Add parallel Print Page Options

20  És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az elsõ hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.

De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyûlének azért Mózes és Áron ellen.

És feddõzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr elõtt!

És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?

És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szõlõ, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!

Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elõl, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsõsége.

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Vedd ezt a vesszõt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kõsziklának az õ szemeik elõtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kõsziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az õ barmaiknak.

Vevé azért Mózes azt a vesszõt az Úrnak színe elõl a mint parancsolta vala néki.

10 És összegyûjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kõszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kõsziklából fakasszunk-é néktek vizet?

11 És felemelé Mózes az õ kezét, és megüté a kõsziklát az õ vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az õ barmai.

12 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsõítettetek volna engem Izráel fiainak szemei elõtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.

13 Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddõztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsõítette magát õ bennök.

14 És külde Mózes követeket Kádesbõl Edom királyához, [kik így szólának:] Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:

15 Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.

16 És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.

17 Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezõn, sem szõlõn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.

18 Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened!

19 És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándék[om] csak hogy gyalog mehessek át.

20 Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és nagy erõvel.

21 Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az õ országán: azért eltére Izráel õ tõle.

22 Majd elindulának Kádesbõl, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.

23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:

24 Áron az õ népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.

25 Vedd Áront és Eleázárt, az õ fiát, és vezesd fel õket a Hór hegyére.

26 És vetkeztesd le Áront az õ ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az õ fiát; mert Áron [az õ népéhez] takaríttatik, és meghal ott.

27 És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.

28 És Mózes levetkezteté Áront az õ ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az õ fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyrõl.

29 És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harmincz napig Izráelnek egész háza.

21  Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.

Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ városait.

És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl.

Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.

13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.

14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.

16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!

18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].

19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.

25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.

27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!

28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.

29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.

22  És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezõségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.

És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:

Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.

Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idõben.)

Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az õ népe fiainak földére, hogy hívják õt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.

Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb nálamnál; talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e földbõl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.

Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.

Õ pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.

Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?

10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, [ezt mondván:]

11 Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiûzhetem õt.

12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.

14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.

15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elõkelõbbeket.

16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!

17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!

18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az õ házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.

19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?

20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.

21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.

22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala az õ szamarán, és két szolgája vala vele.

23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezõre; Bálám pedig veré az õ szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.

24 Azután megálla az Úrnak angyala a szõlõk ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.

25 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.

26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.

27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.

28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?

29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.

30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.

31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.

32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elõttem.

33 És meglátott engem a szamár, és kitért én elõttem immár három ízben; ha ki nem tért volna elõlem, most meg is öltelek volna téged, õt pedig életben hagytam volna.

34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] néked, visszatérek.

35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.

36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.

37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?

38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é [magamtól] valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.

39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.

40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.

41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.

Az Örökkévaló vizet ad a népnek a kősziklából(A)

20 Izráel népének egész közössége eljutott a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott is temették el.

Azonban ezen a táborhelyen nem volt víz, és a nép ismét elégedetlenkedett. Összegyűltek Mózes és Áron ellen, 3-4 szemrehányást tettek Mózesnek, és így kiabáltak: „Miért vezettétek az Örökkévaló népét ebbe a száraz sivatagba? Azt akarjátok, hogy itt haljunk szomjan az állatainkkal együtt? Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink elpusztultak az Örökkévaló előtt! Minek hoztatok ki bennünket Egyiptomból? Miért vezettetek ide, erre a kietlen helyre? Itt nincs gabona, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma! Még ivóvizünk sincs!”

Akkor Mózes és Áron otthagyták a tömeget, és a Találkozás Sátorának bejáratához mentek. Ott arcra borultak az Örökkévaló előtt, az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent nekik.

Majd az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Vedd a botodat, és hívd össze Izráel közösségét a szikla elé! Te és a testvéred, Áron álljatok a szikla elé, és a nép szeme láttára szóljatok a sziklához, s akkor az vizet ad nektek. Így fakassz vizet a sziklából, hogy ihasson a nép és az állataik is”.

