Jeruzsálem újra benépesül^(A)

11 Izráel vezetői Jeruzsálembe költöztek, és ott telepedtek le. A többiek közül sorsolással választották ki azokat a családokat, akik szintén oda költöztek. Minden tizedik férfit kisorsolták, hogy a szent városban lakjon, a többiek pedig a saját városukban maradtak. ² Mindenki áldotta azokat, akik önként vállalkoztak rá, hogy beköltöznek Jeruzsálembe.

³ Júda tartományának vezetői szintén Jeruzsálembe költöztek. A többi júdai lakos: a papok, a léviták, a Templom szolgái, Salamon szolgáinak leszármazottjai és a közemberek mind a saját városukban, a tulajdon birtokukon maradtak.

⁴ Júda és Benjámin törzséből egyesek Jeruzsálemben telepedtek le.

Júda törzséből a következők költöztek Jeruzsálembe:

Atájá, Uzzijjá fia (Uzzijjá Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt — valamennyien Pérec leszármazottjai), azután ⁵ Maaszéja, Bárúk fia (Bárúk Kol-Hóze fia, aki Hazája fia, aki Adájá fia, aki Jójárib fia, aki Zekarjá fia, aki Hassilóni fia volt). ⁶ Pérec leszármazottjai közül összesen 468 bátor férfi telepedett le Jeruzsálemben a családjával együtt.

⁷ Benjámin törzséből a következők költöztek Jeruzsálembe:

Szallu, Messulám fia (Messulám Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki Jesája fia volt). ⁸ Azután Gabbaj, Szallaj és még sokan mások, összesen 928 férfi. ⁹ A vezetőjük Jóel, Zikri fia volt. Júda, Hasszenúá fia volt a város helyettes vezetője.

¹⁰ A papok közül ezek költöztek Jeruzsálembe:

Jedajá, Jójárib fia; azután Jákin; ¹¹ azután Szerájá, Hilkijjá fia (Hilkijjá Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak, Isten Temploma felügyelőjének a fia volt); ¹² azután a rokonaik közül 822 férfi, akik a Templom körüli munkákat végezték; azután Adájá, Jehórám fia (Jehórám Pedaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt) ¹³ és vele a rokonai közül 242 családfő a családjával együtt; azután Amasszaj, Azarél fia (Azarél Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt) ¹⁴ és vele a rokonai közül 128 bátor férfi a családjával, akiknek a vezetője Zabdiél, Haggedólim fia volt.

¹⁵ A léviták közül ezek költöztek Jeruzsálembe:

Semajá, Hassúb fia (Hassúb Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt); ¹⁶ azután a léviták vezetői közül Sabbetaj és Józábád, akik a Templom épületének külső munkáiért voltak felelősek; ¹⁷ azután Mattanjá, Mika fia (Mika Zabdi fia, aki Aszáf fia volt), az énekesek vezetője, aki a hálaadó dicséretet szokta elkezdeni; azután Bakbukjá, aki a vezető után a második volt; azután Abdá, Sammúa fia (Sammúa Gálál fia, aki Jedútún fia volt). ¹⁸ Összesen 284 lévita lakott a szent városban.

¹⁹ A kapuőrök közül Akkúb, Talmón és a rokonaik költöztek Jeruzsálembe, összesen 172 férfi és a családjaik. Ők álltak őrt a kapuknál.

²⁰ Izráel népének, a papoknak és a lévitáknak többi része a maga városaiban maradt, mindenki a saját lakóhelyén és birtokán. ²¹ A Templom szolgái az Ófel-dombon laktak, a vezetőik Cíhá és Gispá voltak.

²² A Jeruzsálemben lakó léviták vezetője Uzzi, Báni fia volt (Báni Hasabja fia, aki Mattanjá fia, aki Mika fia volt). Uzzi Ászáf leszármazottjai közé tartozott, akik Isten Templomában énekesek voltak — ők vezették a dicséretet. ²³ Ezeknek az énekeseknek a szolgálatát a király rendelete pontosan és napról napra megszabta.

