4 Mózes 23-25
Hungarian Károli
23 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égõáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán elõmbe jõ az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.
4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
6 És visszatére õ hozzá, és ímé áll vala az õ égõáldozata mellett; õ maga és Moábnak minden fejedelme.
7 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirõl, [mondván:] Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;
8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz?
9 Mert sziklák tetejérõl nézem õt, és halmokról tekintem õt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád õket.
12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba?
13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad õt, de csak valamely részét látod annak, és õt mindenestõl nem látod, és átkozd meg õt onnét nékem.
14 És vivé õt az õrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égõáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az õ szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17 Méne azért õ hozzá, és ímé õ áll vala az õ égõáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is õ vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?
18 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia!
19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é õ valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
20 Ímé [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha õ áld, én azt meg nem fordíthatom.
21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az õ Istene van õ vele; és királynak szóló rivalgás hangzik õ benne.
22 Isten hozta ki õket Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé.
23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendõmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!
24 Ímé e nép felkél mint nõstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.
25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad õt.
26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?
27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet ]én érettem.
28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz.
29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
24 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az elõtt, varázslatok után, hanem fordítá az õ orczáját a puszta felé.
2 És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.
3 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.
4 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
7 Víz ömledez az õ vedreibõl, vetését bõ víz [öntözi;] királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az õ országa.
8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki serkenti fel õt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
10 És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.
11 Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtõl.
12 És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:
13 Ha Bálák az õ házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.
14 Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jõjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következõ idõben.
15 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,
16 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17 Látom õt, de nem most; nézem õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbõl; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
18 És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
19 És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
20 És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Amálek elsõ a nemzetek között, de végezetre mindenestõl elvész.
21 És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erõs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
22 Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.
23 Újra kezdé az õ példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?
24 És Kittim partjairól hajók [jõnek,] és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestõl elvész.
25 Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az õ helyére. És Bálák is elméne az õ útján.
25 Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2 Mert hívogaták a népet az õ isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3 És odaszegõdék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
4 És monda az Úr Mózesnek: Vedd elõ e népnek minden fõemberét, és akasztasd fel õket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltõl.
5 Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az õ embereit, a kik odaszegõdtek Bál-Peórhoz.
6 És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az õ atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; õk pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
7 És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
8 És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettõjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.
9 De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.
10 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta õ közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
12 Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség [szövetségét] adom õ néki.
13 És lészen õ nála és az õ magvánál õ utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az õ Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
14 A megöletett izráelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli asszonynyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon- nemzetség háznépének fejedelme.
15 A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki a Midiániták között az õ atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala.
16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
17 Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg õket,
18 Mert õk megtámadtak titeket az õ cselszövéseikkel, a melyeket Peórért és az õ hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szõttek ellenetek, a ki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.
4 Mózes 23-25
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Bálám első próféciája
23 Akkor Bálám ezt mondta Bálák királynak: „Építtess itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost áldozatul”. 2 A király mindezt előkészítette, majd Bálámmal együtt föláldoztak mindegyik oltáron egy bikát és egy kost.
3 Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt az oltár mellett, amelyen az égőáldozat van, én pedig távolabb megyek. Hátha megjelenik nekem az Örökkévaló, és ad valamilyen kijelentést. Akkor majd elmondom neked.” Ezután Bálám fölment egy kopár hegyoromra.
4 Isten megjelent Bálámnak, aki így szólt hozzá: „Megépítettem a 7 oltárt, és föláldoztam neked 7 bikát és 7 kost”.
5 Az Örökkévaló pedig Báláknak szóló üzenetet adott Bálám szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki!”
6 Bálák vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt.
7 Akkor Bálám ezt a próféciát mondta:
„Arám földjéről hívott ide Bálák,
Moáb királya hozott
kelet hegyei közül.
»Jöjj, átkozd meg nekem
Jákób népét,
jöjj, rontsd meg Izráel
nemzetét!« — kérte.