Mózes tehát elvette azt a botot a Találkozás Sátorából, ahogy az Örökkévaló parancsolta. 10 Majd Áronnal együtt összehívták az egész népet a kőszikla elé. Mózes ezt mondta a népnek: „Figyeljetek ide, ti lázadók! Azt akarjátok, hogy ebből a sziklából fakasszunk nektek vizet?” 11 Majd felemelte a botot, és kétszer a sziklára ütött vele, amelyből ekkor bőséges forrásvíz zúdult ki. Így az egész nép és az állataik is ihattak, amennyit akartak.

12 Az Örökkévaló azonban ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem bíztatok bennem, s emiatt nem adtatok nekem dicsőséget[a] Izráel népe előtt, ezért nem ti fogjátok ezt a népet bevezetni arra a földre, amelyet nekik adtam”.

13 Emiatt így nevezték azt a helyet és a kősziklából ömlő vizet: „Meríbá vize”[b] — mivel Izráel népe ott perlekedett az Örökkévalóval, aki bebizonyította nekik, hogy ő szent.

Edom nem engedi országán Izráelt átvonulni

14 Mózes Kádésből követeket küldött Edom királyához ezzel az üzenettel:

„Testvéred, Izráel népe üzeni: Jól tudod, mennyi baj ért bennünket, 15 miután őseink Egyiptomba költöztek, és sok ideig ott éltünk. Hallottad, milyen rosszul bántak őseinkkel és velünk az egyiptomiak, 16 de azután az Örökkévalóhoz kiáltottunk, aki meghallgatott, egy angyalt küldött, és kiszabadított onnan bennünket.

Most pedig országod határához érkeztünk, és Kádésban táborozunk. 17 Kérünk, engedd meg, hogy átvonuljunk országodon! Nem tapossuk le szántóföldjeidet, szőlőskertjeidet, s még vizet sem húzunk kútjaidból. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, s nem térünk le róla sem jobbra, sem balra, amíg el nem érjük a túlsó határt”.

18 De Edom királya így felelt a követeknek: „Nem mehettek keresztül országomon! Ha megpróbáljátok, felfegyverkezve vonulok ki ellenetek”.

19 A követek alkudozni próbáltak: „Mi valóban csak az országúton szeretnénk vonulni. Még az ivóvízért is hajlandók vagyunk fizetni mind a magunk, mind az állataink számára, csak engedd meg, hogy gyalogszerrel átvonulhassunk! Semmi egyéb szándékunk nincsen”.

20 Edom királya azonban hajthatatlan maradt: „Nem fogtok keresztülmenni!” — mondta. Ki is vonult nagy és erős hadseregével Izráel ellen a határhoz. 21 Mivel tehát Edom királya nem engedte a területén átvonulni őket, Izráel népének ki kellett kerülnie ezt az országot.

Áron halála

22-23 Miután Kádést elhagyták, Izráel népe megérkezett a Hór-hegyhez, amely Edom határán fekszik. Ott a hegyen az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: 24 „Áron itt meg fog halni, és őseihez csatlakozik. Nem fog bemenni arra a földre, amelyet Izráel népének ígértem, mivel Meríbá vizénél ti ketten nem engedelmeskedtetek a parancsomnak.

25 Most pedig Mózes, vedd magad mellé Áront és a fiát, Eleázárt, azután menjetek föl a Hór-hegyre. 26 Ott vedd le Áronról a főpapi ruhát, és öltöztesd abba a fiát, Eleázárt. Áron pedig meg fog halni ott, és őseihez csatlakozik”.

27 Mózes megtette, amit az Örökkévaló mondott neki. Az egész nép szeme láttára fölmentek hárman a Hór-hegyre. 28 Ott Mózes levette Áron ruháit, és felöltöztette abba Eleázárt, Áron fiát. Áron ott halt meg, a hegy tetején. Azután Mózes és Eleázár lejöttek a hegyről. 29 Az egész közösség megtudta, hogy Áron meghalt, és gyászolták őt 30 napig.

