeit maga elõtt;
22 És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr elõtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr elõtt, és Izráel elõtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr elõtt.
23 Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bûnötök[nek] [büntetése] utólér benneteket!
24 Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de a mit fogadtatok, azt megcselekedjétek.
25 És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, a mint az én Uram parancsolja.
26 A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban;
27 A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harczolni az Úr elõtt, a miképen az én Uram szól.
28 Parancsot ada azért õ felõlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseibõl való atyák fejeinek,
29 És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr elõtt, és meghódol a föld ti elõttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul.
30 Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén.
31 És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: A mit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképen cselekeszünk.
32 Mi átmegyünk fegyveresen az Úr elõtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.
33 Nékik adá azért Mózes, [tudniillik] a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az õ városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül.
34 És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,
35 Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,
36 Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben.
37 A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,
38 Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És [új] neveket adának a városoknak, a melyeket építének.
39 Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiûzék az Emoreust, a ki ott vala.
40 Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban.
41 Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak.
42 Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevérõl.
4 Mózes 31-32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Izráel harca a midjániak ellen
31 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 2 „Állj bosszút a midjániakon azért, amit Izráel ellen tettek! Azután majd te is csatlakozol őseidhez!”
3-4 Tehát Mózes kihirdette a népnek: „Válasszatok ki mindegyik törzsből ezer-ezer harcost, és készüljetek a harcra! Támadjátok meg Midján népét, és álljatok bosszút az Örökkévalóért rajtuk!”
5 Így is történt: Izráel népe közül kiválasztottak 12 000 harcost, minden törzsből ezret. 6 Ezt a sereget küldte harcba Mózes a midjániak ellen. Elküldte velük Fineást, a papot, Eleázár fiát is, aki magával vitte a szent dolgokat és a trombitákat, amelyek jeladásra szolgáltak.
7 Izráel serege megtámadta a midjániakat, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Le is győzték őket, és minden midjáni férfit megöltek. 8 Ezek között volt Midján öt királya is: Evi, Rekem, Cúr, Húr és Reba. Megölték velük együtt Bálámot, Beór fiát is.
9-10 A midjániak városait és falvait fölégették, a midjáni asszonyokat és gyermekeiket pedig foglyul ejtették. Nagy zsákmányt is szereztek: sok háziállatot és nagy vagyont. 11-12 Összegyűjtötték a foglyokat, az állatokat és a hadizsákmányt, és mindezt odavitték Mózes, Eleázár főpap és Izráel népének közössége elé, a táboron kívül. Ebben az időben Izráel a Jordán keleti partja mellett, Moáb síkságán táborozott, Jerikóval szemben. 13 Mózes, Eleázár főpap és Izráel vezetői kimentek a sereg elé a táboron kívülre.
14 Amikor Mózes meglátta a foglyokat, nagyon megharagudott a sereg vezetőire, a századosokra és ezredesekre. 15 Ezt mondta nekik: „Miért hagytátok életben ezeket az asszonyokat? 16 Elfelejtettétek, hogy ők voltak azok, akik Bálám tanácsára Peór mellett elcsábították az izráeli férfiakat, hogy elforduljanak az Örökkévalótól és így vétkezzenek ellene? Nem emlékeztek, milyen szörnyű csapás sújtotta emiatt az Örökkévaló népét? 17 Most hát azonnal öljétek meg a fiúkat és minden asszonyt, aki már férfival hált. 18 De hagyjátok életben a magatok számára azokat a leányokat, akik még nem háltak férfival. 19 Ti magatok pedig maradjatok a táboron kívül még 7 napig. Aki közületek megölt valakit, vagy halotthoz ért, tisztítsa meg magát a harmadik és a hetedik napon is, a foglyokkal együtt. 20 Tisztítsátok meg a tárgyakat is: ruháitokat, és minden bőrből, kecskeszőrből és fából készült holmit”.
