Az engedelmesség áldásai^(A)

26 „Izráel népe, ne készítsetek magatoknak bálványokat! Semmiféle imádat céljára szolgáló bálványszobrot^[a], emlékkövet^[b], vagy faragott követ^[c] ne készítsetek, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!

² Tartsátok tiszteletben a szombati nyugalom napját!^[d] Tiszteljétek szent helyemet — én vagyok az Örökkévaló!

³ Ha törvényeim szerint éltek, megtartjátok rendelkezéseimet, és megteszitek, amit parancsoltam, ⁴ akkor én is adok esőket földetekre a megfelelő időben, a föld is bő termést ad nektek, és a gyümölcsfák is bőven hozzák gyümölcseiket. ⁵ Búzátok annyit terem, hogy mire végeztek a csépléssel, máris a szüret ideje következik, s még le sem szüreteltek egészen, mikor már itt a szántás-vetés ideje. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok országotokban. ⁶ Bizony, békességet és bőséget adok nektek egész országotokban. Nyugodtan alhattok, senkitől nem kell félnetek, s még a veszélyes vadakat is távol tartom tőletek. Nem kell tartanotok ellenséges támadástól sem.

⁷ Amikor ellenséggel harcoltok, elfutnak előletek: üldözitek őket, és kardjaitok alatt elhullanak. ⁸ Öt közületek megfutamít százat, százan legyőztök tízezreket. Elhullanak ellenségeitek kardjaitok alatt.

⁹ Jókedvemmel fordulok hozzátok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, szövetségem szerint, ahogy megígértem. ¹⁰ Földetek olyan bőségesen terem, hogy a tavalyi termés még el sem fogy, mikor már újat arattok. Sőt, ki kell hordanotok a régit a magtárból, hogy helyet készítsetek az újnak. ¹¹ Sátoromat sátoraitok között állítom föl, és veletek táborozok. Nem fordulok el tőletek, és mindig veletek maradok. ¹² Közöttetek járok-kelek, Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek. ¹³ Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé az ő rabszolgáik. Igen, összetörtem bilincseiteket és felszabadítottalak titeket, hogy egyenesen járjatok.

Az engedetlenség büntetése^(B)

¹⁴ De ha nem hallgattok rám, ha nem engedelmeskedtek parancsaimnak, ¹⁵ ha elutasítjátok rendelkezéseimet, ha lelketek megutálja utasításaimat, ha nem követitek parancsaimat és megtöritek szövetségemet, ¹⁶ akkor én is így bánok veletek: rémületes csapásokkal sújtalak titeket, testet-lelket sorvasztó magas lázzal és betegségekkel verlek meg benneteket. Hiába vetitek be a földet, mert ellenségetek eszi meg annak termését. ¹⁷ Sőt, én magam is ellenetek fordulok, hogy ellenségeitek megverjenek, és azok uralkodjanak rajtatok, akik gyűlölnek titeket. Még akkor is menekülni fogtok, ha már senki sem üldöz.

¹⁸ S ha még ezek után sem engedelmeskedtek, akkor hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért. ¹⁹ Összetöröm nagy büszkeségeteket. Vassá teszem az eget fejetek fölött, rézzé a földet lábatok alatt. ²⁰ Hiába feszítitek meg erőtöket, mert földetek nem ad termést, sem gyümölcsfáitok nem teremnek.

²¹ S ha még ezek után is ellenkeztek velem, és nem akartok engedelmeskedni, akkor hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitek szerint. ²² Veszélyes vadállatokat küldök rátok, hogy megöljék gyermekeiteket, elpusztítsák csordáitokat és nyájaitokat, s oly kevesen maradtok meg, hogy még az utakat is fű növi be.

²³ S ha még ezek után sem fordultok hozzám, hanem továbbra is ellenkeztek velem, ²⁴ akkor én magam fordulok ellenetek, és hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért. ²⁵ Ellenség fegyverét küldöm rátok, hogy szövetségem megtörése miatt megbüntessen benneteket. Ha pedig városaitokba menekültök, halálos járványt küldök reátok, és kiszolgáltatlak ellenségeiteknek. ²⁶ Amikor éhínséget küldök rátok, tíz asszony süti kenyerét egy kemencében, és kimérik azt a tíz család között, hogy mindenkinek jusson valami kevés. Esztek ugyan, de jól nem lakhattok vele.