²⁴ Petahjá, Mesézabél fia (aki Júda fiának, Zerahnak a leszármazottja volt) a király mellett állt, mint tanácsadó a népet illető dolgokban.

²⁵ A Júda törzsébe tartozók a következő vidéki városokban és falvakban laktak: Kirját-Arba és a környező falvak, Dibón és a környező falvak, Jekabceél és a falvai, ²⁶ Jésua, Móláda, Bét-Pelet, ²⁷ Hacar-Súál, Beérseba és falvai, ²⁸ Ciklág, Mekóna és falvai, ²⁹ Én-Rimmón, Corá, Jarmút, ³⁰ Zánóah, Adullám és falvai, Lákis és a körülötte lévő terület, Azéka és falvai. Tehát a Júda törzsébe tartozók népesítették be a vidéket Beérsebától a Hinnóm-völgyig.

³¹ A Benjámin törzsébe tartozók a következő településeken laktak: Geba, Mikmász, Ajja, Bétel és falvai, ³² Anátót, Nób, Ananja, ³³ Hácór, Ráma, Gittaim, ³⁴ Hádíd, Cebóim, Neballat, ³⁵ Lód, Ónó és a Mesteremberek Völgye. ³⁶ A léviták csoportjai részben Júda területén, részben Benjámin között telepedtek le.

A papok és léviták névsora

12 Zerubbábel, Sealtiél fia, és Jésua vezetésével a következő papok és léviták tértek haza a száműzetésből: Szerájá, Jirmejá, Ezrá, ² Amarjá, Mallúk, Hattús, ³ Sekanjá, Rehúm, Merémót, ⁴ Iddó, Ginnetón, Abijjá, ⁵ Mijjámin, Maadjá, Bilgá, ⁶ Semajá, Jójárib, Jedajá, ⁷ Szallú, Ámók, Hilkijjá, Jedajá. Ezek voltak Jésua idejében a papok és rokonságuk vezetői.

⁸ A léviták a következők voltak: Jésua, Binnúj, Kadmiél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá. A dicséretek vezetője Mattanjá volt, a rokonaival együtt. ⁹ Az ő rokonaik voltak Bakbukjá és Unni, akik a dicséret alatt a többi énekessel szemközt álltak a szolgálat rendje szerint. ¹⁰ Jésua fia Jójákim, Jójákim fia Eljásib, Eljásib fia Jójádá, ¹¹ Jójádá fia Jonatán, Jonatán fia pedig Jaddúa volt.

A papi és lévita családok vezetői

¹² Jójákim idejében a papi családok vezetői a következők voltak:

²² A léviták vezetőit Eljásib, Jójádá, Jóhánán, és Jaddúa idejében jegyezték fel. A papokat pedig Dárius perzsa király idejében írták össze. ²³ Lévi törzséből a vezetőket a Krónikák Könyvében jegyezték fel Jóhánánnak, Eljásib fiának az idejéig. ²⁴ Ezek voltak a léviták vezetői: Hasabjá, Sérébjá, Jésua, Binnúj és Kadmiél. Amikor a dicséreteket énekelték, a vezetők és a rokonaik két csoportban álltak fel. Az egyik csoportban a vezetők, a másikban a rokonaik. A dicséret és a hálaadás énekeit a két csoport egymásnak felelgetve énekelte — ahogyan azt Dávid, az Isten embere elrendelte.

²⁵ Kapuőrök voltak: Mattanjá, Bakbukjá, Óbadjá, Mesullám, Talmón, és Akkúb, akik a kapuknál lévő raktárakra vigyáztak. ²⁶ Ők Jójákimnak, Jésua fiának, Jócádák unokájának idejében és Nehémiásnak, a királyi helytartónak az idejében, meg Ezsdrás papnak, az írástudónak az idejében szolgáltak.

