Add parallel Print Page Options

A Dinner Conversation on Shabbat

14 Now when Yeshua went into the home of one of the leaders of the Pharisees to eat a meal on Shabbat, they were watching Him closely. And there before Him was a man swollen with fluid. So Yeshua said to the Torah lawyers and the Pharisees, “Is it permitted to heal on Shabbat, or not?”

But they kept silent. So Yeshua took hold of him and healed him, and He sent him away. Then He said to them, “Which of you, with a son or an ox falling into a well on Yom Shabbat, will not immediately pull him out?” [a] And they could not reply to these things.

Yeshua began telling a parable to those who had been invited, when He noticed how they were choosing the seats of honor. He said to them, “When you are invited by someone to a wedding, don’t take the seat of honor, for someone more highly esteemed than you may have been invited by him. Then the one who invited both of you will come to you and say, ‘Give up this seat.’ And with shame, you would proceed to take the lowest seat. 10 But when you are invited, go and recline in the lowest seat so that when the one who invited you comes, he may say to you, ‘Friend, move up higher.’ Then you shall be honored in the presence of all those who are dining with you. 11 For everyone who exalts himself will be humbled, and the one who humbles himself will be exalted.”[b]

12 Then Yeshua was also saying to the one who invited Him, “When you host a luncheon or dinner, don’t invite your friends or your brothers or your relatives or rich neighbors. Otherwise they might invite you in return as your payback. 13 But when you host a banquet, invite the poor, the crippled, the lame, and the blind; 14 and you will be blessed, since they cannot repay you. You will be repaid at the resurrection of the righteous.”

15 Now hearing this, one of those dining with Yeshua said to Him, “Blessed is he who eats bread in the kingdom of God.”

16 But Yeshua said to him, “A certain man was hosting a large banquet, and he invited many. 17 At the time for the banquet, he sent his slave to tell those who had been invited, ‘Come, everything is already prepared.’

18 “But every one of them began to beg off. The first said to him, ‘I bought a farm, and I’m obligated to go out to see it. I’m asking you to have me excused.’ 19 Then another one said, ‘I’ve purchased five teams of oxen, and I’m going to check them out. I’m asking you to have me excused.’ 20 Still another said, ‘I’ve married a wife, so I cannot come.’[c]

21 “The slave came and reported these things to his master. Then the master of the house got angry and said to his slave, ‘Quickly go out into the squares and alleys of the city and bring here the poor, the maimed, the blind, and the lame.’

22 “And the slave said, ‘Master, I have done as you instructed, and still there is room.’

23 “So the master said to the slave, ‘Go out into the thoroughfares and fenced areas, and press them to come in so my home may be filled. 24 For I tell you, none of those men who were invited will taste my banquet.’”

Telling Parables Along the Road

25 Now great crowds were traveling with Yeshua; and He turned and said to them, 26 “If anyone comes to Me and does not hate his own father, mother, wife, children, brothers, and sisters—and yes, even his own life—he cannot be My disciple. 27 Whoever does not carry his own cross and follow Me cannot be My disciple.

28 “For which of you, wanting to build a tower, doesn’t first sit down and figure out the cost, to see if he has enough to finish it? 29 Otherwise, when he has laid a foundation and isn’t able to finish everything, all who see it begin to mock him, 30 saying, ‘This man began to build and wasn’t able to finish!’

31 “Or what king, going to make war against another king, won’t first sit down to consider whether he is able with ten thousand to confront the one coming against him with twenty thousand? [d] 32 If not, while the other is still far away, he sends an ambassador and asks for peace. 33 So in the same way, whoever does not renounce all that he has, cannot be My disciple.

34 “Therefore, salt is good; but if the salt should lose its flavor, how shall it be made salty again? 35 It is not suitable for the soil or for a manure heap—it is thrown out. The one who has ears to hear, let him hear.”

