3 Mózes 8-10
Hungarian Károli
8 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:
2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.
3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.
4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.
5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni.
6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel.
7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerõsíté azt rajta.
8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot.
9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.
11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.
12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy felszentelje õt.
13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét.
15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta.
16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron.
17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai rátevék kezeiket a kos fejére.
19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.
20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.
21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére.
23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére.
24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.
25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát;
26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára;
27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr elõtt.
28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.
29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt.
31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.
32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg.
33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap avat fel benneteket [az] [Úr.
34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk.
35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem.
36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.
9 És lõn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az õ fiait, és Izráelnek véneit.
2 És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bûnért való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul, épek legyenek, és vidd az Úr elé.
3 Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bûnért való áldozatul, és egy esztendõs borjút és bárányt, épek legyenek, egészen égõáldozatul.
4 És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr elõtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik néktek.
5 Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr elõtt.
6 És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek meg; és megjelenik néktek az Úr dicsõsége.
7 Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bûnért való áldozatodat és egészen égõáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr.
8 Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé, bûnért való áldozatul.
9 Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ bemártá az újját a vérbe, és tõn abból az oltár szarvaira, a [többi] vért pedig kiönté az oltár aljához.
10 A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a bûnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
11 A húst pedig és a bõrt tûzzel égeté meg a táboron kivül.
12 Azután megölé az egészen égõáldozatot, Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ elhinté azt az oltáron köröskörül.
13 Az egészen égõáldozatot is odavivék hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögteté az oltáron.
14 És megmosá a belet és a lábszárakat, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe.
15 Azután megáldozá a nép áldozatát; vevé ugyanis a bûnért való áldozat bakját, a mely a népé, és megölé azt, és megáldozá azt bûnért való áldozatul, mint az elõbbit.
16 Azután elõhozá az egészen égõáldozatot, és elkészíté azt szokás szerint.
17 Elõhozá az ételáldozatot is, és võn abból egy teli marokkal, és elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égõáldozaton kivül.
18 Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavivék õ hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron köröskörül.
19 Az ökörbõl és a kosból való kövérségeket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját;
20 Odahelyezték e kövérségeket a szegyekre, és elfüstölögteté e kövérségeket az oltáron.
21 De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr elõtt, a mint parancsolta vala Mózes.
22 Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bûnért való áldozatot, az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot.
23 És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsõsége pedig megjelenék az egész népnek.
24 Tûz jöve ugyanis ki az Úr elõl, és megemészté az oltáron az égõáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arczra esének.
10 Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ temjénezõjöket, és tõnek azokba szenet és rakának arra füstölõ szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
2 Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az Úr elõtt.
3 És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép elõtt megdicsõíttetnem.
4 Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elõl, a táboron kivül.
5 És odamenének, és kivivék õket az õ köntöseikben a táboron kivül, a mint szólott vala Mózes.
6 Azután monda Mózes Áronnak és az õ fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen [az] [Úr] az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sirassák az égést, a melyet égetett az Úr.
7 A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok. És cselekvének a Mózes beszéde szerint.
8 Áronnak pedig szóla az Úr, mondván:
9 Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben.
10 Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.
11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, a melyeket az Úr szólott vala nékik Mózes által.
12 Mózes pedig szóla Áronnak és az õ megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak tûzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár mellett; mert igen szentséges az.
13 Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az, az Úrnak tûzáldozatiból; mert így parancsolta nékem.
14 A meglóbált szegyet pedig, és a felmutatott lapoczkát egyétek meg tiszta helyen, te, és a te fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok néked s kiszabott részül a te fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból.
15 A felmutatott lapoczkát és meglóbált szegyet a tûzáldozat kövérségeivel együtt vigyék be, hogy meglóbálják az Úr elõtt, és ez lesz a te kiszabott részed, és veled a te fiaidé örökké, a mint megparancsolta vala az Úr.