Arád és vidékének elfoglalása

21 Amikor a Negev-pusztaságban fekvő kánaáni Arád királya meghallotta, hogy Izráel népe az atárimi úton közeledik hozzá, megtámadta a vonuló népet, és foglyokat is ejtett közülük. Ekkor Izráel népe különleges fogadást tett az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha győzelmet adsz nekünk e nép fölött, akkor városaikat mindenestől neked szenteljük, és velük együtt teljesen elpusztítjuk!”[c]

Az Örökkévaló teljesítette kérésüket, és megsegítette őket, hogy legyőzzék Arád királyának seregét. Ezután városaikat elfoglalták, teljesen elpusztították, s összes lakosaikat kiirtották. Ennek emlékére nevezték el azt a vidéket „Hormának”.

A bronzkígyó

A nép elindult a Hór-hegytől, és a Vörös-tenger felé vezető úton haladt, hogy Edom királyságának területét kikerülje. De belefáradtak a vándorlásba, elkeseredtek, és megint zúgolódni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztatok minket ide Egyiptomból? Azért, hogy ebben a sivatagban pusztuljunk el? Hiszen nincs itt sem ennivaló, sem víz! Elegünk van már ebből a nyomorúságos ételből! Utáljuk!”

Válaszul az Örökkévaló mérges kígyókat küldött, amelyeknek halálos volt a marása. Sokan el is pusztultak a kígyómarás miatt. Végül a nép Mózeshez gyülekezett, és ezt mondták: „Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened szóltunk! Kérünk, könyörögj értünk az Örökkévalóhoz, hogy küldje el rólunk ezeket a kígyókat!”

Mózes ekkor könyörgött az Örökkévalónak, aki ezt felelte: „Készíts bronzkígyót, és erősítsd fel egy magas póznára! Akiket a mérges kígyók megmarnak, nézzenek föl a bronzkígyóra, akkor életben maradnak”. Mózes így is tett: készített bronzból egy kígyót, és felerősítette egy magas póznára. Akit pedig a kígyók megmartak, ha fölnézett a bronzkígyóra, életben maradt és meggyógyult.

Izráel tovább vonul a Piszgá-hegy felé

10 Azután Izráel népe tovább vonult, és tábort vertek Óbótnál. 11 Onnan is tovább indultak, és letáboroztak Ijjé-Abárimban, a Moáb országától keletre fekvő pusztában. 12 A következő állomáshelyük a Zered-patak mellett volt. 13 Azután ismét tovább vonultak, majd az Arnón túlsó partján vertek tábort, abban a pusztában, amely már az emóriak területe volt. Ugyanis, Moáb országa és az emóriak területe között az Arnón-patak a határ. 14 Így van ez megírva az Örökkévaló Harcainak Könyvében:

„… és Váhéb Szúfában, és az Arnón-patak meredek falú völgyei, 15 és a völgyeket kísérő dombok, amelyek Ar városáig vezetnek. Ezek a helyek határolják Moáb országát”.

16 Onnan Beérbe[d] mentek. Ott van az a kút, amelynél az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet a kúthoz, akkor majd adok nekik vizet!” 17 Akkor énekelte Izráel népe ezt az éneket:

„Kút, telj meg vízzel!
    Énekeljetek róla mindannyian!
18 Kút, amelyet a vezérek ástak,
    forrás, amelyet fejedelmek nyitottak
    vezéri pálcájukkal,
ez a puszta ajándéka!”

19 Ezután tovább vonultak Mattánából[e] Nahaliélbe, onnan Bámótba, 20 majd a völgybe, Moáb földjére. Ez a hely már a Piszgá-hegy lábánál fekszik, amelynek tetejéről látni lehet az egész sivatagot.