14 Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἐλθεῖν αὐτὸν εἰς οἶκόν τινος τῶν ἀρχόντων τῶν Φαρισαίων σαββάτῳ φαγεῖν ἄρτον καὶ αὐτοὶ ἦσαν παρατηρούμενοι αὐτόν. καὶ ἰδοὺ ἄνθρωπός τις ἦν ὑδρωπικὸς ἔμπροσθεν αὐτοῦ. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς τοὺς νομικοὺς καὶ Φαρισαίους λέγων· [a]Ἔξεστιν τῷ σαββάτῳ [b]θεραπεῦσαι ἢ οὔ; οἱ δὲ ἡσύχασαν. καὶ ἐπιλαβόμενος ἰάσατο αὐτὸν καὶ ἀπέλυσεν. [c]καὶ πρὸς αὐτοὺς εἶπεν· Τίνος ὑμῶν υἱὸς ἢ βοῦς εἰς φρέαρ [d]πεσεῖται, καὶ οὐκ εὐθέως ἀνασπάσει αὐτὸν [e]ἐν ἡμέρᾳ τοῦ σαββάτου; καὶ οὐκ ἴσχυσαν [f]ἀνταποκριθῆναι πρὸς ταῦτα.

Ἔλεγεν δὲ πρὸς τοὺς κεκλημένους παραβολήν, ἐπέχων πῶς τὰς πρωτοκλισίας ἐξελέγοντο, λέγων πρὸς αὐτούς· Ὅταν κληθῇς ὑπό τινος εἰς γάμους, μὴ κατακλιθῇς εἰς τὴν πρωτοκλισίαν, μήποτε ἐντιμότερός σου ᾖ κεκλημένος ὑπ’ αὐτοῦ καὶ ἐλθὼν ὁ σὲ καὶ αὐτὸν καλέσας ἐρεῖ σοι· Δὸς τούτῳ τόπον, καὶ τότε ἄρξῃ μετὰ αἰσχύνης τὸν ἔσχατον τόπον κατέχειν. 10 ἀλλ’ ὅταν κληθῇς πορευθεὶς ἀνάπεσε εἰς τὸν ἔσχατον τόπον, ἵνα ὅταν ἔλθῃ ὁ κεκληκώς σε [g]ἐρεῖ σοι· Φίλε, προσανάβηθι ἀνώτερον· τότε ἔσται σοι δόξα ἐνώπιον [h]πάντων τῶν συνανακειμένων σοι. 11 ὅτι πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν ὑψωθήσεται. 12 Ἔλεγεν δὲ καὶ τῷ κεκληκότι αὐτόν· Ὅταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον, μὴ φώνει τοὺς φίλους σου μηδὲ τοὺς ἀδελφούς σου μηδὲ τοὺς συγγενεῖς σου μηδὲ γείτονας πλουσίους, μήποτε καὶ αὐτοὶ [i]ἀντικαλέσωσίν σε καὶ γένηται [j]ἀνταπόδομά σοι. 13 ἀλλ’ ὅταν [k]δοχὴν ποιῇς, κάλει πτωχούς, ἀναπείρους, χωλούς, τυφλούς· 14 καὶ μακάριος ἔσῃ, ὅτι οὐκ ἔχουσιν ἀνταποδοῦναί σοι, ἀνταποδοθήσεται γάρ σοι ἐν τῇ ἀναστάσει τῶν δικαίων.

