Lukács 17-18
Hungarian Károli
17 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3 Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?
8 Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
11 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.
12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
15 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;
16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.
21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.
25 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.
26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:
30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
31 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
33 Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
35 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
36 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.
18 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.
12 Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.
13 A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
16 De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
18 És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
25 Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
27 Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29 Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.
31 És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33 És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.
34 Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
35 Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36 És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39 A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.
路加福音 17-18
Chinese New Version (Simplified)
饶恕、信心、服事等教训(A)
17 耶稣又对门徒说：“使人犯罪的事是免不了的，但那使人犯罪的人有祸了！ 2 就算拿一块大磨石拴在他的颈项上，把他沉在深海里，比他使这小子中的一个犯罪还好。 3 你们应当谨慎。如果你弟兄得罪你，就劝戒他；他若懊悔，就饶恕他。 4 如果他一天七次得罪你，又七次回转，对你说：‘我懊悔了！’你总要饶恕他。”
5 使徒对主说：“请你加添我们的信心。” 6 主说：“如果你们有信心像一粒芥菜种，就是对这棵桑树说：‘拔起根来，栽到海里去！’它也必听从你们。
7 “你们中间谁有仆人去耕地或是放羊，从田里回来，你就对他说：‘快过来坐下吃饭’； 8 而不对他说：‘给我预备晚餐，束起腰来服事我，等我吃喝完了，你才吃喝’呢？ 9 仆人作了所吩咐的事，主人还谢谢他吗？ 10 你们也是这样，作完一切吩咐你们的事，应该说：‘我们是无用的仆人，我们只作了应分作的。’”
治好十个痲风病人
11 耶稣往耶路撒冷去，经过撒玛利亚和加利利的边境。 12 他走进一个村庄，有十个痲风病人迎面而来，远远地站着， 13 大声说：“主耶稣啊，可怜我们吧！” 14 他看见了，就对他们说：“你们去给祭司检查吧。”他们去的时候就洁净了。 15 内中有一个人见自己已经好了，就回来大声颂赞 神， 16 在耶稣脚前把脸伏在地上感谢他。他是一个撒玛利亚人。 17 耶稣说：“洁净了的不是有十个人吗？那九个在哪里？ 18 除了这外族人，再没有一个回来颂赞 神吗？” 19 耶稣就对他说：“起来，走吧，你的信使你痊愈了。”