Jeruzsálem falainak felavatása

²⁷ Amikor elérkezett a falak felavatásának ideje, összegyűjtötték a lévitákat — minden olyan helyről, ahol laktak — Jeruzsálembe, hogy szenteljék fel a város falát hálaadással, dicsérettel, örvendezéssel, énekléssel és ütős és húros hangszerekkel.

²⁸ Össze is gyűltek az énekesek és a zenészek Jeruzsálem környékéről és a netófai falvakból, ²⁹ Bét-Gilgálból, Gebából és Azmávetből. Az énekesek ugyanis Jeruzsálem környékén építettek maguknak falvakat. ³⁰ A papok és a léviták előbb megszentelték magukat, azután az egész népet, a kapukat és a falakat is.

³¹ Azután mondtam Júda vezetőinek, hogy menjenek fel a fal tetejére. Két nagy dicsőítő csoportra osztottam fel az énekeseket és az egész népet. Az egyik csoportot jobb felé indítottam a fal tetején, a Szemét-kapu irányába. ³² Utánuk indult Hósajá, és a júdai vezetők egyik fele, ³³ Azarjá, Ezrá, Mesullám, ³⁴ Júda, Benjámin, Semajá és Jirmejá. ³⁵ Velük ment a papok közül trombitákkal Zekarjá, Jonatán fia (Jonatán Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Mikajá fia, aki Zakkúr fia, aki Aszáf fia volt), ³⁶ és a rokonai: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanáni — náluk voltak Dávidnak, az Isten emberének hangszerei. Ezt a csoportot Ezsdrás, az írástudó vezette. ³⁷ A Forrás-kapunál felmentek Dávid városának lépcsőin, majd Dávid palotája mellett kelet felé, a Vízi-kapuhoz.

³⁸ A másik dicsőítő csoport az ellenkező irányba, balra indult el. Én is velük tartottam, a nép másik felével együtt. Végigmentünk a fal tetején, a Kemencék tornya mellett a széles falszakaszig. ³⁹ Majd tovább, az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony, a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig és az Őrség-kapuig. Ott a csoport megállt. ⁴⁰ Azután mindkét csoport a Templomba vonult és felsorakozott a saját helyén. Én is a helyemre álltam, és velem együtt a vezetők egyik része. ⁴¹ Azután a papok is a maguk helyére álltak: Eljákim, Maaszéjá, Minjámin, Mikajá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá. Ezeknek a kezében trombiták voltak. ⁴² Majd az összes többi pap — Maaszéjá, Semajá, Eleázár, Uzzi, Jehóhánán, Malkijjá, Élám és Ezer — is a saját helyére állt.

Akkor az énekesek elkezdték a dicsőítést Jizrahjá vezetésével. ⁴³ Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet. Még az asszonyok és gyermekek is részt vettek a nagy örvendezésben. Messze földre elhallatszott Jeruzsálem öröme.

⁴⁴ Még aznap kijelöltem azokat a férfiakat, akikre rábíztam a raktárak őrzését. Ezekben a kamrákban őrizték a templomi kincseket, az Istennek felajánlott hála-áldozatokat, az első termést, a tizedeket, és mindazokat a terményeket, amelyeket a Törvény szerint a papok és a léviták számára az emberek behoztak a városokból és a falvakból. Egész Júdea népe örült, hogy a papok és a léviták szolgálatba álltak, ⁴⁵ és hogy hűségesen végezték Isten szolgálatában a feladatukat, a szertartásokat és a megszentelés szolgálatát. Hasonlóképpen az énekesek és a kapuőrök is ellátták a maguk szolgálatát — ahogyan azt Dávid király és a fia, Salamon király megparancsolták. ⁴⁶ Ugyanis Dávid király és Ászáf ideje óta voltak az énekeseknek vezetői, és meg volt határozva, hogy mikor melyikük vezeti a dicsőítést.