15 Ἀκούσας δέ τις τῶν συνανακειμένων ταῦτα εἶπεν αὐτῷ· Μακάριος [l]ὅστις φάγεται [m]ἄρτον ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ. 16 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ· Ἄνθρωπός τις [n]ἐποίει δεῖπνον μέγα, καὶ ἐκάλεσεν πολλούς, 17 καὶ ἀπέστειλεν τὸν δοῦλον αὐτοῦ τῇ ὥρᾳ τοῦ δείπνου εἰπεῖν τοῖς κεκλημένοις· Ἔρχεσθε, ὅτι ἤδη ἕτοιμά [o]ἐστιν. 18 καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς [p]πάντες παραιτεῖσθαι. ὁ πρῶτος εἶπεν αὐτῷ· Ἀγρὸν ἠγόρασα καὶ ἔχω ἀνάγκην [q]ἐξελθὼν ἰδεῖν αὐτόν· ἐρωτῶ σε, ἔχε με παρῃτημένον. 19 καὶ ἕτερος εἶπεν· Ζεύγη βοῶν ἠγόρασα πέντε καὶ πορεύομαι δοκιμάσαι αὐτά· ἐρωτῶ σε, ἔχε με παρῃτημένον. 20 καὶ ἕτερος εἶπεν· Γυναῖκα ἔγημα καὶ διὰ τοῦτο οὐ δύναμαι ἐλθεῖν. 21 καὶ παραγενόμενος ὁ [r]δοῦλος ἀπήγγειλεν τῷ κυρίῳ αὐτοῦ ταῦτα. τότε ὀργισθεὶς ὁ οἰκοδεσπότης εἶπεν τῷ δούλῳ αὐτοῦ· Ἔξελθε ταχέως εἰς τὰς πλατείας καὶ ῥύμας τῆς πόλεως, καὶ τοὺς πτωχοὺς καὶ ἀναπείρους καὶ [s]τυφλοὺς καὶ χωλοὺς εἰσάγαγε ὧδε. 22 καὶ εἶπεν ὁ δοῦλος· Κύριε, γέγονεν [t]ὃ ἐπέταξας, καὶ ἔτι τόπος ἐστίν. 23 καὶ εἶπεν ὁ κύριος πρὸς τὸν δοῦλον· Ἔξελθε εἰς τὰς ὁδοὺς καὶ φραγμοὺς καὶ ἀνάγκασον εἰσελθεῖν, ἵνα γεμισθῇ [u]μου ὁ οἶκος· 24 λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οὐδεὶς τῶν ἀνδρῶν ἐκείνων τῶν κεκλημένων γεύσεταί μου τοῦ [v]δείπνου.

25 Συνεπορεύοντο δὲ αὐτῷ ὄχλοι πολλοί, καὶ στραφεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς· 26 Εἴ τις ἔρχεται πρός με καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα [w]ἑαυτοῦ καὶ τὴν μητέρα καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τὰς ἀδελφάς, ἔτι [x]τε καὶ τὴν [y]ψυχὴν ἑαυτοῦ, οὐ δύναται [z]εἶναί μου μαθητής. 27 [aa]ὅστις οὐ βαστάζει τὸν σταυρὸν [ab]ἑαυτοῦ καὶ ἔρχεται ὀπίσω μου, οὐ δύναται εἶναί μου μαθητής. 28 τίς γὰρ ἐξ [ac]ὑμῶν θέλων πύργον οἰκοδομῆσαι οὐχὶ πρῶτον καθίσας ψηφίζει τὴν δαπάνην, εἰ [ad]ἔχει εἰς ἀπαρτισμόν; 29 ἵνα μήποτε θέντος αὐτοῦ θεμέλιον καὶ μὴ ἰσχύοντος ἐκτελέσαι πάντες οἱ θεωροῦντες ἄρξωνται [ae]αὐτῷ ἐμπαίζειν 30 λέγοντες ὅτι Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἤρξατο οἰκοδομεῖν καὶ οὐκ ἴσχυσεν ἐκτελέσαι. 31 ἢ τίς βασιλεὺς πορευόμενος [af]ἑτέρῳ βασιλεῖ συμβαλεῖν εἰς πόλεμον οὐχὶ καθίσας πρῶτον [ag]βουλεύσεται εἰ δυνατός ἐστιν ἐν δέκα χιλιάσιν [ah]ὑπαντῆσαι τῷ μετὰ εἴκοσι χιλιάδων ἐρχομένῳ ἐπ’ αὐτόν; 32 εἰ δὲ μήγε, ἔτι [ai]αὐτοῦ πόρρω ὄντος πρεσβείαν ἀποστείλας ἐρωτᾷ [aj]τὰ πρὸς εἰρήνην. 33 οὕτως οὖν πᾶς ἐξ ὑμῶν ὃς οὐκ ἀποτάσσεται πᾶσιν τοῖς ἑαυτοῦ ὑπάρχουσιν οὐ δύναται [ak]εἶναί μου μαθητής.