²⁷ S ha még ezek után sem engedelmeskedtek, hanem továbbra is ellenkeztek velem, ²⁸ akkor haragomban én is ellenetek fordulok, és hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért. ²⁹ A szörnyű éhínség miatt végül saját gyermekeitek testét eszitek meg. ³⁰ Elpusztítom bálványaitokat és azokat a helyeket, ahol azokat imádtátok, meg oltáraikat. Holttesteiteket pedig a bálványszobrok romjaira vetem, mert utálatossá lesztek a számomra. ³¹ Romhalmazzá rombolom városaitokat, elhagyottá teszem szent helyeiteket, áldozataitokat többé nem fogadom el. ³² Pusztulást rendelek földetekre is, hogy még ellenségeitek is elborzadnak tőle, mikor elfoglalják helyeteket. ³³ Titeket meg szétszórlak a nemzetek közé, de még ott is kivont karddal üldöznek ellenségeitek. Országotok lakatlan pusztává, városaitok romhalmazokká lesznek.

³⁴ Akkor földetek élvezi a szombatévek nyugalmának idejét, mert elhagyatottá lesz, ameddig ti foglyok lesztek ellenségeitek földjén. Akkor végre megnyugodhat a föld, és megkapja az elmaradt szombatéveket. ³⁵ Ameddig pusztán hever, végre pihenhet — mert nem adtátok meg neki a szombati nyugalom idejét, amíg rajta laktatok. ³⁶ Akik még életben maradnak ellenségeik földjén, azoknak szívébe gyávaságot öntök, hogy megfutamodjanak a hulló falevél zörrenésétől is. Bizony, elmenekülnek, mintha fegyver elől futnának, pedig senki sem kergeti őket. Elhullanak, pedig senki nem űzi őket. ³⁷ Egymásra hullanak, mint akiket lekaszaboltak, pedig nem is üldözi őket senki. Ha meg ellenség tör rájuk, nem lesz erejük, hogy ellenálljanak.

³⁸ Bizony, elpusztultok a nemzetek között, ellenségetek földje megemészt titeket. ³⁹ Akik még kevesen megmaradnak ellenségeik országaiban, azok is elsorvadnak bűneik miatt és őseik vétkeiért.

Akkor megemlékezem a szövetségemről

^40-41 De ha majd beismerik, hogy ők is, meg őseik is vétkeztek ellenem; és ha belátják, hogy azért fordultam ellenük, és vittem el őket ellenségeik földjére, mert hűtlenek lettek hozzám és ellenem fordultak; és ha majd körülmetéletlen szívük megalázkodik, és elfogadják a vétkeikért járó teljes büntetést; ⁴² akkor majd én is visszaemlékezem a szövetségre, amelyet Jákóbbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, és annak megfelelően gondom lesz arra is, amit földjükkel kapcsolatban ígértem.

⁴³ Országuk földjét azonban el kell hagyniuk, hogy a föld megkapja a szombatévek nyugalmának idejét az idő alatt, amíg pusztán marad lakói nélkül. Népemnek pedig el kell fogadnia büntetését — amiatt, hogy megutálták parancsaimat, és elutasították határozataimat. ⁴⁴ De még akkor sem fordulok el tőlük véglegesen, amikor ellenségeik földjén raboskodnak. Nem utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, mert én nem töröm meg a velük kötött szövetségemet. Én vagyok Istenük, az Örökkévaló! ⁴⁵ Megemlékezem az ő javukra szövetségemről, amelyet őseikkel kötöttem, akiket az összes nemzetek szeme láttára kihoztam Egyiptomból, hogy népemnek Istene legyek. Én vagyok az Örökkévaló!”

⁴⁶ Ezeket a törvényeket, rendelkezéseket és parancsokat adta az Örökkévaló Izráel népének Mózes által. Ezek szerint kötött szövetséget az Örökkévaló Izráel népével a Sínai-hegyen.

A fogadalmak megváltása

27 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: ² „Add tudtára Izráel népének: Amikor valaki különleges fogadalmat tesz, és saját magát vagy valaki mást az Örökkévalónak szentel, akkor a következő árat kell fizesse, ha meg akarja váltani a fölajánlott személyt. ³ Ezt az árat ezüstben kell megfizetnie a papnak a szent mérték szerinti sékelben,^[e] a következők szerint:

⁸ Azonban ha valaki fogadalmat tesz, de a megfelelő árat szegénysége miatt nem tudja kifizetni, akkor állítsák a pap elé. A pap vegye figyelembe az illető anyagi teherbírását, és így állapítson meg számára alacsonyabb megváltási árat.

Fogadalmi ajándékok az Örökkévalónak

^9-10 Ha valaki fogadalmi ajándékul ajánl föl az Örökkévalónak valamilyen áldozatra alkalmas tiszta állatot, akkor az az állat szentnek tekintendő, és nem helyettesíthető mással. Az ilyen állatot ne cseréljék ki, még jobbra vagy értékesebbre se. Ha mégis kicserélnék egy másik állatra, akkor mind a kettő szentnek számít.