16 Azután szorgalmatosan tudakozódék Mózes a bûnáldozatra való bak felõl, de ímé elégett vala. Haragra gerjede azért Eleázár és Ithamár ellen, Áronnak megmaradt fiai ellen, mondván:
17 Miért nem ettétek meg a bûnért való áldozatot a szenthelyen? Hiszen igen szentséges az, és néktek adta azt [az] [Úr a] gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek annak az Úr elõtt.
18 Ímé, nem vitetett be annak vére a szenthely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szenthelyen, a mint megparancsoltam vala.
19 Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot, vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt?
20 Mikor ezt hallotta vala Mózes, jónak tetszék ez néki.
3 Mózes 8-10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Áronnak és fiainak felszentelése(A)
8 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: 2 „Hívd magadhoz Áront és a fiait. Vigyétek magatokkal ezeket: a papi ruhákat, a felkenetéshez való szent olajat, egy bikát a vétekáldozathoz, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret. 3 Mindezekkel együtt menjetek a Találkozás Sátorának bejáratához, és gyűjtsd oda a nép egész közösségét is.”
4 Mózes mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki, és a nép közössége is odagyűlt a Találkozás Sátorának bejáratához. 5 Akkor Mózes kihirdette a közösségnek: „Figyeljetek! Az Örökkévaló parancsolta, hogy megtegyük ezeket.”
6 Mózes először a közösség elé állította Áront és a fiait, és vízzel lemosta őket. 7 Azután ráadta Áronra a köntöst, megkötötte az övét, majd a palástot, azután az efódot, és annak díszes övét is megkötötte. 8 Mindezek fölé ráadta a hósent, s abba beletette az Úrímot és a Tummímot. 9 A fejére föltette a papi süveget, arra pedig Áron homloka fölé a szent arany fejdíszt. Mózes mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.
10 Azután Mózes a felkenetésre való szent olajjal megkente a Találkozás Sátorát, és minden abban lévő tárgyat — így szentelte föl azokat. 11 Az olajból hintett az égőáldozati oltárra is hétszer, majd megkente az oltárt és annak minden fölszerelését, majd a medencét és annak állványát — így szentelte föl azokat. 12 Végül a szent olajból öntött Áron fejére is — így kente föl Áront főpappá: fölszentelte őt. 13 Majd előállította Áron fiait, őket is felöltöztette a papi ruhákba, megkötötte öveiket, fejükre papi süveget tett — mindent annak megfelelően, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.
14 Azután Mózes elővezette az vétekáldozatra való bikát, amelynek fejére Áron és fiai rátették a kezüket. 15 Majd Mózes levágta az áldozati állatot, és vérét fölfogta egy edényben. Azután az ujjával vett a vérből, és megkente vele az égőáldozati oltárnak mind a négy szarvát. Így tisztította meg az oltárt. A többi vért pedig az oltár tövéhez öntötte. Ezzel fölszentelte az oltárt, hogy a továbbiakban azon elvégezhessék az engesztelést. 16 Az állat belső szervein lévő zsírt, a máj zsíros részét és a veséket különválasztotta, majd elégette az oltár tüzén. 17 A többi részét: a bika húsát, bőrét, ganéját elégette a táboron kívül. Mindent úgy tett Mózes, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.
18 Azután Mózes elővezette az égőáldozati kost, amelynek fejére Áron és fiai rátették a kezüket. 19 Majd levágta az áldozati állatot, és vérét Mózes körös-körül az oltárra hintette. 20-21 Az állatot részeire vágta, annak lábait és belső részeit vízzel megmosta, majd az egészet teljesen elégette az oltár tüzén égőáldozatul. Minden részét elégette, a fejet, a húst és a zsíros részeket is. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Mindent úgy tett Mózes, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.
22 Majd elővezette a másik kost, amely a papok felavatására szolgált. A kos fejére Áron és fiai rátették a kezüket. 23 Majd Mózes levágta az áldozati állatot, és a vérével megkente Áron jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját.