21 Eleázár főpap ezt mondta a katonáknak, akik a harcból tértek vissza: „A Törvény rendelkezése szerint, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesnek, 22 a zsákmányolt fémtárgyakat meg kell tisztítani. Mindazt, ami aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, ónból vagy ólomból készült, 23 tehát ellenáll a tűznek, tartsátok bele a tűzbe. Utána még a tisztító vízzel is meg kell tisztítani, s azután tiszta lesz, és használható. Ami pedig éghető anyagból készült, azt vízbe kell mártani, s azután tiszta lesz. 24 Ti magatok pedig a hetedik napon mossátok ki ruháitokat, azután már rituálisan tiszták lesztek, és visszajöhettek a táborba”.
25 Majd ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 26 „Eleázár főpappal és a közösség vezetőivel együtt vegyétek számba a foglyokat és a zsákmányolt háziállatokat! 27 Mindezeket oszd két egyenlő részre. Az egyik azoké legyen, akik harcoltak, a másik rész pedig a többieké. 28 Mindkét csoportból vegyél ki egy-egy részt az Örökkévaló számára. A harcosoknak jutott csoportból, a foglyok közül válasszatok ki egy-egy főt minden 500 közül, és ugyanígy a szarvasmarhák, juhok, kecskék és szamarak közül is. 29 A kiválasztottakat adjátok át Eleázár főpapnak, ajándékul az Örökkévalónak. 30 A másik csoportból, amely a táborban maradt nép része, válasszatok ki egy-egy főt minden 50 közül, és ugyanígy a szarvasmarhák, juhok, kecskék és szamarak közül is. A kiválasztottakat adjátok át a Lévitáknak, akik az Örökkévaló Szent Sátora körüli őrző szolgálatokat végzik”.
31 Mózes és Eleázár főpap mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.
32 Ezeket zsákmányolta Izráel serege:
675 000 juh és kecske,
33 72 000 szarvasmarha,
34 61 000 szamár,
35 32 000 szűz leány.
36 Ebből az a rész, amely a hadseregnek jutott:
337 500 juh és kecske,
37 ebből az Örökkévaló része 675 darab,
38 36 000 szarvasmarha,
ebből az Örökkévaló része 72 darab,
39 30 500 szamár,
ebből az Örökkévaló része 61 darab.
40 16 000 szűz leány,
közülük az Örökkévaló része 32 leány,
41 Mózes átadta az Örökkévaló részét mindezekből Eleázár főpapnak, az Örökkévaló parancsa szerint.
42-46 Az a rész, amely a táborban maradottaknak jutott:
337 500 juh és kecske,
36 000 szarvasmarha,
30 500 szamár,
16 000 szűz leány.
47 Mózes kiválasztotta közülük az Örökkévaló részét mindezekből: minden 50 fogoly közül egyet, és minden 50 állat közül egyet. Az Örökkévaló részét pedig átadta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szent Sátora körüli gyakorlati szolgálatokat végzik. Mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
48 A hadsereg tisztjei, a századosok és ezredesek 49 jelentették Mózesnek: „Mi, a te szolgáid, számba vettük a vezetésünk alatt álló egységek legénységét, és azt találtuk, hogy a midjániak elleni harcban senki sem esett el közülünk: egyetlen izráeli harcos sem hiányzik! 50 Ezért elhoztunk ajándékul az Örökkévalónak minden aranyból készült karperecet, pecsétgyűrűt, fülbevalót és nyakláncot, amelyet a harcosok zsákmányoltak. Ezt az ajándékot megváltási áldozatul hoztuk az Örökkévalónak”.
51-54 Mózes és Eleázár főpap átvette a hadsereg vezetőitől az arany ékszereket, amelyeket áldozatul hoztak az Örökkévalónak, és elhelyezte azokat a Találkozás Sátorában, az Örökkévaló jelenlétében, hogy emlékeztetőül szolgáljon Izráel népe számára az Örökkévaló előtt. Az ékszerek súlya összesen 16 750 sékel[a] volt. Ez azonban nem az összes zsákmány volt, mert abból minden harcos magának is megtartott valamennyit.