34 Καλὸν [al]οὖν τὸ ἅλας· ἐὰν δὲ [am]καὶ τὸ ἅλας μωρανθῇ, ἐν τίνι ἀρτυθήσεται; 35 οὔτε εἰς γῆν οὔτε εἰς κοπρίαν εὔθετόν ἐστιν· ἔξω βάλλουσιν αὐτό. ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

Footnotes

  1. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:3 Ἔξεστιν WH Treg NIV ] Εἰ ἔξεστιν RP
  2. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:3 θεραπεῦσαι ἢ οὔ WH Treg NIV ] θεραπεύειν RP
  3. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:5 καὶ WH Treg NIV ] + ἀποκριθεὶς RP
  4. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:5 πεσεῖται WH Treg NIV ] ἐμπεσεῖται RP
  5. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:5 ἐν WH NIV ] ἐν τῇ RP; τῇ Treg
  6. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:6 ἀνταποκριθῆναι WH Treg NIV ] + αὐτῷ RP
  7. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:10 ἐρεῖ WH Treg NIV ] εἴπῃ RP
  8. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:10 πάντων WH Treg NIV ] – RP
  9. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:12 ἀντικαλέσωσίν σε WH Treg NIV ] σε ἀντικαλέσωσιν RP
  10. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:12 ἀνταπόδομά σοι WH Treg NIV ] σοι ἀνταπόδομα RP
  11. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:13 δοχὴν ποιῇς WH NIV ] ποιῇς δοχήν Treg RP
  12. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:15 ὅστις WH Treg NIV ] ὃς RP
  13. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:15 ἄρτον WH Treg NA ] ἄριστον NIV RP
  14. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:16 ἐποίει WH Treg NIV ] ἐποίησεν RP
  15. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:17 ἐστιν WH NIV ] + πάντα Treg RP
  16. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:18 πάντες παραιτεῖσθαι WH Treg NIV ] παραιτεῖσθαι πάντες RP
  17. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:18 ἐξελθὼν WH Treg NIV ] ἐξελθεῖν καὶ RP
  18. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:21 δοῦλος WH Treg NIV ] + ἐκεῖνος RP
  19. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:21 τυφλοὺς καὶ χωλοὺς WH Treg NIV ] χωλοὺς καὶ τυφλοὺς RP
  20. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:22 WH Treg NIV ] ὡς RP
  21. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:23 μου ὁ οἶκος WH Treg NIV ] ὁ οἶκος μου RP
  22. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:24 δείπνου WH Treg NIV ] + Πολλοί γὰρ εἰσιν κλητοί ὀλίγοι δέ ἐκλεκτοί RP
  23. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:26 ἑαυτοῦ WH NIV ] αὐτοῦ Treg RP
  24. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:26 τε WH Treg NIV ] δέ RP
  25. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:26 ψυχὴν ἑαυτοῦ WH NIV ] ἑαυτοῦ ψυχήν Treg RP
  26. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:26 εἶναί μου μαθητής WH Treg NIV ] μου μαθητὴς εἶναι RP
  27. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:27 ὅστις WH NA ] καὶ ὅστις Treg NIV RP
  28. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:27 ἑαυτοῦ WH NIV ] αὐτοῦ Treg; αὑτοῦ RP
  29. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:28 ὑμῶν WH Treg NIV ] + ὁ RP
  30. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:28 ἔχει WH Treg NIV ] + τὰ RP
  31. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:29 αὐτῷ ἐμπαίζειν WH Treg NIV ] ἐμπαίζειν αὐτῷ RP
  32. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:31 ἑτέρῳ βασιλεῖ συμβαλεῖν WH Treg NIV ] συμβαλεῖν ἑτέρῳ βασιλεῖ RP
  33. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:31 βουλεύσεται WH NIV ] βουλεύεται Treg RP
  34. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:31 ὑπαντῆσαι WH Treg NIV ] ἀπαντῆσαι RP
  35. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:32 αὐτοῦ πόρρω WH Treg NIV ] πόρρω αὐτοῦ RP
  36. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:32 τὰ Treg NIV RP ] – WH
  37. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:33 εἶναί μου WH Treg NIV ] μου εἶναι RP
  38. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:34 οὖν WH Treg NIV ] – RP
  39. ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 14:34 καὶ WH Treg NIV ] – RP