24 Azután ugyanezt tette Áron fiaival is: megkente a vérrel mindegyikük jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. A vér többi részét körös-körül az oltárra hintette. 25 Ezután elválasztotta a kos zsíros részeit: a belső zsíros részeket, a zsíros farokrészt, a máj zsíros részét, a veséket, meg a jobb combot. 26 A kovásztalan kenyerek kosarából kivett egy kenyeret, amely az Örökkévaló előtt volt, azután egy olajjal megkent lepényt és egy lángost. Ezeket a zsíros részekkel együtt a combra helyezte, 27 és mindezeket együtt Áronnak és fiainak kezébe adta, hogy mutassák fel az Örökkévalónak. Így lett az felmutatott áldozat az Örökkévalónak.
28 Ezután Mózes visszavette tőlük a combot, a rajta lévő áldozatokkal együtt, és az egészet elégette az oltár tüzén az égőáldozattal együtt. A papok fölavatási áldozata ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
29 Majd Mózes vette a fölavatási kos mellerészét, és fölmutatta az Örökkévalónak — így lett az felmutatott áldozat az Örökkévalónak. Ez a darab Mózes része lett, ahogy az Örökkévaló azt megparancsolta Mózesnek.
30 Azután Mózes vett a fölkenetésre való olajból és az oltáron lévő vérből, és ráhintette azokat Áronra és a ruháira, a fiaira és azoknak ruháira. Így szentelte meg Áront és a fiait, meg Áron ruháit és a fiainak ruháit is.
31 Azt mondta Mózes Áronnak és a fiainak: „A felavatási kos húsát főzzétek meg a Találkozás Sátorának bejáratánál! Ott is egyétek azt meg a fölavatási áldozat kosarában lévő kenyerekkel együtt, ahogy parancsoltam nektek: Áron és a fiai egyék azt meg! 32 Ami pedig megmarad a húsból és a kenyerekből, azt égessétek el. 33 Hét napon keresztül, amíg be nem fejeződik a felavatásotok, nem szabad kimennetek a Találkozás Sátorának bejáratán. 34 Az Örökkévaló parancsolta mindezt, amit ma elvégeztünk, hogy engesztelést szerezzünk értetek. 35 Maradjatok a Találkozás Sátorának bejáratánál hét napig, éjjel-nappal! Vigyázzatok, hogy meg ne szegjétek az Örökkévaló parancsát, hogy meg ne haljatok! Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló.”
36 Áron és a fiai mindent úgy tettek, ahogyan azt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.
Áron és fiai első áldozata
9 A nyolcadik napon Mózes szólította Áront és fiait, meg Izráel vezetőit. 2 Ezt mondta Áronnak: „Válassz egy bikaborjút vétekáldozatnak, és egy kost égőáldozatnak. Mind a kettő ép és egészséges legyen. Ezeket áldozd föl az Örökkévalónak.
3 Szólj Izráel népének, hogy válasszanak ki egy kecskebakot a vétekáldozathoz, meg egy borjút és egy bárányt — mindegyik egy éves legyen — égőáldozatnak. Mindegyik áldozati állat ép és egészséges legyen. 4 Ezen kívül hozzanak egy bikát és egy kost hálaáldozatul az Örökkévalónak, meg lisztáldozatot, olívaolajjal keverve —, mert ma az Örökkévaló meg fog jelenni nektek.”
5 Ekkor az egész nép odagyűlt a Találkozás Sátora elé, hozták mindazt, amit Mózes parancsolt, és megálltak az Örökkévaló előtt. 6 Mózes azt mondta nekik: „Tegyétek meg, amit az Örökkévaló parancsolt, s akkor meg fogjátok látni az Örökkévaló dicsőségét!”
7 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: „Menj oda az oltárhoz, és mutasd be a vétekáldozatot és az égőáldozatot — végezz engesztelést magadért és a népért. Azután mutasd be a nép áldozatát is, végezz engesztelést értük is. Mindent úgy tegyél, ahogy az Örökkévaló parancsolta.”