8 De hogyan átkozhatnám,
akit Isten nem átkoz?
Nem szólhatok az ellen,
aki ellen nem szól az Örökkévaló!
9 A sziklák csúcsairól nézem Izráelt,
a hegyek tetejéről látom őket:
olyan nép ez, amely egyedül lakik,
nem tartozik[a] a nemzetek közé!
10 Ki tudná megszámlálni
Jákób utódait?
Hiszen Izráelben annyian vannak,
mint a porszemek![b]
Bár úgy halnék meg,
mint ezek az igazak!
Bárcsak úgy végezném,
mint ez a nép!”
11 Bálák király fölháborodott: „Mit tettél? Ide hozattalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és te megáldottad őket!”
12 De Bálám ezt felelte: „Csak azt mondhatom, amit az Örökkévaló a számba ad!”
13 „Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan Izráel táborának csak egy részét láthatod, nem az egészet! Majd onnan átkozd meg őket!” 14 Elvezette hát a király Bálámot az őrszemek helyére,[c] a Piszgá-hegy tetejére, majd ott is építtetett 7 oltárt, és égőáldozatul föláldozott rajtuk 7 bikát és 7 kost.
15 Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt, az égőáldozat mellett, én pedig távolabb megyek, hogy az Örökkévalóval találkozzam”.
16 Az Örökkévaló ismét elébe jött Bálámnak, igét adott a szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki”.
17 Bálám vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt. „Mit mondott az Örökkévaló?” — kérdezte a király.
Bálám második próféciája
18 Akkor Bálám ismét prófétált:
„Figyelj most, Bálák!
Hallgass rám, Cippór fia!
19 Nem ember az Isten,
hogy hazudjon,
nem halandó teremtmény ő,
hogy meggondolja magát!
Amit mond, azt meg is teszi,
amit ígér, beteljesíti.
20 Áldjam Izráelt,
azt parancsolta nekem,
mert népét ő már megáldotta.
Ezt én meg nem fordíthatom!
21 Nem tervezett az Örökkévaló
rosszat Jákób ellen,
nem akar ártani Izráel népének.
Velük van az Örökkévaló,
Izráel Istene,
ezért ujjonganak Királyuknak.
22 A vad bivaly erejével
hozta ki Isten e népet Egyiptomból.
23 Jákób ellen
nem ér semmit a varázslás,
nem fog az átok Izráelen.
De népének idejében
tudtára adja Isten,
Izráelnek megmondja,
hogy mit tervezett!
24 Micsoda nemzet ez!
Ha fölkel, olyan mint
a fiatal oroszlán,
ha zsákmányra indul,
mint a hímoroszlán,
le nem nyugszik,
míg prédát nem ejt,
és annak vérét nem issza”.
25 Akkor Bálák király fölkiáltott: „Ha már nem átkozod, legalább ne áldd meg őket!”
26 „Nem megmondtam neked, hogy azt fogom tenni, amit az Örökkévaló parancsol nekem?”
27 Ezután Bálák király még egyszer próbálkozott: „Jöjj velem Bálám még egy másik helyre, hátha ott megengedi neked Isten, hogy onnan megátkozd azt a népet a kedvemért”. 28 Elvezette hát Bálámot a Peór-hegy tetejére, ahonnan az egész környező pusztaságot jól lehetett látni.
29 Ott Bálám ismét ezt mondta: „Építs nekem itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost az áldozathoz”. 30 A király mindent elkészíttetett, majd föláldozták az állatokat égőáldozatul az oltárokon.
Bálám harmadik próféciája
24 Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá, 3 és megint prófétálni kezdett:
„Ezt mondja Bálám, Beór fia,
a megnyílt szemű férfi,
4 aki hallja Isten szavát,
aki látja a Mindenhatótól[d]
kapott látomást,
arcára borulva,
de nyitott szemmel:
5 Milyen szépek a sátraid,
ó Jákób népe!
Mily gyönyörűek hajlékaid,
Izráel!