Győzelem Szihón király fölött(B)

21 Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:

22 „Kérünk, engedj keresztül bennünket az országodon! Nem fogjuk letaposni sem szántóföldjeidet, sem szőlőidet, még kútjaidból sem iszunk. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, amíg át nem érünk földeden”.

23 De Szihón nem engedte meg Izráel népének, hogy átvonuljon országán. Sőt, összegyűjtötte seregét, és felvonult ellenük, hogy megütközzön velük a pusztaságban, és Jahac mellett meg is támadta őket. 24 Azonban Izráel a csatában legyőzte Szihón seregét, országát pedig elfoglalta az Arnón-patak és a Jabbók-patak közötti területen. A Jabbók volt Ammon országának megerősített határa. 25 Az elfoglalt területen Izráel népe birtokba vette az emóriak városait, és letelepedett azokban. Elfoglalták Hesbón városát, és a körülötte lévő falvakat is. 26 Hesbón volt azelőtt a városa Szihónnak, az emóriak királyának, aki régebben Moáb királyai ellen harcolt, és az Arnón patak terjedő földet elvette tőlük. 27 Ezért énekelték az emóriak egykor ezt az éneket:

„Jöjjetek Hesbónba!
    Építsétek újjá Szihón városát!
28 Tűz csapott ki Hesbónból,
    láng lobbant fel Szihón városából,
megégette Ar városát Moáb földjén,
    megemésztette Arnón dombjait.
29 Jaj neked, Moáb!
    Elvesztél, Kemós népe!
Földönfutók lettek fiaid,
    leányaid meg az emóri
    Szihón király rabszolgái”.

30 De mi legyőztük az emóriakat, leromboltuk városaikat Hesbóntól Díbónig, Nasímtól Nófahig és Médebáig.

Győzelem Óg király fölött(C)

31 Így hát Izráel népe elfoglalta az emóriak földjét.

32 Mózes felderítőket küldött, hogy kémleljék ki Jazér városát. Azután Izráel elfoglalta Jazért, meg a körülötte lévő falvakat, az ott élő emóriakat pedig elűzték.

33 Majd tovább vonultak Básán felé. Akkor Óg, Básán királya eléjük vonult hadseregével Edrei városához, hogy megütközzön velük.

34 De az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne félj Ógtól! Kezedbe adom őt is, népét is, meg országát is. Úgy bánj vele, mint Szihónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban uralkodott!”

35 Ezután a csatában Izráel legyőzte Óg seregét. Őt magát is megölték fiaival együtt, és egész népét kiirtották. Senki sem maradt közülük életben. Óg országát pedig elfoglalta Izráel.

Moáb királya fel akarja bérelni Bálám prófétát

22 Izráel tovább vonult, majd tábort vert Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán, Moáb síkságán.

2-4 Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Moáb királya, aki látta, hogyan bánt el Izráel az emóriakkal. Bálák egész népével együtt nagyon megrettent Izráeltől. Azt mondták Midján fejedelmeinek: „Nézzétek az izráeliek tömegeit! Úgy el fognak pusztítani minden királyságot körülöttünk, ahogy a marhacsorda lelegeli a rét füvét”.

Ezért hát Bálák követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához, aki az Eufrátesz melletti Petór városában lakott, hogy hívják meg hozzá. Ezt üzente a követek által:

„Nézd Bálám! Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét, és éppen országom mellett telepedtek le! Sietve jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, mert erősebbek nálunk! Akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket országom határáról. Hiszen jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, akit pedig megátkozol, az átkozott lesz”.

A követek, akik Moáb és Midján tekintélyes vezetői voltak, elindultak, és ajándékokat[f] vittek Bálámnak. Amikor megérkeztek, átadták a király üzenetét.

Bálám erre így válaszolt: „Szálljatok meg itt ma éjjel, és holnap választ adok nektek, annak megfelelően, amit az Örökkévaló mond nekem”. A moábi vezetők tehát ott maradtak éjszakára.