A Jordántól keletre fekvő terület felosztása(A)
32 Rúben és Gád törzsének igen-igen sok jószága volt, és látták, hogy Jazér és Gileád vidéke, amely a Jordán keleti oldalán terül, el különösen alkalmas a pásztorkodásra és jószágtartásra. 2 Ezért Mózeshez, Eleázár főpaphoz és Izráel többi vezetőihez ezzel a kéréssel fordultak: 3-4 „Tudjátok, hogy nekünk igen sok csordánk és nyájunk van. Az a vidék pedig, amelyet mostanában Izráel közössége számára az Örökkévaló megszerzett, nagyon alkalmas a jószágtartásra. Arról a vidékről szólunk, amely a következő meghódított városok környékén terül el: Atárót, Díbón, Jazér, Nimra, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón. 5 Kérünk benneteket, legyetek hozzánk jóindulattal, és adjátok nekünk ezt a vidéket, hadd legyen a mi örökös birtokunk! Hadd telepedjünk le a Jordánnak ezen az oldalán, s ne kelljen átmennünk a másik oldalra!”
6 De Mózes ezt felelte: „Képesek lennétek nyugodtan letelepedni és hátra maradni ezen a vidéken, miközben a testvéreitek még tovább harcolnak?! 7 El akarjátok bátortalanítani Izráelt, hogy ne legyen a népnek kedve átkelni a Jordánon, és elfoglalni azt a földet, amelyet az Örökkévaló nekünk adott?
8 Szüleitek nemzedéke is ezt tette, amikor Kádés-Barneából elküldtem a felderítőket, hogy kémleljék ki a földet. 9 El is mentek egészen az Eskól-völgyig, megnézték a földet, de mikor visszatértek, elvették a nép bátorságát és kedvét attól, hogy birtokba vegyék azt a földet, amelyet pedig az Örökkévaló már nekik adott.
10 Emiatt azon a napon az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és megesküdött nekik: 11 »Azok közül, akik Egyiptomból kijöttek, és már legalább 20 évesek, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem! Így határoztam, mert ez a nép nem maradt hűséges hozzám. 12 Csak a kenizzi Kálebbel, Jefunne fiával és Józsuéval, Nún fiával teszek kivételt, mert ők ketten tökéletesen hűségesek maradtak hozzám.«
13 Az Örökkévaló tehát megharagudott Izráel népére, és addig vezette őket a pusztában, amíg a hosszú vándorlás alatt mindegyikük meghalt. Kipusztult az egész nemzedék, amely vétkezett az Örökkévaló ellen. 14 Most pedig ti, akik ennek a bűnös nemzedéknek a fiai vagytok, és apáitok helyére léptetek, még jobban megharagítjátok az Örökkévalót Izráel ellen, mint a szüleitek tették? 15 Vigyázzatok! Ha elfordultok az Örökkévalótól, akkor ő megint hagyja Izráelt a pusztában vándorolni, és ezzel az egész nép vesztét okozzátok!”
16 Rúben és Gád törzsének emberei ekkor közelebb léptek Mózeshez, és így válaszoltak: „Csak azt engedd meg nekünk, hogy nyájainknak aklokat, a családjainknak meg városokat építsünk ezen a vidéken, hogy biztonságban legyenek. 17-18 Mi magunk pedig fegyverrel a kezünkben Izráel seregének élén fogunk előrenyomulni, hogy azt a földet testvéreink számára elfoglaljuk. Nem térünk vissza otthonainkba, ameddig Izráelből mindenki meg nem kapja a saját birtokát. Csak a családjaink legyenek biztonságban a városfalak mögött, amelyek megvédik őket e föld egyéb lakosaitól. 19 A Jordán túlsó partján nem fogunk a magunk számára területet foglalni, hiszen a birtokunk az innenső parton fekszik”.