6 Mint pálmafák hosszú sora,
mint virágzó kertek
a folyó mellett,
mint az Örökkévaló ültette
illatozó aloék
vagy patakparti cédrusok!
7 Izráel vedreiből ömlik a víz,
vetéseit[e] bőségesen öntözi.
Királyuk hatalmasabb Agágnál is,
és királyságuk felemelkedik.
8 A vad bivaly erejével hozta ki
Isten Egyiptomból e népet,
amely legyőzi ellenségeit,
nyilaival átveri a nemzeteket,
s még csontjaikat is összetöri.
9 Mint oroszlán, olyan ez a nép!
Leheveredik, nyugszik a helyén,
megpihen, mint nőstényoroszlán,
ki merné felriasztani?
Bizony, áldott,
aki téged áld, Izráel!
De átkozott,
aki átkozni mer!”
10 Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett! 11 Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”
12 De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek: 13 »Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.« 14 Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.
Bálám negyedik próféciája
15 Ekkor Bálám ismét prófétált:
„Ezt mondja Bálám, Beór fia,
a megnyílt szemű férfi,
16 aki hallja Isten szavát,
aki tudását a Felségestől kapja,
aki látja a Mindenhatótól
kapott látomást,
arcára borulva,
de nyitott szemmel:
17 Látom jönni,
de nem most,
nézem őt,
de még nem hamar:
csillag származik Jákóbtól,
királyi jogar emelkedik
magasra Izráelből,
szétzúzza Moáb fejedelmeit,
összetöri Sét[f] minden fiának fejét.
18 Bátran cselekszik Izráel:
Edom földjét elfoglalja,
Széír[g] földjét
ellenségeitől birtokba veszi.
19 Uralkodni fog,
aki Jákóbtól származik,
és elpusztítja
az Arból[h] menekülőket”.
20 Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla:
„Bár Amálek[i] a nemzetek eleje,
mégis teljes pusztulás a vége!”
21 Majd a kéniek[j] népére nézett, és ezt prófétálta róluk:
„Magas sziklára raktad fészkedet,
biztonságban érzed magad,
22 Asszíria mégis fogságba hurcolja népedet,
és fészkedet fölégeti!”
23 Majd ismét prófétált:
„Jaj, ki marad életben,
amikor Isten ezt megteszi?
24 Hajók jönnek Kittim[k] partjáról,
s hódítók alázzák meg
Asszíriát és Ébert[l],
majd maguk is elpusztulnak”.
25 Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.
Izráel testi és szellemi paráznasága Baál-Peórban
25 Amikor Izráel népe Sittímben táborozott, a férfiak szexuális bűnt[m] követtek el a moábi nőkkel, 2 akik meghívták őket, hogy vegyenek részt olyan pogány szertartáson, ahol a moábiak a maguk bálványisteneinek áldoztak. Sokan el is mentek, részt vettek ezeken az áldozati lakomákon, és imádták a moábiak bálványisteneit. 3 Így történt, hogy Izráelből sokan Baál-Peórhoz, ehhez a hamis bálványistenhez csatlakoztak.
Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráelre, 4 és ezt mondta Mózesnek: „Hívasd a nép összes vezetőjét, és végeztesd ki őket az egész nép szeme láttára, majd a holttestüket akaszd föl az Örökkévaló előtt! Akkor majd elmúlik az Örökkévaló lángoló haragja, amely Izráel ellen föllobbant”.
5 Mózes hívatta Izráel bíráit, és ezt parancsolta nekik: „Mindegyikőtök ölje meg a rábízottak közül azokat, akik csatlakoztak Baál-Peórhoz, hogy azt a bálványt imádják!”