Azon az éjjelen Isten Bálámhoz jött, és megkérdezte tőle: „Kik ezek az emberek, akik megszálltak nálad?”

10 „Moáb királya, Bálák, Cippór fia küldte őket hozzám — felelt Bálám —, ezzel az üzenettel: 11 »Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét. Jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket.«”

12 De Isten azt mondta Bálámnak: „Ne menj velük! Nem szabad megátkoznod azt a népet, mert áldottak ők!”

13 Másnap reggel Bálám ezt válaszolta a király követeinek: „Térjetek vissza országotokba, de nélkülem, mert az Örökkévaló nem engedte meg, hogy veletek menjek”.

14 A moábi vezetők tehát visszatértek Bálák királyhoz, és jelentették: „Királyunk, Bálám nem akart eljönni velünk”.

15 Ezután Bálák ismét követeket küldött Bálámhoz, de ezúttal népesebb küldöttséget állított össze magasabb rangú vezetőkből, mint először. 16 Ezek is elmentek Bálámhoz, és tolmácsolták a király üzenetét: „Ezt üzeni neked Bálák, Cippór fia, Moáb királya:

»Semmi se tartson vissza téged attól, hogy hozzám jöjj, 17 mert igen gazdagon megjutalmazlak, és megadom, amit kívánsz, csak jöjj, és átkozd meg azt a népet a kedvemért!«”

18 De Bálám így felelt nekik: „Ha királyotok ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék Istenem, az Örökkévaló parancsa ellenére semmit. 19 De azért csak szálljatok meg nálam ma éjjel, mint az előző követek. Hadd tudjam meg, vajon mond-e nekem az Örökkévaló valamit azon kívül, amit a múltkor mondott”.

20 Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét Bálámhoz jött, és azt mondta: „Ha ezek az emberek azért jöttek, hogy elhívjanak téged, akkor menj velük, de vigyázz, hogy csak azt tedd, amit mondok!”

Az ostoba próféta és okos szamara

21 Így hát másnap reggel Bálám megnyergelte a szamarát, és útnak indult a moábi követekkel együtt. 22-23 Két szolgája is elkísérte az útra.

Isten azonban megharagudott Bálámra, amiért ő elindult erre az útra. Ezért az Örökkévaló angyala kivont karddal a kezében elállta az utat Bálám előtt.[g] Amikor Bálám szamara meglátta az angyalt, letért az útról a mezőre, hogy kikerülje, Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszaterelje az útra.

24 Ezután az angyal egy szoros helyen, két szőlőskert között állta el az utat, ahol jobbról is, balról is kőkerítés húzódott. 25 A szamár látta az angyalt, és annyira a kőkerítéshez lapult, hogy Bálám lábát is odaszorította. Emiatt Bálám másodszor is megverte a szamarát.

26 Majd az angyal előre ment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol már végképp nem lehetett kitérni előle sem jobbra, sem balra. 27 Amikor a szamár meglátta őt, lefeküdt a földre — pedig Bálám rajta ült —, és nem volt hajlandó továbbmenni. Erre Bálám nagyon mérges lett, és a botjával megint elverte a szamarát.

28 Akkor az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját, hogy beszélni tudjon. A szamár pedig ezt kérdezte a gazdájától: „Mit vétettem neked, hogy már háromszor is megvertél?”

29 „Bolondot csináltál belőlem! — felelte mérgesen Bálám. — Ha kard lenne a kezemben, már meg is öltelek volna!”

30 De a szamár így válaszolt: „A te szamarad vagyok, Bálám! Régtől fogva hordalak téged a hátamon, de soha nem tettem veled ilyet ezelőtt, így van?”

„Ez igaz!” — ismerte el Bálám.