¹¹ Ha az Örökkévalónak fölajánlott fogadalmi állat nem alkalmas az áldozatra, vagyis tisztátalan, vigyék azt a paphoz, ¹² aki becsülje meg az értékét. Akár sokra, akár kevésre becsülte, azon az értéken már nem lehet változtatni. ¹³ Ha az ilyen állatot akarják megváltani^[f], a pap által becsült értékhez még adják hozzá az egyötödét — így kapják meg a megváltási árat.

¹⁴ Amikor valaki a saját házát ajánlja föl az Örökkévalónak fogadalmi ajándékul, a pap becsülje föl annak árát a ház minősége szerint, de akár sokra, akár kevésre becsülte, azon az értéken már nem lehet változtatni. ¹⁵ Ha az, aki fölajánlotta, meg akarja váltani, a pap által becsült értékhez még adja hozzá az egyötödét — ez lesz a megváltási ára. Ha ezt megfizeti, ismét az övé lesz a ház.

¹⁶ Ha valaki a saját örökségét képező földjéből szentel az Örökkévalónak egy részt, annak értékét annak megfelelően kell megállapítani, hogy mennyi vetőmag szükséges a bevetéséhez. Egy hómer^[g] árpa vetőmaggal bevethető föld értéke 50 sékel legyen. ¹⁷ Ha a fogadalom ideje az ötvenedik év, akkor ezt a teljes összeget kell számítani. ¹⁸ Ha viszont később történik a felajánlás, akkor a pap számítsa ki a teljes érték arányosan kisebb részét, annak megfelelően, hogy a következő ötvenedik évig hány év van még hátra.

¹⁹ Aki a fogadalmat tette, visszaválthatja földjét, de ebben az esetben az esedékes megváltási árhoz még tegye hozzá annak egyötöd részét is. Így a földje ismét az övé lehet. ²⁰ Ha nem váltja vissza az Örökkévalótól, vagy előzőleg már eladta a földet valaki másnak, akkor elveszti a jogát, hogy valaha még visszaválthassa. ²¹ Ilyen esetben ez a föld a következő ötvenedik évben véglegesen az Örökkévaló tulajdonává válik — vagyis a papok használatába kerül.

²² Ha valaki olyan földet ajánl föl az Örökkévalónak fogadalmi ajándékul, amely eredetileg nem volt a családja birtokában, hanem csak megvette^[h] valakitől, ²³ akkor a pap becsülje meg annak értékét — tekintettel a következő ötvenedik évig még hátra lévő időre — ez lesz annak megváltási ára. Aki a felajánlást tette, ezt kell megadja még azon a napon az Örökkévalónak. ²⁴ A következő ötvenedik évben pedig térjen vissza az a föld az eredeti tulajdonosához.

²⁵ Minden ilyen esetben a szent mértéket, a szent sékelt használjátok, amely 20 gérával^[i] egyenlő.

²⁶ A szarvasmarhák első borját, a juhok első bárányát vagy a kecskék első gidáját nem lehet az Örökkévalónak szentelni, mert azok egyébként is az Örökkévaló tulajdonát képezik. ²⁷ Ha valaki áldozatra alkalmatlan állatot szentel az Örökkévalónak, azt megválthatja, de a pap becslése szerinti árhoz még tegye hozzá az egyötödét. Ha pedig nem váltja meg, akkor a pap adja el azt a becsült áron.

²⁸ Ha valaki különleges esküvel szentel valamit vagy valakit az Örökkévalónak, azt »kherem«-nek kell tekinteni, vagyis az Örökkévaló különleges és örökös tulajdonának. A »kherem« nem adható el, és nem váltható meg, akár személyről, akár állatról vagy örökölt földtulajdonról van szó. ²⁹ Ha valakit »kherem«-nek nyilvánítanak, az a személy sem váltható meg: feltétlenül meg kell halnia.^[j]

³⁰ A föld termésének tizedrésze az Örökkévaló tulajdona, akár gabonáról, akár gyümölcsről van szó. A tized az ő szent része. ³¹ Ha valaki meg akar váltani valamit a tizedből, amellyel az Örökkévalónak tartozik, adja meg annak értékét, de tegye még hozzá annak ötödrészét is.