⁴⁷ Zerubbábel idejében és később Nehémiás idejében is Izráel egész népe hűségesen megadta mindazt, ami az énekeseket és a kapuőröket napról napra megillette. Ugyanígy megadták a lévitáknak, ami járt nekik. A léviták viszont ebből megadták Áron leszármazottjainak — a papoknak — az őket megillető elkülönített részt.

Elkülönülés az idegen népektől

13 Történt, hogy a nép előtt felolvasták Mózes Könyvét, és azt találták benne, hogy sem Ammon, sem Moáb népe közül senki soha nem csatlakozhat Isten népének a közösségéhez — vagyis Izráelhez. ² Ez a törvény azért rendelkezett így, mert az ammoniak és moábiak nem akartak élelmet és vizet adni Izráel népének. Sőt, felbérelték Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt. Istenünk azonban Bálámot arra indította, hogy megáldja Izráelt. ³ Amint a nép meghallotta ezt a törvényt, elhatározta, hogy engedelmeskedni fog. Ezért elkülönültek azoktól, akik az idegenek közül közéjük keveredtek.

Nehémiás helyreállítja a jó rendet

^4-5 Eljásib pap, aki a Templom raktárainak felügyelője volt, már korábban rokonságba került Tóbijjával, és átengedett neki egy kamrát a Templomban. Pedig korábban ott az Örökkévalónak felajánlott és áldozatra szánt gabonát, tömjént és a szent edényeket tartották, meg a lévitáknak, énekeseknek és a kapuőröknek szánt tizedeket — a gabonát, bort, olívaolajat —, és a papoknak szánt ajándékokat.

⁶ Amikor ezek történtek, én éppen nem voltam Jeruzsálemben. Ugyanis Artahsaszta babilóniai király uralkodásának 32. évében^[a] visszatértem a király szolgálatába. Egy idő múlva ismét szabadságot kértem a királytól, ⁷ és megint Jeruzsálembe utaztam. Mikor megérkeztem, csak akkor tudtam meg, hogy Eljásib milyen bűnt követett el, amikor Tóbijjának átadott egy kamrát az Isten Templomának raktáraiban. ⁸ Ezt igen rosszallottam, és elrendeltem, hogy abból a kamrából azonnal dobják ki Tóbijjá holmiját. ⁹ Azután a parancsomra megtisztították a kamrát, és ismét ott helyezték el a templomi edényeket, a gabonát és a tömjént.

¹⁰ Megtudtam azt is, hogy a szolgálatra beosztott léviták nem kapták meg az emberektől az őket megillető részt, ezért az énekesekkel együtt hazamentek a maguk földjét művelni. ¹¹ Ezért kérdőre vontam a vezetőket, és leszidtam őket: „Miért nem viseltek gondot az Isten Templomára?!” Azután ismét összegyűjtöttem a lévitákat és visszaállítottam őket a templomi szolgálatba. ¹² Ettől kezdve Júdea népe behozta a templomi raktárakba a gabona, a bor és az olívaolaj tizedét.

¹³ A raktárak felügyeletével megbíztam Selemjá papot, Cádók írástudót és Pedáját, a lévitát, segítségül pedig melléjük rendeltem Hánánt (aki Zakkúr fia, Mattanjá unokája volt) — mert őket megbízhatónak tartották. Az ő feladatuk volt az élelem kiosztása a szolgálatot végző rokonaik között.

¹⁴ Kérlek, Istenem, emlékezz meg rólam! Könyvedből ne törüld ki hűséges tetteimet, amelyeket Isten Templomáért és azokért vittem véghez, akik ott szolgálnak!

¹⁵ Akkoriban láttam Júdeában olyanokat, akik nem tartották meg a szombati nyugalom napját, hanem akkor is dolgoztak: szőlőt szüreteltek és mustot készítettek, betakarították a gabonát és a kévékkel megterhelték a szamarakat, és behozták a városba az áruikat: a bort, szőlőt, fügét és egyebeket, hogy szombaton eladják azokat. Figyelmeztettem tehát őket, hogy szombaton ne áruljanak élelmiszert sem.