31 Akkor az Örökkévaló megnyitotta Bálám szemét, aki csak ekkor látta meg az angyalt, amint ott állt előtte az úton, kivont kardjával a kezében. Ekkor Bálám földig hajolt az angyal előtt, 32 aki megszólította: „Bálám! Miért verted meg a szamarad háromszor is? Látod, én magam jöttem ki eléd, hogy megállítsalak, mert rossz úton jársz.[h] 33 A szamarad látott engem, és már háromszor is kitért előlem. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt meg életben hagytam volna”.

34 Bálám így válaszolt: „Bocsáss meg! Most már látom, hogy vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te vagy az, aki elállja utamat! De most inkább visszafordulok, ha nem tetszik neked, amit teszek”.

35 Az angyal így felelt: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit tőlem hallasz!” Így hát Bálám továbbment a király követeivel.

36 Amikor Bálák király meghallotta, hogy Bálám közeledik, eléje sietett, egészen országa északi határáig, a móábi Ar városáig, amely az Arnón-patak mellett fekszik. 37 Azt mondta Bálámnak: „Miért nem jöttél azonnal, amikor követeket küldtem hozzád? Azt hitted, nem tudlak eléggé megjutalmazni?”

38 Bálám így felelt: „Látod, eljöttem hozzád! De nincs hatalmam rá, hogy akármit is mondjak magamtól. Azt kell mondanom, amit Isten a számba ad”.

39 Ezután együtt mentek Kirját-Húcótba, 40 ahol Bálák marhákat és juhokat áldozott, és azoknak húsából küldött Bálámnak és a moábi vezetőknek is.

41 Másnap reggel Bálák magával vitte Bálámot Bamót-Baál magaslataira, ahonnan már látni lehetett Izráel táborának szélét.

Footnotes

  1. 4 Mózes 20:12 nem adtatok… dicsőséget Szó szerint: „nem szenteltetek meg”, vagy: „nem mutattátok meg nekik, hogy szent vagyok”.
  2. 4 Mózes 20:13 meríbá Azt jelenti: vitatkozás, lázadás, perlekedés, veszekedés.
  3. 4 Mózes 21:2 elpusztítjuk Vagyis „hormának” tekintjük, lásd a következő verset. A hadifoglyok és a zsákmány általában a győztesek jogos tulajdona volt, azonban ezzel a fogadalommal Izráel mindent az Örökkévalónak szentelt. Lásd 3Móz 27:28–29.
  4. 4 Mózes 21:16 Beér Azt jelenti: „kút” vagy „forrás”.
  5. 4 Mózes 21:19 Mattána Azt jelenti: „a puszta ajándéka”. Lásd az előző vers végét.
  6. 4 Mózes 22:7 ajándékokat Vagy: „a Bálámnak szánt díjat, fizetséget”.
  7. 4 Mózes 22:22 elállta… előtt Vagy: „szemben állt vele”, „ellenkezett vele”. A 32. versben is.
  8. 4 Mózes 22:32 mert… jársz Vagy: „mert nagyon rosszallom, hogy elindultál erre az útra”.

És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala.

És látván, hogy az õ tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.

Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen megmossák;

És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.

Azután megkérdék õt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?

Õ pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felõletek, képmutatók felõl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tõlem.

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.

10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.

11 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:

12 Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,

13 Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.

Read full chapter

Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?(A)

Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek. Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt. A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz. Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.[a]

Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”

Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált:

»Ez a nép csak a szájával tisztel engem,
    de a szíve távol van tőlem.
Látszólag tisztelnek ugyan engem,
    de nem ér az semmit,
mert a tanításaik,
    csak emberi parancsok!«[b]

Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”

Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére. 10 Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«[c], és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«[d] 11 Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«, 12 akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek. 13 Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”

Read full chapter

Footnotes

  1. Márk 7:4 sőt… is Egyes kéziratokból ez hiányzik.
  2. Márk 7:7 Idézet: Ézs 29:13.
  3. Márk 7:10 Idézet: 2Móz 20:12; 5Móz 5:16.
  4. Márk 7:10 Idézet: 2Móz 21:17.