8 Akkor Áron odament az oltárhoz, és levágta a bikaborjút a saját vétekáldozatához. 9 Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár szarvait vele. A vér többi részét Áron az oltár tövéhez öntötte. 10 Majd a vétekáldozat zsíros részeit, a veséket és a máj zsíros részét elégette az oltár tüzén, ahogy az Örökkévaló parancsolta. 11 Az áldozati állat húsát és bőrét pedig elégette a táboron kívül.
12 Azután Áron levágta az égőáldozati kost, Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki a vért körös-körül az oltárra hintette. 13-14 Majd Áron fiai apjuk kezébe adogatták a részeire vágott áldozati állat fejét és többi részeit. Áron pedig előbb megmosta a belső részeket és a lábakat, majd sorra az oltárra helyezte azokat, és elégette a tűzben.
15 Ezután következett a nép áldozata. Áron levágta a népért a vétekáldozati bakot, és ugyanúgy feláldozta azt, mint a saját magáért bemutatott vétekáldozatot. 16 Feláldozta a népért a borjút és a bárányt is égőáldozatul, az Örökkévaló parancsa szerint.
17 Azután bemutatta a nép lisztáldozatát is. Kivett abból egy maroknyit és elégette az oltár tüzén. Ez az áldozat a szokásos reggeli égőáldozaton felül történt.
18 Bemutatta a nép hálaáldozatát is. Levágta Áron a bikát és a kost. Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki a vért körös-körül az oltárra hintette. 19 Áron az áldozati állatok zsíros részeit, a veséket, a májat és a kos zsíros farkát 20 ráhelyezte az állatok mellrészére, és az oltárhoz vitte. A zsíros részeket elégette az oltár tüzén, 21 a mellrészt pedig a hátsó jobb combokkal együtt felmutatta az Örökkévalónak, ahogy azt Mózes meghagyta — így lett az felmutatott áldozat az Örökkévalónak.
22 Amikor Áron elvégezte a vétekáldozat, az égőáldozat és a hálaáldozat bemutatását, fölemelte két kezét a nép fölé, és megáldotta őket. Azután lejött az oltártól.
23 Mózes és Áron ezután bement a Találkozás Sátorába. Miután kijöttek onnan, együtt megáldották a népet. Ekkor megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész nép szeme láttára. 24 Akkor az Örökkévalótól tűz jött ki, és megemésztette az oltáron lévő égőáldozatot és zsíros részeket. Amikor ezt a nép látta, hangos ujjongásban tört ki, és mindenki arccal a földre borult.
Nádáb és Abíhú halála
10 Áron fiai közül ketten, Nádáb és Abíhú fogták a füstölőjüket, parazsat tettek bele, füstölőszert tettek a parázsra, és az Örökkévaló elé járultak vele. Azonban ez idegen áldozat[a] volt, amely nem felelt meg az Örökkévaló rendelkezéseinek. 2 Emiatt tűz csapott ki az Örökkévalótól, és megégette őket. Így halt meg Nádáb és Abíhú az Örökkévaló előtt.
3 Mózes akkor ezt mondta Áronnak: „Látod, ez az, amit az Örökkévaló mondott: »Akik közel vannak hozzám, azokban kell megmutatkoznia, hogy szent vagyok — azért, hogy megmutassam dicsőségemet az egész nép szeme láttára!«” Áron azonban némán hallgatott.
4 Akkor Mózes szólította Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek fiait, és ezt mondta nekik: „Gyertek ide, és vigyétek el a Találkozás Sátorának udvara elől rokonaitok holttestét a táboron kívülre!”
5 Ők tehát odajöttek, és kivitték a két holttestet — úgy, ahogy voltak, a ruhájukkal együtt a táboron kívülre — Mózes szava szerint.