20 Mózes ezt felelte nekik: „Rendben van, ha megteszitek, amit ígértetek, akkor kívánságotok szerint ez a vidék lesz a birtokotok. Tehát fegyverkezzetek föl, és vonuljatok az Örökkévaló előtt[b] a sereg élén! 21 Keljetek át a Jordánon az Örökkévaló színe előtt, és mindaddig harcoljatok, amíg az Örökkévaló teljesen ki nem űzi ellenségeit arról a földről, 22 és az egész országot meg nem hódítjátok. Csak azután térjetek vissza otthonaitokba. Így ártatlanok lesztek mind az Örökkévaló, mind pedig Izráel népe előtt, és ezt a földet, amelyet kértetek, örök birtokul kapjátok. 23 De ha nem teszitek meg, amit ígértetek, akkor az Örökkévaló ellen vétkeztek, és nem kerülhetitek el a büntetést! 24 Tehát, most építsetek ezen a vidéken városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak, de azután tegyétek meg, amit ígértetek!”
25 Gád és Rúben törzsének emberei ezt felelték: „Szolgáid megteszik, amit parancsoltál, urunk! 26 Gyermekeink, feleségeink és állataink itt maradnak Gileád városaiban, 27 szolgáid pedig fegyveresen átkelnek a Jordánon az Örökkévaló előtt, és harcolni fognak — ahogy parancsoltad”.
28-29 Mózes így rendelkezett Gád és Rúben törzse felől Eleázár főpapnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei vezetőinek: „Ha Gád és Rúben törzsének harcosai az Örökkévaló jelenlétében veletek együtt kelnek át a Jordánon, és veletek együtt indulnak harcba, akkor — miután azt a földet már meghódítottátok — adjátok nekik örökségül Gileád vidékét, ahogy kérték! 30 De ha nem kelnek át veletek együtt, akkor Kánaán földjéből kapják meg birtokukat veletek együtt!”
31 Gád és Rúben törzsének emberei ezt mondták erre: „Azt fogjuk tenni, amit az Örökkévaló parancsolt nekünk, szolgáidnak! 32 Mi magunk felfegyverkezve átkelünk az Örökkévaló előtt a Jordánon Kánaán földjére, de földbirtokaink az innenső parton lesznek”.
33 Mózes tehát Gád és Rúben törzsének, meg Manassé, József fia törzse felének a Jordántól keletre jelölte ki a birtokát. Nekik adta azt a földet, amely Szihónnak, az emóriak királyának országa volt, meg azt, amely Ógnak, Básán királyának országa volt, s amelyet Izráel tőlük foglalt el a városokkal és falvakkal együtt.
34-36 Ezen a vidéken Gád törzse újjáépítette a következő, fallal körülvett városokat: Díbón, Atárót, Aróér, Atrót-Sófán, Jazér, Jogboha, Bét-Nimra és Bét-Hárán. Építettek aklokat is az állataiknak.
37-38 Rúben törzse újjáépítette a következő városokat: Hesbón, Elálé, Kirjátaim, Szibma, Nebó és Baál-Meón, és új neveket adtak ezeknek. (E két utóbbi várost az új nevükön kell nevezni.)[c]
39 Manassé leszármazottjának, Mákírnak nemzetsége felvonult Gileád ellen, elfoglalták és birtokba vették, az ott lakó emóriakat pedig elűzték. 40 Ezért Mózes Mákír nemzetségének adta Gileádot, akik le is telepedtek ott. 41 Manassé másik leszármazottjának, Jáírnak nemzetsége is felvonult az emóriak falvai ellen, és elfoglalta azokat. Emiatt nevezték azután Jáír sátorfalvainak ezeket a településeket. 42 Nóbah nemzetsége is fölvonult Kenát városa ellen, és elfoglalta azt a körülötte lévő falvakkal együtt, majd a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.
Notas al pie
- 4 Mózes 31:51 16 750 sékel Mai mértékkel ez kb. 200 kg aranyat jelent!
- 4 Mózes 32:20 az Örökkévaló előtt Ez a kifejezés ebben a fejezetben azt jelenti, hogy „a sereg élén hordozott Szövetségláda előtt”.
- 4 Mózes 32:37 E két… nevezni Ez a zárójeles megjegyzés valószínűleg arra utal, hogy amikor a szöveget valaki hangosan fölolvassa, ne ejtse ki a „Nebó” és „Baál-Meón” neveket, mert azok bálványistenek nevei.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center