6 Mózes és Izráel egész közössége összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt, és sírtak. Egy izráeli férfi éppen akkor hozott magával egy midjáni nőt az egész közösség szeme láttára, és bevitte családja sátrába. 7 Fineás azonban — aki Áron fiának, Eleázárnak a fia volt — otthagyta a közösséget, fogta a lándzsáját, 8 utána ment az izráeli férfinak a sátorba, és egyszerre keresztüldöfte a férfit és a nőt is deréktájon a lándzsájával. Ekkor megszűnt a csapás, amellyel az Örökkévaló sújtotta Izráel népét, 9 de addigra már 24 000 ember meghalt a táborban.
10 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: 11 „Mivel Fineás, Eleázár fia, Áron főpap unokája féltő szeretetemtől indítva cselekedett, ezzel megmentette haragomtól Izráel népét: tehát nem fogom teljesen elpusztítani őket. 12 Mondd meg Fineásnak, hogy ezért szövetséget kötök vele: a barátom lesz örökké! 13 Fineással és utódaival szövetséget kötök, hogy örökre papjaim legyenek, mert Fineás féltő szeretetre indult, Istenéért cselekedett — és így szerzett engesztelést Izráel számára”.
14 Ez volt az a két személy, akiket Fineás egyszerre megölt: az izráeli férfi Zimri, Szálú fia, Simeon törzse egyik nemzetségének vezetője, 15 a midjáni asszony pedig Kozbi[n], Cúr leánya. Cúr Midján egyik nemzetségének vezetője volt.
16 Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: 17-18 „A midjániak ellenségeitekké váltak, amikor csapdába csaltak benneteket Peórnál. Ugyancsak csapdát állítottak Kozbi, a midjáni vezető leánya által, akit megöltek a csapás napján, amely Peór miatt sújtott Izráelre. Ezért hát támadjátok meg a midjániakat, és verjétek szét őket, mert ellenségeitek ők!”
Notas al pie
- 4 Mózes 23:9 nem tartozik Vagy: „nem számítják”, vagy: „nem számítja magát”. Vagyis, különbözik a többi nemzetektől, és meg is különbözteti magát tőlük.
- 4 Mózes 23:10 Hisz… porszemek Az eredeti héber szövegben: „… vagy Izráel negyedrészét”.
- 4 Mózes 23:14 őrszemek helyére Szó szerint: „Cófim hegyére”.
- 4 Mózes 24:4 Mindenható Szó szerint: „Él-Saddáj”. A 16. versben is.
- 4 Mózes 24:7 vetéseit Szó szerint: „magvát”, „utódait”, „leszármazottjait”. Valószínűleg egyszerre utal a gazdag termésre, és Izráel népének megszaporodására.
- 4 Mózes 24:17 Sét Ádám harmadik fia. Lásd 1Móz 5:3. A „Sét fiai” kifejezés jelentheti azt is: „minden ember”.
- 4 Mózes 24:18 Széír Edom országának másik neve.
- 4 Mózes 24:19 Arból Vagy: „a városból”. Ar moábi város volt, ahol Bálám és Bálák először találkozott.
- 4 Mózes 24:20 Amálek Izráel ellensége. Lásd 2Móz 17:14.
- 4 Mózes 24:21 kéniek Ez a nomád törzs egyike volt a 7 kánaáni nemzetnek, amelyeket az Örökkévaló pusztulásra ítélt, s földjüket Izráelnek adta. Lásd 1Móz 15:19.
- 4 Mózes 24:24 Kittim Jelentheti Ciprus vagy Kréta szigetét, de általában az Izráeltől nyugatra fekvő, tengeren túli területeket is.
- 4 Mózes 24:24 Éber Jelentheti az Eufrátesztől nyugatra lakó népeket, vagy általában Héber leszármazottjait. Lásd 1Móz 10:21.
- 4 Mózes 25:1 szexuális bűnt Ezek az izráeli férfiak valószínűleg a bálványistenek tiszteletére rendezett áldozati ünnepen vettek részt, amelyhez a szexuális kicsapongás is hozzátartozott. Ezzel nemcsak a saját feleségük ellen, hanem Isten ellen is vétkeztek.
- 4 Mózes 25:15 Kozbi Ez a név azt jelenti: „hazug, csaló”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center