¹⁶ Tíruszból is jöttek kereskedők, akik szombaton halat és mindenféle mást árultak Jeruzsálemben a júdaiaknak. ¹⁷ Ezért figyelmeztettem a júdai vezetőket: „Súlyos bűnt követtek el, amikor a szombat napját közönséges nappá teszitek! ¹⁸ Hiszen őseink is ugyanezt a bűnt követték el, azért hozta ránk és erre a városra Istenünk a sok bajt és veszedelmet. Ti pedig még inkább haragra ingerlitek Istent Izráel ellen azzal, hogy a szombatot közönséges hétköznappá alacsonyítjátok!”

¹⁹ Ezért megparancsoltam, hogy amikor a szombat előestéjén Jeruzsálem kapuira árnyék borul, a kapukat be kell zárni, és csak a szombat elmúltával szabad ismét kinyitni azokat. Néhány fegyveres szolgámat a kapukhoz állítottam, s meghagytam nekik, hogy a szombat ideje alatt ne engedjenek semmiféle terhet vagy árut a kapun átvinni.

²⁰ Emiatt a kereskedők és az árusok kénytelenek voltak néhányszor a városon kívül tölteni az éjszakát. ²¹ Figyelmeztettem őket: „Ne merészeljetek többé a kapuk előtt tanyázni a szombat ideje alatt! Ha ez még egyszer előfordul, megbüntetlek benneteket!” Ezután a szombat idején nem jöttek többet.

²² A lévitáknak pedig megparancsoltam, hogy szenteljék meg magukat, és őrizzék a kapukat, hogy Jeruzsálemben mindenki tartsa meg a szombatot, mint Isten számára elkülönített ünnepet.

Istenem, kérlek, emlékezz meg rólam, és arról, amit tettem! Légy hozzám kegyelmes, és mutasd meg irántam való szereteted!

Elválás az idegen asszonyoktól

²³ Akkoriban észrevettem, hogy vannak Júdában olyan férfiak, akik idegenek közül vettek feleséget: Asdódból, Ammonból, illetve Moábból. ²⁴ A gyermekeik közül sokan már nem is tudtak héberül, hanem valamelyik idegen nép nyelvén beszéltek. ²⁵ Ezért határozottan megszidtam és keményen megfenyegettem ezeket a férfiakat. Némelyiket megvertem, és megtéptem. Azután megeskettem őket Istenre, hogy leányaikat idegenekhez nem adják férjhez, sem az idegenek közül nem vesznek feleséget sem maguknak, sem a fiaiknak. ²⁶ „Nem ez volt-e a bűne Salamonnak, Izráel királyának is? Pedig messze földön nem volt hozzá hasonló nagy király, akit Isten annyira szeretett, és egész Izráel királyává tette! Mégis bűnbe vitték Salamont az idegen asszonyok. ²⁷ Ti most mégis képesek vagytok ugyanazt a szörnyű bűnt újra elkövetni?! Idegen asszonyokat vettetek feleségül — s ezzel hűtlenek lettetek Istenünkhöz!”

²⁸ Eljásib főpap egyik unokája, Jójádá fia is idegen asszonyt vett feleségül: a hóróni Szanballat leányát. Ezért ezt a férfit elkergettem.

²⁹ Istenem, kérlek, emlékezz rá, hogy ezek a férfiak beszennyezték a papi rendet, megtörték a papokkal és a lévitákkal kötött szövetségedet!

³⁰ Így különítettem el tehát őket minden idegen asszonytól. Meghatároztam a papok és a léviták feladatait, és mindenkit a maga helyére állítottam a szolgálatban. ³¹ Még arra is gondom volt, hogy az áldozatokhoz szükséges tűzifát és az első termést időben hozzák be a templomba.

Istenem, kérlek, emlékezz rám kegyelmed szerint!

„A Templomba felvezető ének.”