6 Azután Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Izráel népe — rokonaitok ők valamennyien — gyászolja meg ezt a két halottat, akiket az Örökkévaló tüze ölt meg. De ti ne gyászoljatok, mert különben meghaltok, és az Örökkévaló megharagszik az egész közösségre! Ti ne tegyétek hajatokat gondozatlanná, és ne szaggassátok meg ruháitokat![b] 7 A gyász ideje alatt ki se menjetek a szentély bejáratán a nép közé, különben meghaltok, mert most rajtatok van az Örökkévaló felkenetésének olaja!” Ők pedig engedelmeskedtek Mózes szavának.
8 Azután az Örökkévaló szólt Áronnak: 9 „Amikor te vagy a fiaid bementek a Találkozás Sátorába, előtte soha ne igyatok bort, vagy egyéb szeszes italt, hogy meg ne haljatok! Örökké érvényes törvény ez a papok számára, nemzedékről nemzedékre! 10 Szükséges, hogy különbséget tudjatok tenni a szent és közönséges, valamint a tiszta és tisztátalan dolgok között. 11 Képesnek kell lennetek arra, hogy tanítsátok Izráel népét minden rendelkezésre, amelyet az Örökkévaló Mózes által mondott.”
12 Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Ami a lisztáldozatból megmarad, miután annak egy részét az Örökkévalónak áldoztátok ajándékul, abból készítsetek magatoknak kovásztalan kenyeret, és egyétek meg az oltár mellett, mert ez a legszentebb rész, 13 hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való. Csakis a szent hely udvarán szabad azt megennetek, mert az Örökkévaló ezt a részt nektek és a fiaitoknak adta. Így parancsolta nekem az Örökkévaló.
14 A felmutatott áldozati részt, az állat szegyét, és felajánlott combját akármilyen rituálisan tiszta helyen megehetitek egész családotokkal együtt: abból fiaid és leányaid is ehetnek. Az áldozatoknak ezeket a részeit az Örökkévaló nektek és gyermekeiteknek adta Izráel népének hálaáldozataiból. 15 Az ajándék bemutatásakor, amikor a zsíros részeket elégetitek az oltár tüzén, ezt a két részt — a szegyét és a combot — is oda kell vinnetek az oltárhoz, és fel kell azokat mutatnotok az Örökkévalónak. Azután a tiétek lesz ez a két rész, és a gyermekeiteké. Örökké érvényes rendelkezés, hogy ezek titeket illetnek, mert az Örökkévaló ezt parancsolta.”
16 Amikor Mózes érdeklődött, hogy mi történt a vétekáldozati bak húsával, kiderült, hogy azt már elégették. Emiatt Mózes nagyon megharagudott Eleázárra és Ítámárra, Áron életben maradt fiaira, és ezt mondta nekik: 17 „Meg kellett volna ennetek a vétekáldozati bak húsát a szent hely udvarán, hiszen az különösen szent! Az Örökkévaló adta azt nektek, mivel a ti feladatotok, hogy az Örökkévaló előtt megtisztítsátok a szent helyet a nép bűnétől. 18 Mivel az áldozati állat vérét nem vitték be a Találkozás Sátorába, azért az állat húsát nektek kellett volna megennetek a szent hely udvarán, ahogy parancsoltam nektek!”
19 Áron azonban így felelt Mózesnek: „Nézd, ők ma mutatták be először a vétek- és égőáldozatot az Örökkévaló előtt. Engem pedig ilyen szörnyű dolog ért! Vajon, ha ettünk volna abból a vétekáldozatból, azt az Örökkévaló jónak látta volna?” 20 Mózes elfogadta Áron válaszát, és megnyugodott.
Footnotes
- 3 Mózes 10:1 idegen áldozat Szó szerint: „idegen tűz”, vagyis nem az Örökkévaló rendelkezései szerint jártak el, hanem a saját elgondolásuk szerint használták a szent dolgokat.
- 3 Mózes 10:6 Ti… ruháitokat Vagyis: „Ne gyászoljatok!” Akkoriban ezek a dolgok a gyászhoz tartoztak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center