³² A föld terméséhez hasonlóan a háziállatok tizedrésze is őt illeti. Amikor állataidat áthajtod a pásztorbot alatt, hogy megszámold őket, minden tizediket jelöld meg: az az állat az Örökkévalónak legyen szentelve. ³³ De ne vizsgáld, hogy milyen az az állat, sovány-e vagy kövér. Minden tizedik legyen az Örökkévalóé. Ne váltsd meg ezeket. Ne cseréld ki ezeket az állatokat, ha pedig mégis megteszed, mindkét állat legyen az övé.”

³⁴ Ezeket parancsolta az Örökkévaló Izráel népének Mózes által a Sínai-hegyen.

Jézus meggyógyít egy béna férfit^(A)

2 Néhány nappal később Jézus visszatért Kapernaumba, s ennek hamar elterjedt a híre. ² Olyan sokan gyűltek össze annál a háznál, ahol volt, hogy már az ajtó előtt sem fértek el. Éppen Isten üzenetét hirdette, amikor ³ négy férfi érkezett, akik egy megbénult beteget hoztak. ⁴ Mivel a tömeg miatt nem tudták a beteget a közelébe vinni, kibontották a tetőt, és a nyíláson engedték le a hordágyon fekvőt Jézus lába elé. ⁵ A négy férfi hitét látva, Jézus a beteghez fordult és ezt mondta neki: „Fiam, a bűneid meg vannak bocsátva.”

⁶ Volt ott néhány törvénytanító is, akik ezt gondolták: ⁷ „Hogyan mondhat ilyet?! Hiszen a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg! Ezzel Istent gyalázza!”

⁸ Jézus a szellemével azonnal észrevette, hogy ezt gondolják. Ezért megkérdezte tőlük: „Miért okoskodtok így? ⁹ Melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: »A bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt: »Kelj fel, fogd a hordágyadat és menj el«? ¹⁰ Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”

Ekkor a beteghez fordult: ¹¹ „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” ¹² A férfi felkelt, azonnal felvette a hordágyat, és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan elcsodálkoztak, dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”

Lévi (Máté) elhívása^(B)

¹³ Jézus ezután ismét kiment a tó partjára. Rengetegen gyűltek össze körülötte, ő pedig tanította őket. ¹⁴ Amikor onnan továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült. „Kövess engem!” — mondta neki. Lévi ekkor felkelt, és csatlakozott hozzá.

¹⁵ Később Lévi vendégül látta Jézust és tanítványait a házában. Más vendégek is voltak ott, akikkel együtt vacsoráztak: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, mert sokan mentek oda Jézussal együtt. ¹⁶ A farizeusok közül néhány törvénytanító látta, hogy Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Megkérdezték hát a tanítványait: „Hogy lehet az, hogy ő vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel együtt vacsorázik?!”

¹⁷ Jézus meghallotta, és ő válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”

Az új bort új tömlőbe kell tölteni^(C)

¹⁸ Bemerítő János tanítványai és a farizeusok rendszeresen böjtöltek. Közülük néhányan eljöttek Jézushoz, és megkérdezték: „Bemerítő János tanítványai és a farizeusok tanítványai is böjtölnek. A te tanítványaid miért nem?”

¹⁹ Ő ezt válaszolta: „Vajon böjtölnek-e a lakodalomban a vendégek, amíg velük van a vőlegény? Ugye, nem? ²⁰ De eljön az idő, amikor a vőlegényt elviszik tőlük. Akkor majd ők is böjtölni fognak.”

²¹ „Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az új csak tovább szakítaná a régit. Az új ugyanis elválik a régitől, és még nagyobb lesz a szakadás! ²² Senki sem tölt új bort régi bortömlőkbe,^[a] mert az új bor szétszakítja a tömlőket, amelyek így tönkremennek, ráadásul a bor is kiömlik. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.”

Az Emberfia a szombatnak is Ura^(D)

²³ Egyszer Jézus és tanítványai egy gabonaföldön mentek keresztül. Éppen szombat volt. A tanítványok útközben letéptek néhány kalászt. ²⁴ Emiatt a farizeusok kérdőre vonták Jézust: „Nézd csak, mit csinálnak a tanítványaid! Miért tesznek olyat, amit a Törvény szerint szombaton nem szabad?”

²⁵ Jézus ezt válaszolta: „Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor az embereivel együtt megéhezett, de nem volt semmi ennivalójuk? ²⁶ Isten házához érkeztek, ahol abban az időben Abjátár volt a főpap. Dávid akkor evett az Isten elé helyezett szent kenyerekből, amelyekből a Törvény szerint csakis a papok ehettek, sőt, még azoknak is adott belőle, akik vele voltak!”

²⁷ Végül ezt mondta: „A szombat ünnepe van az emberért, és nem az ember a szombatért. ²⁸ Így hát az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.