Jézus, a Messiás családfája^(A)

1 Ez a Messiás Jézus családfája, aki Dávid leszármazottja, Dávid pedig Ábrahám leszármazottja.

¹⁷ A nemzedékek száma tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig szintén tizennégy, a babiloni fogságba viteltől a Messiás születéséig ismét tizennégy.

Jézus születése^(B)

¹⁸ Jézusnak, a Messiásnak születése a következőképpen történt: Mária, Jézus anyja, József jegyese volt. Azonban még mielőtt összeházasodtak volna, kiderült, hogy Mária gyermeket vár, mert a Szent Szellem által áldott állapotba került.

¹⁹ József istenfélő ember volt, és a menyasszonyát meg akarta kímélni a nyilvános megszégyenítéstől. Ezért elhatározta, hogy inkább titokban küldi el Máriát, és így válik el tőle.

²⁰ Ahogy ezen gondolkodott, álmában megjelent neki az Örökkévaló egyik angyala, és ezt mondta: „József, Dávid fia! Ne félj feleségül venni Máriát, mert a méhében lévő gyermek a Szent Szellemtől fogant! ²¹ Fiút szül majd, akit te nevezz el Jézusnak,^[a] mert ő fogja megszabadítani népét a bűneikből.”

²² Így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott a próféta által:

Ez a név azt jelenti: „Isten velünk van”. ²⁴ Azután József felébredt az álomból, és mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló angyala parancsolta.

Feleségül vette Máriát, ²⁵ de nem volt közöttük szexuális kapcsolat, amíg Mária meg nem szülte a fiát, akinek József a „Jézus” nevet adta.

Jézus születése^(A)

2 Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén. ² Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a kormányzó. ³ Mindenki útrakelt hát, hogy a saját városába menjen, és ott nyilvántartásba vegyék.

⁴ József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid király szülővárosába. József ugyanis Dávid családjából származott. ⁵ Vele utazott eljegyzett menyasszonya, Mária is, aki gyermeket várt. ⁶ Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát, ⁷ bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt hely a számukra.

A betlehemi pásztorok felkeresik a Messiást

⁸ Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat. ⁹ Egyszer csak megjelent előttük az Örökkévaló egyik angyala, és az Örökkévaló dicsősége körülragyogta őket. A pásztorok nagyon megrémültek, ¹⁰ de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam nektek, amelynek az egész nép örülni fog! ¹¹ Megszületett ma nektek a Szabadító a Dávid városában, ő az Úr, a Messiás. ¹² Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt fogtok találni, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

¹³ Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg, és együtt dicsérték Istent:

¹⁵ Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk hát Betlehembe, és nézzük meg, ami ott történt! Hadd lássuk, amiről az Örökkévaló szólt nekünk!”

¹⁶ Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt. ¹⁷ Amikor meglátták, elmondták, amit az angyaltól hallottak róla. ¹⁸ Ezen mindenki nagyon csodálkozott. ¹⁹ Mária azonban a szívébe zárta mindezt, és később is sokat gondolkodott rajta. ²⁰ Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz, dicsérve és magasztalva Istent mindazért, amit láttak és hallottak — mert minden pontosan úgy történt, ahogy az angyal mondta.

²¹ Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még megfogant volna.

Jézust bemutatják a Templomban

²² Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje,^[a] elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák. ²³ Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”^{[b] 24} Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát^[c] áldozzanak a Templomban.

Simeon felismeri a Messiást

²⁵ Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és ²⁶ megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld. ²⁷ Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt. ²⁸ Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:

³³ Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon. ³⁴ Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki. ³⁵ A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”

Anna is felismeri Jézust

³⁶ Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen. ³⁷ Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. ³⁸ Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.