神的国降临的情形(B)
20 法利赛人问耶稣：“ 神的国甚么时候来到呢？”他回答：“ 神的国来到，是眼睛看不见的。 21 人不能说：‘看哪！在这里’，或说：‘在那里’；因为 神的国就在你们里面。” 22 他又对门徒说：“日子将到，你们渴望看见人子的一个日子，却见不到。 23 有人会对你们说：‘看哪，在那里；看哪，在这里！’你们不要出去，也不要追随他们。 24 电光怎样从天这边一闪，直照到天那边，人子在他的日子也是这样。 25 但他必须先受许多苦，被这个世代弃绝。 26 挪亚的时代怎样，人子的时代也是怎样。 27 当时人们吃喝嫁娶，直到挪亚进入方舟的那一天，洪水来了，把他们全都灭掉。 28 在罗得的时代也是这样，人们吃喝买卖，耕种建造， 29 直到罗得离开所多玛的那一天，火与硫磺从天上降下来，把他们全都灭掉。 30 人子显现的日子也是这样。 31 当那日，人在房顶上，器具在屋里，不要下来拿；在田里的，照样不要回家。 32 应当记着罗得的妻子的教训。 33 凡是想保全生命的，必丧掉生命；凡是牺牲生命的，却必保全生命。 34 我告诉你们，当那夜，两个人在一张床上，一个被接去，一个被撇下。 35 两个女人一起推磨，一个被接去，一个被撇下。”（有些抄本有第36节：“两个人在田里，一个被接去，一个撇下来。”） 37 门徒问耶稣：“主啊，这些事会在哪里发生呢？”主说：“尸首在哪里，鹰也会聚集在哪里。”
寡妇与法官的比喻
18 耶稣对他们讲一个比喻，论到人必须常常祈祷，不可灰心。 2 他说：“某城里有一个法官，不惧怕 神，也不尊敬人。 3 那城里有一个寡妇，常常来到他那里，说：‘求你给我伸冤，使我脱离我的对头！’ 4 他多次不肯，后来心里说：‘我虽然不惧怕 神，也不尊敬人， 5 只是因为这寡妇常常来麻烦我，就给她伸冤吧，免得她不断地来缠扰我。’” 6 主说：“你们听听这不义的法官所说的话吧。 7 难道 神不会为昼夜呼吁他的选民伸冤吗？难道 神会耽误他们吗？ 8 我告诉你们，他要快快地给他们伸冤。然而人子来的时候，在世上找得到这种信心吗？”
税吏和法利赛人的祷告
9 耶稣向那些自恃为义、轻视别人的人，讲了这个比喻： 10 “有两个人上圣殿去祈祷，一个是法利赛人，一个是税吏。 11 法利赛人站着，祷告给自己听，这样说：‘ 神啊，我感谢你，我不像别人，勒索、不义、奸淫，也不像这个税吏。 12 我一个礼拜禁食两次，我的一切收入都奉献十分之一。’ 13 税吏却远远站着，连举目望天也不敢，只捶着胸说：‘ 神啊，可怜我这个罪人！’ 14 我告诉你们，这个人回家去，比那个倒算为义了。因为高抬自己的，必要降卑；自己谦卑的，必要升高。”
让小孩子到我这里来(C)
15 有人抱着婴孩到耶稣面前，要他触摸他们。门徒看见了，就责备那些人。 16 耶稣却叫他们过来，说：“让小孩子到我这里来，不要禁止他们，因为 神的国正属于这样的人。 17 我实在告诉你们，凡不像小孩子一样接受 神的国的，决不能进去。”
有钱的人难进 神的国(D)
18 有一个官长问耶稣：“良善的老师，我当作甚么，才可以承受永生？” 19 耶稣对他说：“你为甚么称我是良善的呢？除了 神一位以外，没有良善的。 20 诫命你是知道的：不可奸淫，不可杀人，不可偷盗，不可作假见证，当孝敬父母。” 21 他说：“这一切我从小都遵守了。” 22 耶稣听了，就告诉他：“你还缺少一件，应当变卖你一切所有的，分给穷人，你就必定有财宝在天上，而且你还要来跟从我。” 23 他听见这话，非常忧愁，因为他十分富有。
24 耶稣见他这样，就说：“富有的人要进 神的国，是多么难哪！ 25 骆驼穿过针眼，比有钱的人进 神的国还容易呢。” 26 听见的人说：“这样，谁可以得救呢？” 27 耶稣说：“人所不能的，在 神却是可能的。” 28 彼得说：“你看，我们已舍弃自己所有的，跟从你了！” 29 耶稣说：“我实在告诉你们，人为 神的国撇下房屋、妻子、弟兄、父母或儿女， 30 没有不在今世得许多倍，来世得永生的。”
第三次预言受难及复活(E)
31 耶稣把十二门徒带到一边，对他们说：“我们现在上耶路撒冷去，先知所写的一切，都要成就在人子身上。 32 他要被交给外族人，受戏弄，被凌辱，他们要向他吐唾沫， 33 鞭打他，杀害他；第三日他要复活。” 34 这些话的含义对门徒是隐藏的。他们听了，一点也不明白，不知道他说的是甚么。
治好瞎眼的人(F)
35 耶稣走近耶利哥的时候，有一个瞎眼的人坐在路旁讨饭， 36 他听见人群经过，就问是甚么事。 37 别人告诉他，是拿撒勒人耶稣经过。 38 他就喊叫说：“大卫的子孙耶稣啊，可怜我吧！” 39 在前头走的人责备他，叫他不要出声；但他越发喊叫：“大卫的子孙，可怜我吧！” 40 耶稣站住，吩咐领他过来。等他走近，就问他： 41 “你要我为你作甚么？”他说：“主啊，叫我能看见！” 42 耶稣说：“你就看见吧！你的信使你痊愈了。” 43 他立刻看见了，就跟随耶稣，颂赞 神。众人看见这事，也赞美 神。
Chinese New Version (CNV). Copyright © 1976, 1992, 1999, 2001, 2005 by Worldwide Bible Society.